Csak EGY meccs!

HUSZONNYOLCADIK FEJEZET

Natalie

Nem tudom hány óra lehetett, amikor megébredtem, de Logan már nem volt mellettem. Bassza meg Logan. Pattantam fel.
-Logan, Logaaaaan.-Kiabáltam.
Ha tényleg le lépett edzeni én kinyírom, komolyan mondom meg fogom ölni.
-Logan.-Mentem be a szobájába.
-Itt vagyok. Mi a baj ? Történt valami? -Lépett ki egy szál törölközővel a derekán.
-Huhhh basszus, szóval csak fürödtél. -Könnyebbültem meg, és az idegességet át vette a sóvárgás Logan szexi teste iránt. Izmai még mindig iszonyúan kirajzolódtak selymes bőre alól. Már úgy végig cirógatnám, és végig csókolgatnám.
-Igen. Miért? Mit hittél? -Állt egy helyben, miközben egy két vízcsepp a hajából testére csöppent, és szépen lassan végig csúsztak csupasz mellkasán.
-Azt, hogy tényleg lelépsz edzeni. -Támaszkodtam az ajtóban.
-Istenem, komolyan elhitted?-Tört ki belőle a nevetés. -Csak szivattalak, azért ennyire hülye nem vagyok. Nem akartam menni.
-Kössz én meg ezért idegeskedtem. Legközelebb ne mondj ilyet, mert azt is elhiszem. -Tettem karba a kezem és próbáltam minél jobban ráparancsolni, nehogy eszébe jusson még egyszer ilyet csinálni.
-Jólvan nem lesz több ilyen. -Kacsintott. Amivel mindig levett a lábamról. Miért ilyen jó faszi? Miért kell neki ennyire jónak lenni? Tettem fel az égieknek a kérdést, bár ezeket lehet a szüleinek kellene. Tényleg a szülei.
-Amúgy a szüleid tudnak a balesetről? -Vontam fel a szemöldököm. Ám Logan amint ki mondtam ezeket a szavakat egyből komoly arcot vágott, a nevetést abba hagyta és helyét át vette a frusztráltság, és a dühös tekintet. Itt valami nem oké.
-Nem, nem szóltam nekik, de nem is kell tudniuk róla. -Ment vissza a fürdőszobába.
-Miért? -Mentem utána, és most a fürdőszoba ajtóban támasztottam a falat.
-Mert nem. -Szavai kemények voltak, és a jó kedv egy pillanat alatt elillant.
-Bocsánatot kérek, ha kényes téma nem akart elrontani a hangulatot. -Léptem oda mögé, és végig simítottam mind a két karján. Tekintetét felkapta és a tükörből nézett engem. Szemei elsötétültek és újabb érzelem vette át a helyét, az pedig nem más volt mint a vágy. Szinte feltudott volna falni szemeivel. Ekkor tudatosult bennem mit tettem. Ezt, pedig lehet nem kellett volna. Kezeimet elkaptam kezéről és csak álltam egy helyben.
-Ez meg mi volt ? -Fordult meg, hogy szemben legyünk egymással.
-Nem tudom, csak késztetést éreztem, hogy meg tegyem. -Hajtottam le a fejem és a pamut zoknim mintáját kezdtem tanulmányozni.
-Szóval késztetést éreztél?
-Igen. -Mondtam anélkül, hogy rá néztem volna.
-Én is késztetést érzek ez iránt....-Mondta ki a szavakat és kezét az arcomra téve emelte fel a fejem, lehajolt és meg csókolt. Az ajkai lassan mozogtam az enyémen, elnyíltak, hogy a nyelvünk óvatosan egymáshoz érhessen. Mintha villám csapott volna belém. Elmélyítettük a csókot. A kezébe fogta még mindig az arcomat majd csók közben rádöbbentem, hogy még soha nem csókoltak meg így. Ilyen birtoklóan. Ilyen teljességgel. Nem voltam tapasztalatlan... de bármit csináltam is korábban, azt többé nem lehetett csókolózásnak nevezni. Úgy éreztem, mintha most lennék túl életem első csókján. Logan elhúzódott, és elégedetten rám vigyorgott.
-Ez iránt érezted? -Kérdeztem kábán nézve őt.
-Igen.-Bólintott. -De lehet kurva rossz ötlet volt. Olyan kanos lettem, hogy ezen még az sem segítene ha tízszer verném ki.
Ekkor pillantottam le és láttam meg, óriási farkát, ahogy előre ágaskodik a törölköző alatt. Majd eszembe jutott az is, amikor maszturbálás alatt nyitottam rá. Édes istenem éreztem, ahogy arcomat elönti a vörösség.
-Ő én most, izé....lehet.... inkább ki megyek. -Hadováltam össze vissza a szavakat.
-Ahogy szeretnéd. -Fordult vissza, majd a tükörben nézte, távozásom.
Ez most fogalmam sincs mi volt, de egyhamar nem fogom tudni elfelejteni. Ha lehetne már most újra magamon akarnám tudni ajkait. El kell terelnem a figyelmem. Arra gondoltam mivel Logan már tud újra járni be megyek a szobámba és eltöltök néhány órát egy jó könyvel. Szükségem van egy kis kikapcsolódásra és ilyenkor szinte nem is gondolkodom. Remélem most sem fogok. Hála istennek így is történt annyira magával ragadott a történet amit olvastam, hogy egy percre sem gondoltam Loganra és rám. Ami viszont kicsit fájt, hogy nem keresett. Viszont örültem, mert ezzel lehet azt akarta meg mutatni, hogy elfogadja azt amit szeretnék, és most jelen pillanatban pont erre a nyugalomra volt szükségem. Két óra múlva halk kopogás zökkentett ki. Logan résnyire nyitva az ajtót kukucskált be.
-Bejöhetek?
-Persze. Gyere csak. -Tettem magam mellé a könyvem.
-Beszélhetnénk? -Ült le mellém az ágyra.
-Igen. -Bólintottam és törökülésbe húztam lábaim. -Miről szeretnél beszélni?
-Egy kicsit magamról ha nem bánod. Szeretném ha tudnál rólam egy két dolgot. Persze csak ha szeretnéd, és nem bánod.
-Persze, hogy szeretném. -Tényleg szerettem volna, hiszen alig tudtam róla valamit is. Nagyon jól esett ez a megmozdulása.
-A szüleimmel kezdem, mert az az egyetlen olyan téma amin túl szeretnék lenni. Igazából csak annyit kell tudni, hogy anyával jóba vagyok, de apámmal nagyon nem jövünk ki jól. Kiskoromban kezdődött az egész, amikor rá jött, hogy tehetségem van a hokihoz. Sokat voltam a pályán sokat edzettem és ez nem tetszett neki, hogy én talán vihetem valamire ő pedig soha nem vitte semmire. Így tett az ellen, hogy ne tudjak hokizni.
-Hogyan ? -Kérdeztem, közben értetlenül bámultam Logant.
-Eltörte a lábam, hol az egyiket, hol a másikat. Amikor meggyógyult a bal akkor jöhetett a jobb, de mindig gipszben voltam, vagyis majdnem mindig. Ezt mind azért, hogy ne tudjak jégre menni. Ha valaki megkérdezte? Ohh Logan te már megint gipszem? A válaszom? Edzés..... edzés..... edzés, persze egyszer kétszer volt olyan kamu story, hogy leestem a lépcsőn. Tudod, hogy ne legyen annyira feltűnő, hogy mindig az edzés miatt történt ami történt. Sokan már azt mondták minek megyek jégre, ha ennyire béna vagyok.
-Jézusom. -Döbbentem le. -Anyukád? Anyukád tudta nem ? Miért nem tett ellene semmit?
-Nem az elején még nem tudta. Apám úgy adta be neki is, hogy edzésen elestem és eltört a lábam. Aztán egyik este előbb ért haza és pont látta. Egyből kiszaladt és hívta a rendőrséget. Ekkor derült ki minden. Most pedig külön élnek anyám is és apám is egyedül.
-Hogy kerültél ide? Kanadába.
-Miután apám börtönbe került öt évre, a lábaim helyre jöttek nagyon szépen és újra teljes gőzerővel mentem hokizni. Persze volt olyan megállapítás orvosoktól, hogy ezekkel a lábakkal már többet nem hokizhatok, de a meccseken sokan felfigyeltek rám és sok csapattól kaptam ajánlatot, mert teljesen felépültem. Aztán pedig Kanadát választottam, mert régen is imádtam ezt a csapatot egy álmom volt, hogy egyszer itt hokizzak és mostmár nem az. Viszont apám...... egy kicsit neki is köszönhetem, hogy profi lettem, mert ő adta a löketet, hogy soha ne próbáljam meg feladni, hogy megmutassam neki, hogy ki is vagyok. Egy undorító szemét állat. -Köpte a szavakat.
-Annyira sajnálom Logan. -Másztam az ölébe, hogy megöleljem és éreztem, ahogy egy két forró könnycsepp végig folyik az arcomon.
-Már vége. Az a lényeg, hogy már vége van. -Szorított az ölelésén, én pedig mégjobban hozzá bújtam.

Sziasztok! Kíváncsi vagyok egy két véleményre a könyvről, szóval aki szánna rá egy két percet és írna kommentben, hogy neki eddig, hogy tetszik a történet azt megköszönném. ❤️❤️❤️