Lecke gyönyörből

24. Matrix

Thor ébredt először, hosszan nyújtózkodott, kidörzsölte a csipát a szeméből, és lassan oldalra fordult. Idegen volt a szoba, a festett falak, a függönyön átszűrődő napfény. Hosszan nézte Loki arcát, aki mélyen aludt. Bal térdét kissé felhúzva, az oldalán feküdt, és jobb keze a párna alatt nyugodott. Mosolyra késztette a látvány, és átmelengette szívét lelkét. Vad éjszaka volt, az már biztos. Ha most valaki itt UV lámpával körbe nézne, gondolta, igencsak meglepődne. Nem akarta felébreszteni, hagy aludjon, inkább felült, és körbepillantott. Milyen rend van, és tisztaság, gondolta, és ahogy felállt, tekintete újra a komód feletti képre tévedt. Bosszantotta, hogy nem jött rá, honnan ismeri a nőt. Megállt a kép előtt, és a zölden fénylő szemekbe nézett.

– Ki vagy te? – tűnődött, és összeráncolta a szemöldökét. Visszanézett az ágyra, ahol Loki halkan sóhajtva, egészen összegörnyedt a takaró alatt. – Nem vagyok mellette, megérezte.

A konyhában egészen könnyen eligazodott, és gőzölgő kávéval ébresztette a még alvót. A csészéből felcsapó aromás gőzt az arca felé hessegetve, mosolyogva figyelte, hogyan rezzen meg Loki orrcimpája, kezd el verdesni a sűrű sötét szempillája.

– Jó reggelt kicsim – tette le Thor a két csészét az éjjeliszekrényre, és bújt az ölelésre tárt karok közé.

– Neked is. Maradsz egész nap? Maradj, kérlek... – kezdte, de a csók, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan fojtotta belé a szót.

– Tudod, hogy nagyon telhetetlen vagy? Idd meg a kávét.

Lassan, néha egymásra nézve kortyolgatva ittak. Mikor végeztek, Thor gyorsan elmosta a két csészét. Megszokta már, hogy nem hagy mosatlant, mert felhalmozódik, és aztán csak több baja lesz vele. Loki zokniban és fehér boxerben jött utána, hátához bújva simult, és együtt mozgott vele. Nagyokat sóhajtozott, aztán a hűtőhöz ment, és sajtot vett elő.

– Nem reggelizel, mielőtt elmész?

– Nem, de te egyél nyugodtan. – Élvezettel nézte, ahogy Loki térdét felhúzva a széken, elgondolkodva majszolta a vékonyra szeletelt lyukakkal telehintett sajtot. Feltekerte, ahogy a palacsintát, és az egyik végénél kezdve, aprókat harapva tolta a szájába. Thornak a látványra kiszáradt a szája. Tegnap éjjel ő is így merült el a rózsaszín ajkak között. – Indulok...

Tétován lépett Loki felé, aki az utolsó néhány centimétert, ami még a sajtból maradt, az ujjával betolta a szájába úgy, hogy egészen a második ujjpercig eltűnt a szájában. Thor nagyot mordult, Loki pedig ártatlan arccal nézett rá.

– Akkor menj – nyalta végig az ujjai hegyét, és nagyot sóhajtott. Thor szorult helyzetben volt, érezte, hogy melege lesz, hogy legszívesebben indulna, de közben a vére dübörögve indult egyetlen pontja felé a testének. Nagyot nyelt, és kivett egy szelet sajtot a tálból, és begyömöszölte a szájába.

– Te ezt direkt csinálod, ugye?

– Fogalmam sincs miről beszélsz – nevette el magát Loki, és intett Thornak, hogy menjen.

– Nyolcra itt vagyok érted, mert velem jössz, rendben?

Újabb adag feltekert sajt tűnt el félig Loki szájában, és Thor lélegzetét visszafojtva nézte, ahogy pár pillanat múlva nagyokat sóhajtva kihúzta a sajtot, aztán végig nyalta. – Én ugyan nem megyek sehová, még megzavarnám a randidat. Csak menj, és kápráztasd el az igazgatónő unokahúgát. Amúgy, ha már itt tartunk...miért is vállaltad el? – kérdezte, és elfeküdt a kanapén. Csábítás volt ez a javából, és kezdte elérni a célját.

– Volt egy olyan szerencsétlen álmom, hogy talán – ült le Loki mellé, és végig cirógatta a fiú hófehér combját. –, én lehettem volna az igazgató szeptembertől.