Lecke gyönyörből

58. Haza akarok menni!

Megcsikordult a talpa alatt a gyöngykavis, és az éles hangra Thor önkéntelenül is a lába elé nézett. El is felejtette, hogy a börtön előtt az útig apró, sárgás és barnás, gömbölyű kavicsokkal felszórt az út.

Gyerekkorában bárhol is járt, mindenhonnan egy követ vittek haza az apjával. Egy követ, ami valami miatt más volt, mint a többi, és ami az útra emlékezteti majd őket. Mikor a szülei meghaltak, és a házat eladta, egy kartondobozban találta meg a köveket, és bár sok idő telt el addigra, szinte mindről tudta, honnan való. Leguggolt, táskáját letette maga mellé, és vizsgálgatni kezdte a földet maga előtt. Innen is viszek kavicsot, gondolta, de olyan egyforma volt mind, és olyan kis jelentéktelen, hogy nem talált egyet sem. Aztán rájött, hogy ez nem volt nyaralás, és nagyon emlékezni sem akar a benti dolgokból semmire, úgyhogy kiegyenesítette a térdét, felcsapta a hátára a sporttáskát és előre nézett, amíg az út el nem veszett a délibáb remegésében.

– Ez jó hosszú út lesz – morgott maga elé, aztán elindult. A parkoló felé haladva aztán megkapta a szemét a kocsi. Oldalt állt, fényesen, tisztán, és ismerősen. A felnik, a lesötétített üvegek, mintha már látta volna ezt a kocsit. – Képtelenség, ezernyi ilyen van – hessegette el a gondolatot, és megszaporázta a lépteit. Aztán ahogy elhaladt a kocsi előtt, megtorpant. – Ez lehetetlen. Ez tisztára olyan, mint az én kocsim...volt.

Megvonta a vállát, és kilépett. Azon tűnődött, vajon miért nem gondoskodnak róla, hogy akiért nem jön senki, valahogy bevigyék a legközelebbi városba. Kezét zsebbe dugva lépkedett, de néhány lépés után megállt, és visszanézett a kocsira.

Loki látta, hogy kinyílik a kapu, és hogy Thor lép ki rajta. Sokat változott, amióta nem látta. Megnőtt a haja, és feszült a karján, a mellkasán, de még a combján a ruha. Akkor is izmos volt, mikor megismerték egymást, de ez a Thor, olyan volt, akár egy testépítő. A bőre sápadt volt, de sima, és Loki levegőt is elfelejtett venni, annyira lenyűgözte a látvány. Belesajdult mindene, annyira tökéletesnek látta. Aztán Thor megállt, és ő képtelen volt kiszállni a kocsiból, szó nélkül hagyta, hogy Thor tovább menjen. Hátulról is tökéletes volt, és Loki leplezetlen vággyal nézett végig rajta.

– Thor – kiáltott, és olyan hévvel ugrott ki a kocsiból, hogy megbicsaklott a bokája, és elterült. Thor megfordult, amikor meghallotta a nevét, de nem látott senkit.

– Képzelődöm – morogta maga elé, aztán meglátta, hogy valami van a földön a kocsi mögött. Megremegett a gyomra, annyira szerette volna, hogy ő legyen az. Három és fél év, hosszú idő, pokolian hosszú, és a végén már kezdte megszokni Loki hiányát. – Van ott valaki?

– Thor – hallatszott Loki gyenge hangja.

Lassan feltápászkodott, és ahogy Thor megpillantotta, ismét arra gondolt, mennyire hosszú volt a bent töltött idő. Loki más lett, más és őrülten vonzó. A kisfiús báj átváltozott, férfias lett, és komoly.

– Szia – köszönt Loki félszeg mosollyal és megkerülte a kocsit.

– Mit keresel itt? – kérdezte Thor és az érzelmeivel küzdött, ádáz csata vette kezdetét a lelkében, és fogalma sem volt, ki nyer majd. A szerelem a vággyal szövetségre lépve, vagy a csalódottság és harag. Nem mert Lokira nézni, inkább a saját eltorzult alakját kezdte bámulni a kocsi oldalán.

– Érted jöttem.

– Ez az én kocsim?

– Igen, a tiéd, mindent megtartottam, amit nekem adtál. – Belekapott a gyenge szél Loki hajába, fellebbentette, és Thor önkéntelenül is odapillantott, hogy egy hosszú pillanatra elámuljon a látomáson.