Lecke gyönyörből

22. Emlékek

Kavarogtak a gondolatok a fejében, miközben rutinból vezetett a lakásától az iskoláig. Egész éjjel nem aludt, forgolódott az ágyában. Hol melege volt, hol pedig olyan rettenetesen fázott, hogy még a fogai is vacogtak. Szerette Lokit, egészen biztos volt benne, de haragudott rá. Harmadik órája volt az osztályával, de nem is tudta, az előző kettőn mit csinált, annyira kiesett minden. Csengőszóra esett be, amióta tanít nem ez volt az első eset, kivéve persze mikor ellógott. Az is Loki miatt volt, ahogy ez is. A fiú ott ült, jöttére kihúzta magát, de Thor nem nézett oda. Leült, de előtte direkt úgy állította a széket, hogy Lokit még a szeme sarkából se lássa. Sigyn elgondolkodva játszott a tollával, a végét harapva bámult ki az ablakon, de Thor egészen biztosan tudta, Lokit nézi.

– December elején lesz a kirándulás, van még másfél hónapunk. Sif, kérlek, prezentáld az osztálynak, hogy mik a lehetőségek.

Sif felugrott, és notebookját felmarkolva izgatottan szaladt előre. Thor oda sem figyel, mit is mond a lány, a feje tompán fájt, és inkább lehunyta a szemét. Arra riadt, hogy az osztály zúgolódva, hangos. Kiabálnak, és székeket tologatják. Erre még erősebben belenyilallt a fájdalom az agyába, és felugrott.

– Mi a vita oka?

– Tanár úr, nem tudunk megegyezni. Ez ennek nem jó, az amannak...

– Írd fel a három helyet, és egyenként mindenki választ. Harmincegyen vagytok, talán ebből azért le lehet szűrni valamit.

– Jó, akkor itt a három helyszín, mindenki csak egyet mondjon, Loki?

– Inkább kezd ezen az oldalon, és úgy haladjunk az ablak felé – szólt fáradtan Thor, és a terem hátuljába sétált. Hátát nekitámasztotta a falnak, karját összefűzve figyelt. Nézte a táblán, ahogy sorakoznak a vonalak, de eléggé egyenlőnek tűntek. Már csak Loki volt, hallotta a hangján, hogy remeg, de inkább a cipője orrára bámult.

– Miért ne lehetne Miami?

Erre felkapta a fejét, és Lokira bámult, ahogy mindenki más is. Sif arca elvörösödött, és a hóna alá csapva a notebookot, visszarobogott a helyére, és durcásan nézett maga elé. Csend volt, mindenki lassan megfordult. Thor megvonta a vállát, és nagyot sóhajtva kiment a teremből. Ilyet még soha nem tett, de úgy érezte, ha még egy percet marad, akkor vége. Kialvatlan volt, a válla és a karja zsibbadt, és hányinger kerülgette. Alig ment néhány lépést, nyílt az ajtó, és Loki futott utána.

– Tanár úr, várjon már. – Gyengéd érintést érzett a karján, ami megállásra késztette. Loki könnytől csillogó szemmel állt előtte. – Thor, kérlek...

– Mit akarsz?

– Megbeszélni.

– Sem az idő, sem a hely nem alkalmas. Menj vissza a terembe – szólt rá Thor szelíden, de Loki nem hátrált. Beszélni kezdett, de Thor meglátta - amit Loki nem -, hogy a zajra Fandral kinéz. Loki lépett egyet előre, hogy hozzá bújjon, de Thor felkiáltott akkorát, hogy beleremegett az üres folyosó: – Azonnal menj vissza az osztályba!

Loki megrettent. Thor kiáltása úgy hatott rá, mintha ököllel az arcába ütött volna. Kihúzta magát, ajkát keményen összeszorította és befutott. Thor állt megsemmisülten, aztán bólintott Fandralra.

– Nem tudnak megegyezni, hogy hová menjünk.

– Te vagy a tanár Thor, ezt ne bízd rájuk. Oda mennek, ahová mondod. Ne hagyd, hogy a fejedre nőjenek, mert nem fognak tisztelni.

Tisztelni. Thor majdnem kiköpött, hogy ezt pont egy olyan mondja, akit szinte kivétel nélkül mindenki megvet, de inkább legyintett. Visszament, és nem nézett a gyerekekre. Mindenki lélegzet visszafojtva ült, és pisszenni sem mert. Hallották az ordítást, utána pedig látták Loki mennyire sápadtan ül vissza a székére. A fiú maga elé bámult akkor is, amikor Thor belépett. Egy röpke pillanatra rá nézett, aztán lesütötte a szemét. Thor olyannak tűnt, mint aki éveket öregedett tegnap óta. Összegörnyedve közölte, hogy holnapra dönt, és akinek nem tetszik, az legfeljebb nem jön. Kihagyta az ebédet, inkább Loki esszéjét olvasgatta az üresen kongó tanáriban, pedig már azt sem tudta volna megmondani hányadszor fut végig a sorokon. A szépen ívelt betűk, a tökéletes fogalmazás mögött annyi bánat és düh volt, hogy az neki fájt.