Csak EGY meccs!

TIZENHARMADIK FEJEZET

Logan

Reggel úgy keltem, hogy azt hittem leszakad a fejem. A tegnapi balhé után mosolyogva ültem be az autómba és hajtottam el. Madison beolvasott nekem, hogy Natalie harapós szóval tartsam magam távol tőle. Ezzel a mondatával előjött a vadász ösztön bennem. Kell nekem az a lány. Maga a megtestesült szexiség. Láttam, hogy ő is ugyan úgy méregetett, ahogy én őt. Egymás szöges ellentétek vagyunk, de pont ez a jó benne. Imádom a kihívásokat és Natalie pont egy kurva nagy kihívás. Nem tudom, hogy kell-e ez nekem, mert eléggé lefoglalnak a saját dolgaim, de most nem akarom annyiban hagyni. Különleges lánynak érzem, és az ösztöneim álltalában nem csalnak. Fáradtan kászálódtam ki az ágyból és a fürdőszobába mentem, ahol először pillantottam meg tegnap szerzett sérülésem. Kékes zöld folt éktelenkedett a bal szemem alatt, de még mindig jobban jártam mint Carter. Nem csalódtam ebben a lányba. Szép munkát végzett. Öröm lesz így edzésre menni, alig várom, hogy a srácok kérdezősködjenek arról, hogy mi történt. Miután megborotválkoztam és felöltöztem egy laza szettbe és benyomtam reggeli gyanánt egy banánt indultam a csarnokba. Leparkoltam, ki vettem a csomagtartóból a táskámat és az ütőm, aztán láttam, hogy Daniel pont akkor furdult be a parkolóba, ezért intettem neki és megvártam még oda jön hozzám, hogy aztán együtt menjünk be a többiekhez.
-Csá, ne is kérdezz semmit. -Fogtam vele kezet.
-Pedig az lett volna az első kérdésem, hogy mi történt veled. -Méregette a foltot az arcomon.
-Majd inkább akkor mesélem el, ha az öltözőbe értünk, és mindenki ott lesz. Nincs kedvem egyesével újra kezdeni a történetet. -Fújtam ki a bent tartott levegőt.
-Háááát veled meg mi történt? -Kezdett el röhögni Carter, akinek mint ahogy elnéztem sokkal csúnyább volt az orra mint vasárnap.
-Ugyan az mint veled. Natalie aki be húzott neked emlékszel? Bár ezt szerintem nem tudod elfelejteni, ugyan attól az nap kaptam én is egy öklöst, be kell valljam az én hibám volt, de akkor is. Kibaszott nagyot tud ütni. -Kezdtem el vetkőzni a nagy story közepette.
-Nekem mondod haver? Nézz rám. Az öcsém megkérdezte tőlem, hogy melyik csapattársam húzott be, kénytelen voltam elmondani neki, hogy ez a sérülésem egy lánytól van.
-Mi volt a reakciója? -Pillantottam rá a vállam fölött.
-Kiröhögött, de annyira, hogy még a könnye is kifolyt. Aztán tudod mit mondott.? -Nézett rám halál komoly arccal.
-Na mit ? -Nevettem még mindig az előző megszólalásán.
-Azt mondta, hogy az a csaj lesz a barátnője, bármi áron megkeresi, mert érzi, hogy álmai nője, de persze csak azért mivel behúzott nekem.
-Hány éves is az öcséd? -Szólt a beszélgetésünkbe Hunter, aki igaz már kész felszerelésben volt, mégse ment a pályára, mert hallgatta inkább a beszélgetésünket.
- 16 asszem. -Vont vállat és tovább igazgatta a kori fűzőjét.
-Baszki nem tudod hány éves a saját öcséd? -Húztam össze a szemöldököm és még egy okot adott arra, hogy nevessek.
-Tudod...olyan hamar felnőnek egy idő után már nem is követi az ember.
-Te akkora hülye vagy. -Pattantam fel a padról. Kicsit át mozgattam magam, aztán együtt indultunk a pályára.
-Na megjött végre a két monoklis. -Tárta szét a karját Hollins edző, amint észre vette, hogy jövünk a folyosón. -Sok volt a megbeszélni való hölgyeim?
-Hát csak ugyan az a lány picsázott el bennünket, szóval ezt meg kellett beszélni. -Pacsizott le Carter az edzővel, aztán őt követően én is.
-Igen, mesélték a srácok, hogy lány létére kurva nagyot üt, mert eléggé panaszkodtatok a fájdalom miatt. Viszont had mondjak nektek valamit....remélem egyszer mindegyikőtöknek.... -Mutatott végig rajtunk. -Ilyen barátnője lesz, legalább ők vissza tudnak titeket fogni, higgyétek el velük alig lehet bírni, de ez benne a jó. Őket kell megbecsülni, mert mindennél többet érnek.
-Kacsintott ránk. -Most pedig a lányokról mára ennyit, jöhet a hoki.
-Most komoly? Ilyen megható beszéd után egyből a hoki?
-Miért Jackson nem ezért vagy itt ? Ha párkapcsolati tanácsokra lenne szükséged, akkor edzés után tudok segíteni. -Röhögte el magát az edző aztán pedig mi is.
-Áh talán majd máskor, de köszönöm.
A jégen egymás után felsorakozva lőttük kapura a korongokat, majd megint azon versenyeztünk, hogy ki gyűjti a több gólt, mivel ez a fürdéshez fontos. A csapat játéknál pedig, természetes volt, hogy az én csapatom nyert, mert jóval erősebbek voltunk. Persze Carter nyávogott is ez miatt, ez nem igazságos, ezért én megyek először fürdeni, hagyjatok már nekünk is legalább egy kis előnyt stb.stb. nem szeret veszíteni ez közös volt bennünk, sőt mindnyájyunkban. Tipikus sportolói ösztön.
-A következő meccseink egyre nehezebbek lesznek, szóval össze kell kapni magatokat, és nem úgy játszani mint szombaton, valami gyalázatos volt, mintha először léptetek volna jégre, de nyertünk szóval szerencsétek. -Logan te majd lehetőleg még egyszer ne keveredj verekedésbe. De természetesen ez rátok is vonatkozik.
Jó pihenést. Aztán azért az edzőteremet se felejtsétek el.
-Mi soha. -Kuncogott halkan Hunter.
-Hallottam ám. -Kibált vissza az edző.
-Picsába.
-Ezt is.
-Ez most komoly? Nem baj úgyse tudja ki vagyok.? -Vette le a sisakot Hunter.
-Igen teljesen komoly Hunter.
-Balfasz.-Vágtam oldalba, és le jöttem a jégről.
-Van valami terved ? -Várt meg Dániel a folyosón.
-Nincs semmi, majd megyek edzőterembe, de csak este felé. Miért ?
-Akkor megyek veled.
-Okés. Mikor érsz rá? 6 óra neked megfelel?
-Tökéletes.
-Szuper.-Öklöztünk egyet.
A srácok szokásosan kivárták sorukat én pedig, egyszál törölközőben büszkén lépdeltem be az öltözőbe. Megint én lettem az első. Ami azt jelentette, hogy hoztam a maximumot. Mint mindig vagy mint álltalában.