Csak EGY meccs!

NYOLCADIK FEJEZET

Logan

A kispadon vártam, hogy le teljen a negyed órás szünet. Rohadtul ideges voltam mivel 2-1 volt az eredmény és kurvára nem a mi javunkra. Az edző így nem is engedett be az öltözőbe, mivel tudja milyen hisztit csináltam volna, így most kénytelen vagyok itt dühöngni. Néztem a nagy kivetítőn az embereket akik éppen tömték magukba a sok egészségtelen kaját és innivalót. Aztán egy kivételes lányra tévedt a kamera. Olvasott. Legalább öt perc után vette észre, hogy őt mutatják, szegény olyan volt mint őzike a reflektor fénybe. Nem foglalkoztam vele annyira mivel volt jobb dolgom is, de amikor újra elkezdődött a meccs és a csaj még mindig olvasott furcsán néztem rá szinte percenként. Mi a faszért jött ki a meccsre, ha nem is nézi. Annyira nem értem a nőket. Csak rá tett még egy lapáttal az idegességemre. Nem is értettem magam miért foglalkozok még mindig vele, amikor a csapattársaim úgy bénáztak a jégen mintha most játszanánk először.
-Kapjátok már össze magatokat a kurva életbe. Kibaszott tíz perc van hátra a meccsből-Üvöltöttem.
-Haver nyugi. -Próbált nyugtatni Tucker, bár tudtam, hogy ő is ugyan olyan ideges mint én.
-Küldjön már fel valakit Hunter helyett. -Mondtam az edzőnek, aki még csak rám se figyelt.
-Mi a fasz van veled Hunter?. -Üvöltöttem újra és ismét egy gyors pillantást vetettem a lányra.
-Logan fogd be. -Szólt rám dühösen Hollins edző.
-Cserélje le Huntert, Tuckerre, és akkor befogom.
-Tucker készülj. -Nézett az edző rám majd Tuckerre.
-Ohhh istenem végre. -Fújtam ki a levegőt.
Kurvára igazam lett, Hunter rohadt szarul játszott és bocsánatot is kért, amikor le jött a pályáról és kérte, hogy ne keljen vissza menni-e, mert ma nagyon nem megy neki. Tuckerrel viszont jó döntést hoztam, felment és egy percen belül gólt is szerzett. Az edző meg csak rám nézett és bólintott. Az utolsó öt perce léptünk 2-2 az eredmény már csak egy gól kell. EGY GÓL. Nem bírtam nézni, hogy mi folyik a pályán. Inkább néztem a lányt aki olvasni jött a meccsre. Kellemes volt nézni, ahogy bele élte magát a történetbe, néha még el is mosolyodott és azt vettem észre, hogy én is mosolygok, pedig egyáltalán nem volt olyan jó a helyzet. Már elég régóta néztem ahhoz, hogy érezze egyfolytában nézi valaki, el akartam kapni róla a tekintetem, de abban a pillanatban rám nézett és ekkor találkozott először a tekintetünk....GÓL! Kiabálta valaki, és amilyen gyorsan nézett rám olyan gyorsan fordította tekintetét a pályára. Baszki kinek lett gól? Tértek vissza a gondolataim. Ohh hála a jó égnek, mi voltunk a gólszerzők.
-Gratulálok srácok.-Pacsiztam le sorba a srácokkal, ahogy jöttek le a pályáról.
-Azt hittem veszítünk. -Fújta ki a levegőt Carter.
-Nekem mondod ? Tudod milyen ideges voltam. Soha többet nem akarok kispadról végig nézni egy meccset.
-Szuper voltál Tucker.
-Kössz haver, de neked köszönhetem. -Öklözött le velem.
A fiúkkal még a kispadnál gyorsan váltottunk néhány szót, és elkezdtünk vissza menni az öltözőbe, én mentem leghátul, akartam még egy utolsó pillantást vetni a lány felé reméltem, hogy még ott lesz, de bármennyire is kerestem már nem volt a helyén. Csalódottságot éreztem, de nem tudom miért. Talán majd legközelebb újra látom.

~

-Igyunk arra, hogy bekerültünk a legjobb 6 csapat közé, és arra, hogy akkor már én is játszhatok. -Emeltem fel a poharam.
-Úgy van. Be kell vallanom én nyugodtabb vagyok ha te is a pályán vagy Logan, ma voltam a legidegesebb, azt hittem össze szarom magam, amikor még az utolsó két percben is egyenlő volt az állás. -Öntötte ki a lelkét Jackson.
-Haver te nem vagy normális.-Röhögött Carter.
-Csak gondoltam közlöm veletek.-Vonta meg a vállát Jackson, aztán le ült a beszéde után.
-Ma berúghatunk ugye? -Kérdezte az első feles után Hunter.
-Mikor lesz a következő meccs? -Néztünk egymásra.
-Kedden. -Vágta rá Carter.
-Ma szombat van szóval lesz időnk józanodni. -Emelte fel újra a poharat Hunter.
-De azért ésszel, mert nincs kedvem haza cipelni senkit. -Emeltem fel én is újra a poharam. Nem szoktam inni, csak akkor ha nyerünk és akkor is maximum egy sört. A többiek kicsit jobban el szokták engedni a gyeplőt, de nem zavart csak az volt a lényeg, hogy túlzásba ne essenek. Akire a legjobban vigyázni kellett az Hunter és Carter volt, ők itták úgy az alkoholt mintha csak üdítő lett volna. Igazán jó ivó cimbik voltak.
-Ki megyek mosdóba mindjárt jövök. -Szóltam Danielnek, aki mellettem ült mivel még ő volt olyan mint én, annyira nem szerette az alkoholt így álltalában vele beszélgettem egész este, és vele ápoltam talán a legközelebbi barátságot. Nem szoktam kiemelni és nem is szerettem kiemelni semelyik fiút mivel a csapatból mi hatan voltunk a legjobb baráti társaság és mindegyikkel ugyan annyira jóba voltam, de talán ha mégis mondani kellett egy nevet mindig Danielt mondtam. A mosdó előtti sor most nem csak a női, hanem a férfi oldalon is állt. Addig amíg nem kerültem sorra elővettem a telefonom és nyomkodni kezdtem.
-Gratulálok a meccshez.-Ütögette meg egy idegen fickó a vállam.
-Kösz. -Szóltam utána bár lehet, hogy már nem hallotta.
Már csak két ember volt előttem, és éppen belépni készültem a férfi övezetbe, amikor egy ismerős arc lépett ki a női mosdóból. Rám nézett és egyből tudtam ő volt az a lány. Így, hogy közelebb volt több mindent meg tudtam rajta figyelni. Világos barna haj, kék szem a teste iszonyúan formás pont ott ahol kell, a magassága pedig 175 cm körül lehetett.
-Menjél már.-Szólt rám valaki a sorból. Nem mondtam semmit csak szúrós tekintettel az illetőre néztem, aki persze ezután inkább nem is mondott semmit, aztán újra előre pillantottam, de eltűnt.....MEGINT. A rohadt életbe.