Csak EGY meccs!

HUSZONKILENCEDIK FEJEZET

Logan

Miután a fürdőben maradtam egyedül, a csók után nem tudtam magamban tartani Natalie kérdésére a választ, hogy miért kényes téma nálam a szülők szó. Ő a második ember akinek úgy éreztem el szeretném mondani, miért gyűlölőm apámat, és az egész gyerekkorom, vagyis bizonyos részeit biztosan. Vártam még egy kicsit utána, nem szerettem volna egyből rárontani, és egy kis bátorság sem ártott hozzá. Így két óra múlva döntöttem úgy, hogy itt az idő. Miután elmeséltem neki, láttam rajta mennyire megviselték a hallottak.
-Ne sírj kérlek. -Töröltem le a könnycseppet az arcáról.
-Nem ezt érdemelted volna. -Ingatta hevesen fejét, még mindig az ölemben ülve.
-Natalie kérlek hidd el, tényleg vagyis majdnem tényleg túl tettem már rajta magam.
-Biztos? -Nézett égkék szemeivel az én sötét szemeimbe.
-Biztos. -Bólintottam.
-Ugye soha többet nem fogsz vele találkozni?
-Igen azt terveztem, hogy soha többet nem beszélek és nem is találkozok vele.
-Akkor jó, mert nem is engedném.
-Ennek örülök. -Dobtam egy kicsit bágyadt mosolyt felé.-Szeretnék még kérdezni tőled valamit.
-Igen?
-Velem aludnál ma? -Kezdtem babrálni a haját, miközben idegesen vártam válaszát.
-Szívesen veled alszom Logan. -Mosolygott fáradtan.
-Hol szeretnél aludni? Itt vagy az én szobámba?
-Hát most olyan fáradt lettem hirtelen, hogy mozdulni sem bírok szóval, kénytelenek leszünk itt aludni. -Mondta nagy ásítozások közepette.
-Oh ez nem akadály. -Vettem fel az ölemben és elindultam vele a szobám felé.
-Logan nem bírsz el. Hé tegyél le, mert nem nehezkedhetsz a lábadra ekkora súllyal. Légyszíves. Ne legyél önfejű.
-Jobb lesz ha megszokod, mert az vagyok. -Néztem rá, persze a dühös Natalie arcképe fogadott. -Ne aggódj már itt is vagyunk látod? -Tettem le az ágyamra, majd én is befeküdtem mellé.
-Most miattad nem is vagyok álmos.-Takarózott be és duzzogva felém fordult.
-Na miért miattam ? -Emeltem fel védekezően a kezem.
-Mert, mert csak.
-Hm ez aztán a válasz.
-Jólvan na. Nem jutott eszembe semmi hirtelen. -Bújt a takaró alá, úgy hogy még a feje se látszódjon.
-Te most bújócskázol velem? -Néztem be a paplan alá.
-Hé ide nem jöhetsz be. -Rántotta még jobban magára.
-Nem ismerek olyan szót, hogy nem.
-Akkor most megismered. -Mormolta, alig hallhatóan.
-Abban biztos vagyok, ha a NEM egy személy lenne tuti te lennél. -Nevettem el magam és vártam a reakcióját.
-Héééé-Rántotta le magáról a takarót, és újra felbukkant a "felszínen". -Ezt nem volt szép. -Ütötte meg a kezem.
-Áuu. -Simogattam meg a fájó pontot. -Szerintem pedig így lenne, nem vonom vissza amit mondtam, ha csak nem kapok egy csókot.
-NEM. -Vágta rá egyből.
-Látod mondtam én, megint nemet mondtál.
-Kapd be. -Bújt vissza.
-Azt nem neked kéne? -Vontam fel a szemöldököm. Natalie pedig óvatosan kikukucskált. Szemei ismét dühöt tükröztek.
-Kurva cuki vagy így, szóval most fejezed be.
-És ha nem?
-Akkor....
Akkor úgy magamévá teszlek, hogy holnap biztos nem tudsz lábra állni, vagy pedig addig foglak kínozni amíg TE fogsz könyörögni azért, hogy végre benned legyek. Vagy pedig...
-Akkor ? -Kérdezett vissza, amitől gondolataim egyből szertefoszlottak. Milyen kár. Szívesen fantáziáltam volna még arról miket művelek vele. Hiszen ezzel a testel annyi mindent lehetne.
-Akkor... ne akard tudni mi lesz. -Pöcköltem meg pisze orrát. Ami éppen, hogy ki látszódott.
-Az orromat hagyd békén, túl cuki és kicsi ahhoz, hogy bántsd.
-Igen, igazad van. -Hajoltam közel hozzá, és most pöckölés helyett egy aprócska puszit nyomtam rá.
-Ne próbálj elcsábítani. -Törölte le az orrát.
-Eszem ágában sincs. De ezek szerint közel járok hozzá. -Mosolyodtam el.
-Nem, nem jársz közel.
-Ha te mondod. -Forgattam meg a szemem és hátat fordítva neki kényelmes pozícióban feküdtem.
-Hé te meg mit csinálsz?
-Alszom, mi mást csinálnék.
-De én még nem vagyok fáradt. -Jött közelebb.
-Te mit csinálsz? -Néztem rá. Miközben fölém tornyosulva arca pár centire volt az enyémtől.
-Csak megnéztem, tényleg alszol-e. -Tanulmányozta arcomat. -Tényleg aludni akarsz? -Döntötte oldalra fejét.
-Igen. Fáradt lettem.
-Jólvan akkor én is alszom. -Ment vissza a saját térfelére.
-Lehetőleg majd ne gyere át a térfelemre. Nagy helyre van szükségem.
-Nem fogok ne aggódj, de te se az enyémre.
-Ohhh én oda nem fogok ne aggódj. Jó éjszakát Logan. -Mondta már félig álmos hangon.
-Jó éjszakát Natalie.

Reggel arra keltem, hogy Natalie gyönyörű melle a mellkasomnak préselődve, formás feneke pedig ki látszódik a takaró alól. Szinte teljesen rajtam feküdt, de egyáltalán nem bántam. A reggeli merevedésem szinte már túlságosan is fájdalmas volt. Ahogy ez a nő ott feküdt az ÉN ágyamban, megnyugvással töltött el és azt akartam, hogy ez minden nap így legyen. Lassan húztam végig kezem meztelen mellkasán ott, ahol enyhén felcsúszott a pólója, majd szépen lejjebb csúsztattam míg nem a fenekén hagytam tenyerem. Másik kezemmel rakoncátlan tincseit simítottam ki arcából, majd óvatosan végig cirógattam azt. Mélyen aludt, minden mozdulatom ellenére. Imádtam nézni. Minden egyes porcikáját végig csodáltam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor lassan nyitogatni kezdte szemeit, és éppen próbált egy kicsit magához térni.
-Jó reggelt. -Néztem le rá.
-Jó reggelt. -Nézett fel rám, még mindig a mellkasomról feküdve. -Mióta vagy fent, és én mióta fekszem így rajtad?
-Negyed órája lehetek fent. Másik kérdésedre a válasz pedig, szerintem egész éjjel így aludtunk. -Mosolyodtam el.
-Ohhh. -Vörösödött el, és nem mert a szemembe nézni.
-Jól aludtál?
-Igen, nagyon. Szerintem amióta itt vagyok most aludtam a legjobban. -Ásított egy óriásit, és közelebb férkőzőtt hozzám.
-Akkor ezt most vehetem annak, hogy jó velem aludni? -Ráncoltam össze a homlokom,és feljebb húztam Natali testén a takarót.
-Lehet. -Kacsintott rám.
-Csak lehet ? -Vágtam be a durcát és le akartam hámozni magamról, amit nem engedett.
-Jó, jó igen. -Mászott vissza.
-Nah azért. -Mondtam büszkén. Nyertem. Tudtam én, hogy egyre jobban bír engem. -Látom nem igen zavar, hogy rajtam fekszel.
-Csak azért, mert kényelmes vagy. -Vont vállat.
-Igen, én is azt mondanám.
-Mit csináljunk ma ?
-Hát mit szeretnél.
-Maradhatnánk egész nap itt az ágyban.
-Én benne vagyok, amúgy nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy sikere lesz annak, ha mellettem alszol. Ma már erőlködnöm se kell és az egész napot ágyban akarod tölteni velem. Hidd el még itt sem fogunk unatkozni. -Kacsintottam rá.
-Na azt felejtsd is el. -Veregette meg a mellkason Natalie.
-Én arra gondoltam, hogy filmezünk. Te mégis mire gondoltál? Ohh Natalie, te kis perverz. -Vigyorogtam rá.
-Basszus. -Vörösödött el. -Olyan bunkó vagy.
-Én? Nem is csináltam semmit. -Emeltem fel védekezően a kezem. -Csak mondtam, hogy nem fogunk unatkozni.
-Igen ezt mondtad, de félreérthetően.
-Ezt már nem magyarázod ki. Szexre gondoltál, de ha már arra gondoltál én benne vagyok. -Vettem elő a legperverzebb mosolyomat, majd egy hirtelen mozdulattal magam alá fordítottam.