Lecke gyönyörből

52. Levél

– Én már nem – bukott ki Thorból. – Menj már innen! Menj a pokolba Loki!

Nyögve felállt, és anélkül, hogy többet szólt volna, kiment a szobából, aztán kint a folyosón az őr szeme láttára dőlt neki a simára kent falnak, és a térdei elgyengülve nem bírták megtartani a súlyát. Remegve rogyott a hideg padlóra, és nézett fel a hozzá leguggoló őrhöz.

– Minden rendben? – nézett rá fásultan az őr, de nem mozdult, hogy felsegítse. – Beszóljak a gyengélkedőre?

– Nem kell, mindjárt... mindjárt – suttogta maga elé, és a falba kapaszkodva sikerült végre felállnia. Támolyogva indult vissza a cellájába, és ott a takarót a fejére húzva fakadt sírva. Némán, öklét a szájába gyömöszölve zokogott.

Percekig tartott, míg sikerült összeszednie magát, és azonnal ügyvédet kért, mégpedig Loki ügyvédjét, aki remélte, még az épületben van.

– Szóval akkor ennyi?

– Ennyi – suttogta Thor maga elé, és bámulta maga előtt az üres asztalt.

– Ha készen vagyok az ajándékozási szerződéssel, akkor azonnal értesítem, és amint tudok, jövök. Aláírja, és készen is vagyok.

– Lokinak egy szót se.

– Ez természetes, tudja, hogy titoktartás kötelez. Thor, mondhatok valamit?

– Maga szabad – sóhajtott Thor –, azt tesz, amit akar.

– Már réges rég megbánta, még akkor, ott a tárgyaláson beszélt a bíróval. Bocsásson meg neki Mr. Odinson!

– Ez is titok részét képezi?

– Ami elhangzik, itt kettőnk között, az minden.

– Sosem tudnék rá haragudni, ügyvéd úr – nyelt egyet, mert azért ott volt benne a csalódottság és a harag, de eddig ügyesen elnyomta mindkettőt, nem engedte, hogy eluralkodjon rajta a két gyilkos érzés. – Szeretem Lokit, de túl hosszú idő az öt év. Neki élnie kell tovább, mondja meg neki, de mintha ön tanácsolná. Engem ne is említsen.

– És önnel mi lesz? Ön képes lesz felejteni? – nézett Thorra, és megenyhült irányában. Látta a férfi szemében a mélységes bánatot, hogy feladta a reményt, hogy Lokival valaha boldogok lehetnek, pedig a börtönben mása sincs a raboknak, csak remény, hogy ha vége, ott folytathatják, ahol abbamaradt minden. A többségét az élteti, hogy kint várnak rá, de Thornak szemmel láthatóan már ez sem maradt meg, hiszen saját maga dobta el.

– Túlélem valahogy. Ha úgy megyek ki innen, hogy nulláról indulok, hogy semmim nem marad, ami rá emlékeztet, talán könnyebb lesz. Kérnék öntől még valamit. Lokinak le kell érettségiznie. Nem hagyhatja abba az iskolát, kérem, hasson rá valahogy, bárhogy.

Az ügyvéd lassú mozdulatokkal mappába tette a papírt, két sarkára pattintotta a gumikat, amik az egészet összefogták. Arra gondolt, hogy bármi is történt, ennek a férfinak a gondolatai csak Loki körül forognak, az ő jövőjéért aggódik, és nem a sajátjáért.

– Kilépett az iskolából, és magántanulóként akar leérettségizni, és azt mondta, tovább tanul. Én szeretném, ha ügyvéd lenne, de ő hallani sem akar róla.

– Ügyvéd úr, azt mondta Loki, megvan, aki miatt... aki miatt történt az az egész.

– Meglesz, de tudja, nem mondhatok semmit. Hasonlóan az itt elhangzottakhoz, az az ügy is diszkréciót követel. Ugye megérti? Azt megígérhetem, hogy amint lezajlik a tárgyalás és rács mögé juttatjuk azt a rohadékot, megtudja, ki volt.