Csak EGY meccs!

HUSZONKETTEDIK FEJEZET

Logan

Most már mondhatom, hogy teljesen bele zúgtam Nataliebe. Olyan érzéseim vannak felé, amit még soha nem tapasztaltam, ennyire nőt még nem akartam magaménak és ez megijeszt. Miközben a vacsorát csinálta a konyhába végig őt bámultam, tudom, hogy tudta de engem ez egy cseppet sem érdekelt. Ekkor éreztem először, hogy milyen jó lenne ha minden nap őt láthatnám a konyhában, minden nap arra jöhetnék haza, hogy ő van nekem és végre nem az üres lakásra kellene haza érnem. Nehéz elnyomni az érzéseimet, de ő még fele ennyire se szeret engem még mint én őt. Valami olyan tervel kell elő állnom amivel magamba tudom bolondítani. Lehet, hogy szükségem lesz majd Daniel segítségére, minden értelemben. Két tűz közé kerültem szerelem és a hoki. Most pedig pont, hogy a hokira kellene koncentrálnom mivel nem engedhetem meg magamnak, az önsajnálatot, és a semmit tevést.
-Le fekszem aludni. -Böktem oda Natalienek aki még a konyhába takarította a vacsora maradékát.
-Segítsek ?
-Nem kell köszi. -Álltam fel a még jó lábamra oda ugráltam a mankómért és be mentem a szobámba. El vagyok keseredve és azt hiszem ma este nem sokat fogok aludni. Mindenesetre sokkal jobb lesz a saját ágyamban aludni mint a kórházi ágyban.
A lábam még mindig ugyan annyira fáj, és aludni is alig aludtam. Sokat gondolkodtam a hokival és Natalieval kapcsolatban és arra a megállapításra jutottam, hogy a sorsra bízom és inkább hagyom, hogy minden úgy történjen ahogy lennie kell. De belül tudtam, ezzel csak nyugtatni akartam magam.
-Natalieeeeee.-Kiabáltam és reménykedtem, hogy már fent van.
-Mond.-Vágta ki az ajtót.
-Ugye nem vagy morcos ? -Vágtam kétségbeesett arcot.
-Nem. Csak nemrég keltem és ilyenkor még nem nagyon vagyok beszédes kedvemben.
-Huh akkor nincs akkora probléma. Nem szeretem ha egy lány dühös tőled meg aztán akkor úgy kell félni mint a tűztől.
-Mit akarsz azt mond inkább. -Nézett rám félig nyomott félig álmos tekintettel.
-Fürdeni akarok, de nem tudok egyedül bemenni a zuhanyzóba mert magasabban van mint a padló, és egy lábbal meredek lenne.
-Jólvan. -Jött oda hozzám. -Levetkőztesselek, vagy az megy egyedül?
-Most szívesen mondanék nemet, de nem akarok köcsög lenni. -Kacsintottam rá.
-Basszus te normális is tudsz lenni? -Csodálkozott el.
-Igen, néha előfordul. -Nevettem és azon voltam, nehogy pofára essek, miközben a fürdőbe mentünk.
-Nem tudtam, hogy neked van a szobába is fürdőszoba.
-Ohhh sok mindent nem tudsz még. -Mondtam határozottan és egy pillanatra rá néztem, majd tovább indultam.
-Amúgy most esik le. -Nevette el magát Natalie.
-Miaz? -Érdeklődtem.
-Ha én most be segítelek a zuhanyzóba, akkor a ruháiddal együtt segítselek be ? Vagy előbb le vetkőzől?
-Basszus, igen előbb le vetkőzőm. -Nevettem idegesen.
-Csavarj majd magad köré azért egy törölközőt nem szeretném látni a fütyköst. Szólj ha segítség kell bármibe. -Ment ki a fürdőszobából.
-Okés. -Bólintottam.
Kurva nehéz volt le venni a nadrágom és az alsómat egyedül, de ügyesen meg oldottam további sérülések nélkül.
-Jöhetsz.
-Nah látom minden rendben ment.
-Igen. Viszont ha megkérlek úgy segíts ki innen, hogy a törölköző rajtam maradjon, nem akarok úgy járni mint a filmekben. -Jöttem kicsit zavarba, amit szerintem Natalie is észre vett.
-Jólvan azt én sem akarnám, a végén még lehet bele gabajodnék, vagy éppen azt fognám meg valahogy. -Vágott torzult képet.
-Mondhatok valami perverzet vagy inkább ne ?
-Ne inkább, ne. -Rázta hevesen a fejét.
-Ne? -Kezdtem el én is rázni a fejem.-Ne. Igen szerintem se. -Gondoltam bele jobban a helyzetbe.
-Na gyere te MR.önimádó. -Karolt belém. -Háromra. Egy......Kettő......Három. -Emelt meg már amennyire tudott, mivel azért nem vagyok pihe könnyű egy férfi.
-Azta kurva kiabáltam fel. -Hát a szívem megállt.
-Jól vagy ? -Nézett rám rémült képpel, majd egyből a bokámat kezdte vizsgálni.
-Nyugi jól vagyok, csak azt hittem akkorát esek mint az ólajtó.
-Vizes minden, még jó, hogy megcsúszott a lábad baszki.
-Mutatott végig a fürdőben.
-Jólvan na. Nem esett senkinek baja ez a lényeg. -Próbáltam nyugtatni a még mindig ijedt Nataliet.
-Szerintem ne itt öltözz fel, hanem a szobába.
-Jah ez egy jó ötlet. -Ugráltam ki a szobába.
-Fogjad a kezem, mert még itt is elcsúszhatsz. -Karolt belém határozottan.
-Igen is főnökasszony.
-Nah fejezd be. Mert mindjárt rá taposok a rossz lábadra.
-Ezt vegyem fenyegetésnek. -Néztem rá kérdően miközben arcát vizslattam. Ma is gyönyörű volt. A laza felső nem mutatta domború melleit de a jóga nadrág a kerek fenekét nagyon kiemelte, és alig tudtam le venni róla a szemem.
-Vedd annak aminek akarod. -Tértem vissza a gondolataimból.
-Ki megyek csinálok valami reggelit, addig öltözz fel. Ha nem megy kiabálj jövök.
-Rendicsek. -Dőltem ki az ágyon. -Te most nézel? -Emeltem fel a fejem és Natalie tekintetével teljes mértékben meg voltam elégedve. Szinte fel tudott volna falni a szemeivel, ajkait enyhén harapdálta és le sem vette rólam a szemét miközben hátrált az ajtó felé. Ez tetszik húztam perverz mosolyra a számat.
-Khm....Khm-Köhintett. -Nem dehogy is mi van? -Pillanatok alatt zavarba jött. -Megyek csinálni a reggelt. -Hagyott egyből magamra, én pedig nevetve dőltem vissza az ágyra.
-Megint nagyon jó illatok vannak. -Battyogtam ki a nappaliba.
-Pedig csak rántottát csinálok. -Kevergette a serpenyőben a már félig kész tojást.
-Nem baj ez is fincsi lesz előre érzem. -Támaszkodtam a pultnak, hogy még közelebbről is megnézzem, hogy tevékenykedik.
-Ne nézz már ennyire, mert idegesít. -Mordult rám.
-Még, hogy nem vagy ideges. -Vágtam unott képet, és a konyha pulton lévő tányérral kezdtem játszani.
-Nem vagyok ideges csak....
-Csak? -Vágtam bele.
-Csak nem aludtam valami jól. -Fejezte be nagy nehezen a mondatot.
-Ja hát ez rólam is elmondható. -Vontam meg a vállam.
-Mennyit kérsz? -Mutatott a tányérra amire már ki tette a tojás háromnegyedét.
-Elég lesz bőven.
-Okés.
-Te csak annyit eszel? -Néztem kérdően.
-Igen, ennyi nekem elég. -Vette a falatot a szájába, amire persze egyből begerjedtem.
-Öhm oké. -Húztam magam elé a kajám, és jó ízűen falatozni kezdtem.