Csak EGY meccs!

HETEDIK FEJEZET

Natalie

-Kész vagy ? -Jött ki Madison a szobájából teljes szurkolói felszerelésben.
-Én tőled vagyok kész. -Röhögtem a képébe. Egyszerűen nem tudtam vissza fogni magam. A póló akkora volt rá, hogy nadrágot nem is kellett volna felvennie, a nadrág úgy lógott rajta, hogy nem is rövid nadrág hanem hosszú nadrág lett belőle, és a sál a nyakában mintha legalább -40 fok lenne oda kint és még a sapkát is fel vette. -Figyi nem lesz ez egy kicsit sok? Honnan vannak ezek a cuccok?
-Nem, nem lesz sok, és mindegyiket meccsről szedtem. Amikor a fiúk dobálták őket én kaptam el. -Mondta büszkén.
-Akkor értem már miért ilyen kibaszott nagyok rád, de amit nem értek miért ilyen büdösek? -Vágtam fancsali képet.
-Hát, mert nem mostam még ki. Érezni rajta a faszi szagot. Szippants csak bele. -Jött még közelebb és oda tartotta a mezét.
-Bocs, de inkább kihagynám. Ennek nem faszi szaga van, hanem kurva büdös izzadság szaga, szinte már az orromat is csípi. -Dörgöltem meg egy kicsit.
-Dehogy is, és egyébként én meg már megszoktam. -Vont vállat és tovább készülődött.
-Most meg hova mész? -Néztem utána.
-Fújok még rá egy kis parfümöt. Lehet múltkor ezért nem ült mellém senki, mert túlságosan érezni lehetett, azt a szagot amit te érzel, mert én még mindig nem érzem, hogy büdös lenne.
-Hát én se maradnék meg melletted az biztos. A parfüm meg ezen nem segít, ezen a mosógép segít csak Madison.
-Jólvan na, de én már nem öltözök át, ebbe megyek és kész. -Viharzott el mellettem.
-A sapkát legalább vedd már le.
-Jó, de csak azt. -Dobta le a kanapéra.-Most pedig induljunk nem akarom elkésni.
-Én rád vártam. -Mentem utána.
-Amúgy te jól nézel ki. Tetszik, hogy a csapat színeket legalább magadra vetted.
A szettem nem volt egy nagy ördöngösség, egy kék nadrág és egy fehér pulóverből állt. Gondoltam, ha már megyek akkor ne tűnjek ki annyira ki a tömegből.
-Köszi, a színeket felvállalom, de téged nem.
-Egész este ezt fogod csinálni, velem? -Nézett rám teljesen komolyan, amin persze megint csak nevetni tudtam. -Én is jól akarom ám érezni magam.
-Jó jó na, befejeztem. -Köhintettem. -De azt még meg kell kérdezzem, hogy így ezzel a szerkóval akarsz felszedni egy játékost?
-Igen. Az ilyen szurkolókat mint én imádják ám csak szólok.
-A büdöseket?
-Natalieeeeeee.
-Jó jó jó, tényleg befejezem. -Tettem fel a kezem védekezően.
-Ajánlom is.

~

Az arénába elég nagy volt a tömeg, tényleg elég fontos meccs lehet, de engem még mindig nem kötött le. Az emberek ide oda lézengve keresték helyüket, közben pedig arra figyeltek, hogy a kezükben tartott popcont vagy innivalót ki ne borítsák. Mindenki kék fehér mezben már szurkolásra készen várta a meccs kezdetét, én meg már azt, hogy vége legyen, hogy én milyen kívülálló vagyok, gondoltam magamban.
-Itt a helyünk. -Mutatott Madison a két helyre, ami pontosan a kispad felett volt két sorral.
-Ti mindig itt ültök?-Kérdeztem miközben helyet foglaltunk.
-Nem, állatálban feljebb szoktunk, de most csak ide volt hely amikor foglaltunk a jegyeket.
-Jah vágom.
Most szerintem még kellemetlenebb lesz elővenni egy könyvet és olvasni, de ha nem köt le a hoki akkor nem köt le. A táskámban kutatni kezdtem, hogy hova is tettem az olvasni valót, amikor láttam, hogy Madison igen csak fürkészte a tekintetem. Lehet sejti mire is készülök.
-Ugye nem fogsz olvasni ? -Húzta fel az egyik szemöldökét.
-Nem, dehogy is. -Nevettem idegesen.
-Akkor jó, már kezdtem azt hinni, hogy itt is olvasni akarsz.
-Áh, nem.
Óvatosan emeltem ki a könyvet a táskámból, amikor láttam, hogy nem figyel. Bíztam abban, hogy annyira lefoglalják majd a látottak, hogy észre se veszi mit csinálok. Amikor a játékosok meg jelentek a kispadnál, le pakolták a cuccokat, majd be koriztak egymás után a pályára, óriási taps vihar fogadta őket, szinte az egész arénát betöltötte. Látva, hogy Madisont igen csak lefoglalta a pasik túl edzett idomai éreztem, hogy eljött az én időm.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, amikor arra észméltem fel, hogy egy dühös arc néz oldalról. Persze, hogy a barátnőm volt az.
-Mondtál valamit ?
-Mi a szart csinálsz? -Akadt ki rám teljesen.
-Csak gondoltam kicsit olvasok. Téged úgyis lefoglal a meccs én el vagyok így.
-Úgy megtudnálak folytatni. -Imitálta a fojtogatást kezével.
-Inkább nézd a meccset.-Böktem fejemmel a pálya felé.
A duda szóra néztem fel gondoltam, hogy félidő van vagy valami ilyesmi, nem értek hozzá szóval nem foglalkoztam vele, de az eredményre kíváncsi voltam, így gyors pillantást vetettem a nagy kivetítőre csak, hogy nem az eredmény hanem én voltam ott. Kibaszottul engem vett a kamera és én voltam látható a kivetítőn.
-Mi a fasz folyik itt ?-Néztem egyből Madisont aki persze csak nevetett, de szinte már annyira, hogy a könnye is kifolyt.
-Legalább öt perce téged vett a kamera. -Visított.-Nem bírom.-Szakadt a nevetéstől még mindig. -Már a hasam is fáj.-Panaszkodott és a hasára tette a kezét.
-Mond már el, hogy mi történt. -Faggattam.
-Szóval-Vett mély levegőt és próbált nem nevetni. -Elérkezett az első 15 perces szünet és ilyenkor a szurkolókat szokták mutogatni a nagy kivetítőn. Hát téged találtak meg a kamerák és arra vártunk, hogy mikor veszed észre, hogy mindenki téged néz és azt, ahogy éppen olvasol. -Törött ki belőle újra a nevetés.
-Ez nagyszerű. -Temettem a kezembe az arcom. -Miért nem szóltál?
-Mert te is szivattál, most vissza kellett, hogy kapd.
-Kapd be. -Mutattam fel neki a középső ujjam.
Nem foglalkoztam azzal, hogy mennyire égtem le egy egész csapatnyi ember előtt, folytattam az olvasást, csak amióta mutattak engem egy személynek a tekintetét egyfolytában magamon éreztem, csak nem tudtam kit kellene néznem. Nem adtam fel, amikor úgy éreztem újra engem figyel körbe néztem.....és ekkor találkozott a tekintetünk először. Végig rossz helyen kerestem az illetőt, mivel nem a szurkolók között ült, hanem a Torontói csapat kispadján.