Csak EGY meccs!

MÁSODIK FEJEZET

Natalie

-Madison gyere már-Kapkodtam össze a cuccom. -El fogunk késni ha nem sietsz.
-Menj, mindjárt megyek. -Kiabált a szobából. Hallottam, hogy még mindig pakol, szóval nem vártam, elindultam.
-Foglalok helyet, siess. -Vágtam be magam mögött az ajtót és le rohantam a lépcsőn. Az egyetem csak három sarokra van a kolitól, de így is körülbelül tíz perc mire oda ér az ember. A lábaimat sebesen szedtem egymás után és azon imádkoztam, hogy még Karl professzor előtt a terembe érjek. Még az a jó, hogy a földszinten lesz az óránk és nem kell még a lépcsőn is fel futni. Az utolsó sarok után meg könnyebbültem, amikor megláttam nagy betűkkel, Torontói Egyetem. Előttem a cél. Az épületbe érve már szaladni kezdtem, mikor meg láttam, hogy Karl professzor bizony már jön le a lépcsőn. Márcsak egy kicsi mondogattam magamnak. Minek járok én edző terembe, amikor csak minden reggel késve kellene kelnem és meg is van az edzés, na mindegy is. A terembe szinte úgy estem be, inkább nem is akartam tudni, hogy hogyan nézek ki. Így is elég kellemetlen volt az, hogy az egész osztály szinte csak engem nézett. Na szuper. Pulzusom meg az egekben, amihez még egy kis légszomj is hozzá társult. Próbáltam mélyeket lélegezni és helyre tenni magam, amikor pont be lépett a professzor. Nem gondolkoztam az első sorba már helyet is foglaltam. Márcsak Madisonnak kellene jönni, elég rossz helyzetbe kerül, ha éppen az óra közepén esik be. Ami sajnos pont így lett. Ki vágódott az ajtó és a barátnőm még rosszabb állapotban kinézve inkább nem mondva semmit ült le mellém.
-Legközelebb, ha ennyit késik inkább be se jöjjön.-Szólalt meg a professzor meg sem fordulva a táblától.
-Ne...n....nem...kap...kapok.....levegőt. -Tellegetett Mad. -Azt a kurva, hát legközelebb ha így kell sietni tényleg inkább be se jövök. Haldoklom.....
-Ugyan így jártam én is. Ugyan ezekkel a tünetekkel, hidd el átérzem. -Kuncogtam halkan nehogy, Karl professzor még dühösebb legyen.
-Miről maradtam le? -Nézett a füzetemre.
-Végig vettük az egész keringést és következő órán dolgozatot írunk belőle. Most pedig éppen a latin szavakat írja a táblára.
-Szuper-Ejtette le fejét ami egy kisebb koppanással érte az asztalt.
-Nyugi, majd tanulunk együtt. -Ütögettem meg biztatóan a vállát.
Az óra végén, a diákok szétszéledtek és már csak páran maradtunk a helyünkön.
-Hol lesz a következő óránk, és kivel? -Szedte össze a cuccát Madison.
-29-es terem Dr. Filixel.
-Na végre őt legalább szeretem. -Indult ki a teremből én pedig követtem.
-Őt én is szeretem, de szerintem ezzel mindenki így van. Az egész egyetemen ő a legjobb fej tanár.
-Ez igaz.
Dr.Filix professzor mindig kedvesen és segítő készen állt az összes diákjához, mindig azon volt, hogy jó embereket neveljen a diákjaiból. Van egy mondása amit nagyon megjegyeztem. "Az orvos nem esetekkel, hanem emberekkel foglalkozik."
Ez pedig nagyon igaz, ebben a szakmában ugyan annyira fontos az empátia a kedvesség a türelem és a megértés, mint maga a tudás.
-Alig van hely.-Néztem körül a terembe. Ma rohadt sokan voltunk, bár nem tudtam ennek mi az oka, annyira nem érdekelt.
-Fent még van egy kevés.-Indult felfelé Madison.
-Innen legalább mindent be látni -Állapítottam meg. Tetszett, hogy ennyire átláthattam a helyet. Néha néha ültem csak fel a legtetejére, szeretek elől, mert könnyen olvasható volt amit a táblára írtak, ez viszont a fenti helyről annyira nem mondható el.
-Natalie, Natalie. -Löködött Mad.
-Jézusom mivan? -Néztem rá, majd oda ahová az ő tekintete tévedt.
-Ő az.
-Ki? Beszélj úgy, hogy értsem.
-Tudod mondtam, hogy a traumatológián van egy helyes, rezidens.
-Igen.
-Na ő az. -Nézett rám oltári nagy mosollyal az arcán.
-Először is kicsit vegyél vissza, mert kurva feltűnő, hogy bámulod és közben úgy mosolyogsz mint a tejbetök. Másodszor mit keres itt amikor ő utolsó éves. Nekik nem egy másik csoportban kellene lenniük?
-Nem tudom, de Natalie egyáltalán nem érdekel miért kerültek ide, a lényeg, hogy itt van.
-Ne nézz rá hirtelen légyszíves, de éppen erre közeledik.
-Úristen, ne mond, hogy ne nézzek rá, mert így még jobban oda akarok nézni.
-Jó akkor nem mondtam semmit. Nem jön ide.
-Hol van ?
-Most ért fel de, az ellenkező irányba ment, meg nyugodhatsz.- Közvetítettem a barátnőmnek.
-Oh ne már, pedig itt is volt hely. -Nézett fel.
-Hidd el jobb ez így, legalább talán figyelsz órán, ha ide ült volna semmit nem figyeltél volna.
-Igazad van. -Fújta ki csalódottan a levegőt.
-Tudom. -Biccentettem.
Az órák után együtt mentünk vissza Madisonnal a koliba. Útközben kibeszéltük azokat az embereket akiket nem annyira bírunk. Társalogtunk a platói fiújáról akiről kiderült azért volt ma velünk, mert az ő csoportjának a vezetője szabadságon van, így összevont óránk volt velük, és ebben a hónapban lehet többször is előfordul majd, aminek persze Madison nagyon örült.
-Áll még a mai edzés ugye?
-Hát ezt akartam mondani. -Nézett rám félénken. Tudja, hogy utálom, amikor azt mondja eljön velem, majd aznap lemondja. -Nem tudok veled menni mégsem.
-Na és ennek mi az oka?
-Meccs lesz ma és tudod, hogy soha egy meccset se hagyok ki.
-Tudom. -Forgattam meg a szemem.
Megint le mondott egy meccs miatt, még mindig nem szoktam meg, hogy egy hoki őrűltel vagyok össze zárva. Ugyanis Madison kedvenc csapata pont a helyi csapat a Toronto Maple Leafs. Amióta ide jár suliba és tudja, hogy hazai mérkőzés lesz megy...... és tényleg egy meccset sem hagy ki. Az összes játékosért oda van és arról álmodik, hogy egyszer az egyik játékos lesz a palija. Néha úgy érzem nem is a meccs miatt megy, hanem azért, hogy legeltesse a szemét, de ez nem az én dolgom.
-Mikor lesz a meccs?
-6-kor kezdődik. Miért?
-Mert lehet nem leszek itthon vagy már alszok szóval vigyél kulcsot.
-Jólvan anya értettem. -Nevetett és be ment a konyhába.
-Mindig elfelejtesz kulcsot vinni szóval inkább örülj, hogy emlékeztetlek. -Billentettem arrébb a fenekemmel a hűtőtől. Ki vettem egy banánt és helyet foglaltam a kanapén a könyvemmel együtt.
-Már megint mit olvasol?
-A vetélytárs.
-Hm izgalmasnak hangzik.
-Romantikus.
-Ki gondolta volna.
-Ebben volt egy némi szarkazmus ? Jól hallottam ?
-Áhh dehogy, rossz a füled. -Tömte be a száját.
Mivel ma kicsit később terveztem menni edzeni, neki álltam a tanulásnak, hogy ne akkor keljen amikor már hulla fáradtan dőlök bele az ágyba. Este már annyira egyébként sem fog az agyam.
-Natalie.-Kopogott Madison.
-Gyere.
-Mikor mész edzeni? -Támaszkodott az ajtóban.
-Még nem tudom. Miért? Mennyi az idő?
-Mindjárt öt. Arra gondoltam, elindulhatnánk együtt. Úgyis egy irányba megyünk.
-Én benne vagyok.
-Akkor lassan készülődhetsz is. -Hagyott egyedül.