Lecke gyönyörből

17. Félelem

Kilépett a liftből, és magára hagyta Lokit. Nem mert a szemébe nézni, félt a haragjától, és félt attól, hogy elgyengülne, a következményekkel nem törődve tovább folytatná ezt a viszonyt. Nyitva hagyta a szobaajtót, és csendben pakolni kezdett.

- Akkor ennyi? - hallotta Loki gyenge sóhajtását az ajtóból.

- Loki - állt meg a keze a mozdulatban, de nem fordult felé. -, mi lenne, ha várnánk addig, amíg nagykorú nem leszel?

- Két és fél év.

- Én tudok várni, és te? - A válaszra visszafordult, és már lépett volna, hogy a karjába zárja a fiút, aki tényleg olyannak tűnt, akár egy kisgyerek. Pityergett, könnyei gurultak végig az arcán, az ajka remegett, és az, ahogy állt, védtelennek és gyengének mutatta. Aztán sóhajtott, és alig észrevehetőn bólintott. Thor nem véglegesen gondolta, nem akarja ellökni magától, csak időt kér. De a két és fél év annyira hosszú idő, annyi minden történhet közben. Mi lesz, ha Thor becsajozik? Önmagában biztos volt, hogy megvárja, de Thorban nem. Vagyis nem benne nem bízott, hanem másokban; az ilyen Jane félékben, akik megkörnyékezik. Thor fejében hasonló gondolatok jártak, hiszen Loki fiatal, jóképű, nem fogja tudni kivárni a két és fél évet.

Egyszerre mozdultak, elindultak a másik felé, és fél úton találkoztak. Thor megemelte Loki állát, és a homlokukat összeérintették. Kerülték a csókot, kerültek minden olyant, ami fellobbantotta volna a tüzüket.

- Mi lesz a suliban? - nézett fel rá Loki. - Azt hiszem az lesz a legjobb, ha átiratkozom egy másik osztályba.

- Nem kell, meg tudjuk oldani. Ugye meg tudjuk?

- Igen, tanár úr.

- Köszönöm Loki, jó fiú vagy. - Loki megrándult. Mennyire máshogy szólt most ez a jó fiú vagy, mint mikor este kielégítette. Akkor vágytól fűtötten, mélyről tüdőből jött, szívből, most viszont torokból, közelebb az agyhoz.

Külön ültek a repülőn is, és Loki borzongott Thor nélkül, takarót kért, és kapott. Továbbra sem érezte jól magát, a hullámokban rátörő fejfájás és rosszullét elől alvásba menekült volna, három óra elég is lenne, gondolta, de csak nem bírt elaludni. Minduntalan Thor jutott eszébe, és a szakítás. Mert akárhogy szépítené a másik, szakított vele. Térdét felhúzta, és fásultan bámult ki az apró ablakon. Este volt, mikor hazaértek, és anélkül szállt ki Thor kocsijából, hogy ránézett volna. Elköszönt, felvánszorgott a lakásába, és ágyba bújt. Ruhástól. Éjjel ébredt, nyakig takarózva, mégis reszketve. Bekapcsolta a mobilt, hogy Thort hívja, aztán rájött, hogy már nem hívhatja. Felnézett a Messengerre. Rengeteg üzenet jött Sigyntől. Elfelejtette a szombat esti randit.

„Sigyn, kérlek, ne haragudj, de lázas voltam, most sem érzem jól magam. Szinte egész hétvégén aludtam, nem akartalak megijeszteni. Nem megyek suliba. Majd dumálunk. Csövi"

Thor aktív volt, a zöld pötty a neve mellett hívogatóan világított, és Loki úgy írt volna valamit, vagy megajándékozta volna egy képpel, de inkább kikapcsolta a mobilt, keresett még egy takarót, és begubózott. Zaklatott álma volt, néha megriadt, percekig pislogott maga elé, aztán visszaaludt. később felébredt, kiment a mosdóba, teljesen leengedte a redőny, és álomtalan álomba zuhant.

Reggel ugyanúgy kezdődött a nap az iskolában, mint máskor. Thor két kávéval a kezében érkezett meg a tanáriba, ahol Fandral, mint mindig dolgozatokat javított, miközben a többi tanár órára készült.

- Jó reggelt, kávét? - lépett Thor Fandral asztala mellé, és lerakta a papírpoharat.

- Köszönöm, el sem hiszed, mennyire jól fog esni. Hat óta bent vagyok, és javítom ezt a...