Lecke gyönyörből

7. Osztályfőnöki óra

Túlságosan korán jött el a reggel, és Thor hasogató fejjel ébredt, a kanapén, az előző napi ruhájában. Az estéből nem sok mindenre emlékezett, arra azonban határozottan igen, hogy majdnem balesetet okozott. Felült, és azonnal a fejéhez kapott, amiben olyan erővel nyilallt a fájdalom, hogy felkiáltott. A mobilján az ébresztő zene már percek óta üvöltött, de még az sem riasztotta fel. Kinyomta, és harmadszorra sikerült is beütnie a PIN kódot. Amikor meglátta az üzenet ikont, remegő kézzel dugta zsebre a telefont. Nem nézem meg, győzködte magát, de miután végzett a mosdóban, csak legyőzte a kíváncsiság. Nagy levegőt vége nyitotta meg az üzenetet, de abban csak ennyi állt:

„Jó éj, tanár úr!"

Csalódottan főzött egy kávét, és amint kortyolgatta, döntésre jutott. Fogta az üzenetet, és törölte. Kissé megkönnyebbülve sóhajtott fel, és összeszedve a holmiját, elindult az iskolába. Nem fog mondani a fiúnak semmit, sőt. Levegőnek nézi. Higgyen, amit akar, ezt be kell fejeznie, mindkettőjüknek az lesz a legjobb. Hiába mosott fogat, a kávé keserű íze elnyomta a mentholt, és ez a keserűség kezdte az egész testét ellepni. Rosszkedvvel lépett be a tanáriba.

- Jó reggelt Fandral - köszöntötte a kollégáját, aki fel sem nézett az előtte tornyosuló papírhalmazból. Csak morgott valamit, amit Thor válasznak gondolt, de akár lehetett egy menj a francba is. Fandraltól kitelt. Nem véletlenül nem szerette senki az iskolában. Goromba volt és lehetetlen. Thorban valami megváltozott szeptember óta, érzékenyebb lett, és most a másik tanárt is más szemszögből kezdte figyelni. Fandral viselkedése szöges ellentéte volt a kinézetének. Ha valaki először találkozik vele, egy egyszerű, negyvenes férfit lát, akiről azt gondolná, hogy jó társaság, szórakoztató, művelt és vicces. De amint megszólal, a köd szertefoszlik. Fandral hangja egy fikarsztnyi bájt sem tartalmaz, amikor kér is parancsol. Talán valami érte a múltban, attól lett ilyen, tűnődött Thor.

- Van okod rá, hogy bámulj? - riadt fel Fandral hangjára, és érezte, hogy ég az arca.

- Csak köszöntem.

- Én meg válaszoltam - húzta össze a férfi a szemöldökét, és a szép vonásai azonnal megváltoztak. Világosbarna, rövidrevágott hajába túrt, amiből Thor rögtön megértette, zavarba hozta azzal, hogy kitartóan vizslatta. - Nincs időm se, meg kedvem se csevegni. Látod, mennyi javítani valóm van.

- Munka után? Nincs kedved meginni velem egy kávét? - Thor nem hagyta annyiban. Meg kell tudnia, miért ilyen kiállhatatlan Fandral. Senki nem születik ilyennek.

- Dolgom van.

- És holnap? - fordult felé, és most már direkt fikszírozni kezdte Fandralt. - Holnap beülünk valahová.

- Látom nem érted. Nem akarok veled találkozni, sem holnap, sem azután.

- Hát jó - fordult el Thor, de nem volt bosszús. Azt már megtanulta Fandralról, hogy szeret fontoskodni, okoskodni, mások dolgába beleszólni, ezért biztos volt benne, hogy amit most mondani készül, arra harapni fog. - Pedig segítséget szerettem volna kérni tőled.

Elhallgatott, és várt, miközben úgy tett, mintha az első órára készülne. A másik asztala felől nem jött semmi hang. Sem a toll sercegése, sem a papírlapok súrolódása, ahogy ellapozza egyiket a másik felett. Néhány perc múlva zavart torokköszörülés jelezte, hogy Fandral mondani készül valamit.

- Miféle segítséget?

- Osztálykirándulás, semmiség. Hagyjuk, majd keresek mást.

Fandral széke megmozdult, nyikorgó hangjára Thor oda fordult, és elégedetten látta, hogy tanártársa őt nézi.