Lecke gyönyörből

46. Beárulva

Sigynt mellbevágásként érte az igazság. Hiába látta a képeket, olvasta el sokadszorra is kettejük üzeneteit, nézte végig a videókat, hogy Loki szájából hallotta, az mégis megdöbbentette. Megemelte a kezét, és megsimította Loki arcát, aki belesimult a tenyerébe.

– Oh, te szegény. Abba szerettél bele, akibe nem kellett volna.

– Miről beszélsz?

– Annyira sajnálom Loki, de majd kihevered... egyszer. Én kértem tőled egy nevet, és te is tőlem. Emlékszel még? Azt kérted, tudjam meg, ki volt az a tanár... tudod, aki tönkretette a családodat. Félek kimondani, de az igazság mindennél fontosabb.

– Már nem érdekel Sigyn – mosolygott Loki, és elhúzta a fejét. – Thor mellett nyugalomra leltem, meggyógyított, és letettem a bosszúról.

– Ő ugye nem mondott neked semmit? Nem merte bevallani, hogy tíz éve történt vele egy s más, ami miatt pszichológushoz kellett járnia? Annyira azért úgy látszik, mégsem viszonozza az érzéseidet, hogy őszinte legyen? Hogy volt az a zaklatási ügye...

Látva Loki némaságát és megdöbbenését, Sigyn élesen felnevetett. A fiú egész testében remegve állt, ajka kifehéredett, amúgy is fehér bőre még sápadtabbá vált, és érezte felkúszni csontjain a félelem fagyos leheletét.

– Hogy pont én vagyok az, aki belerondítok ebbe az idillbe... Loki, az a név, amit hallani akartál, ugyanaz a név, amit te kimondtál. Thor volt az a tanár, aki miatt meghalt a nővéred...

– Hazudsz! – nyögte ki remegve, és a tüdejéből kiszakadó hangok is reszkettek. – Nem hiszek neked.

– Pedig hidd el, igazam van. Már akkor is tudtam, amikor Miamiba mentünk, de nem voltam benne teljesen biztos. Talán észrevetted rajtam, hogy nem igazán volt ínyemre beszélgetni, vagy csak egy helyiségben is lenni vele. Undorodom tőle Loki.

– Miért vagy benne annyira biztos?

– Megbízható az informátorom Loki. Egy másik tanár, aki régebb óta tanít a suliban, és akitől tudom, hogy a nővéred a jó jegy reményében, még le is feküdt vele. Csak kihasználta, ahogy téged is. Thor az, akit kerestél.

– Baszd meg!

– Na de Loki... nem értelek. Én megtettem, amit kértél. Mi van, ha csak azért kezdett veled, hogy aztán elhallgattasson? Rajtad kívül mindenki más halott, és soha nem derülne ki, hogy mit tett tíz éve. A pszichológusnak meg hallgatnia kell!

– Fogd be – szűrte Loki a fogai között a szavakat, látva dühét Sigyn önkéntelenül hátrált egyet. – Fogd már be a pofádat, te szemét kurva! – Kétségbeesetten nézett Sigynre, remélve, hogy ez csak tréfa, hogy a lány mindjárt elneveti magát, és közli, hogy is lehetett volna Thor az, hiszen ő már majdnem szent, de hiába várt.

– Gondold át, és rájössz magad is.

Felkapta a kabátját, és haját megrázva kifutott a lakásból, aztán a lift előtt megállt, és arca eltorzult. Bólintott, és megnyugtatta a lelkiismeretét. Majd kiheveri, igen, aztán visszatér hozzám, gondolta. Amikor a liftbe beszállt, már mosolygott, elővette a mobilját, és egy üzenetet küldött: „Bevette."

Thor némán állt a fürdőszobában, azonnal megismerte Sigyn hangját, és bosszankodott is, hogy korábban jött. Éppen be akarta maga mellé csalni Lokit, amikor beszűrődött a lány ellenszenves hangja. Aztán hiába hallgatózott, nem hallott semmit, és már azon volt, hogy kimegy, amikor hallotta a lányt felsikoltani, Loki nevét kiáltva, és elöntötte a féltékenység. Türtőztetni kellett magát, hogy ne rontson ki, ezért inkább megmarkolta a kézmosó szélét, és saját magát nézte a tükörben és győzködte, hogy nyugodjon meg, semmi olyan nem történik odakint kettejük között, amire gondol. Loki kiabálására felkapta a fejét, és amikor őt hívta, megijedt. Óvatosan kinyitotta az ajtót, és meglátta Sigynt, félpucéran, azzal a sátánian gonosz mosollyal, amivel napok óta őt tüntette ki, és inkább visszarettent. Néhány perc csend után végül csak kilépett, és Lokit egyedül találta. Háttal állt neki, a vállai megroskadtak, láthatóan inogva állt, hiába vetette szét a lábait, akár egy részeg, aki nem tudja, előre vagy hátra essen, felsőtestével imbolyogva állt a nappali közepén.