Csak EGY meccs!

HARMINCNYOLCADIK FEJEZET

Natalie

-Milyen volt az edzés? -Érdeklődött Madison a kanapéról Nutellás üveggel a kezében.
-Itt hagytalak úgy, hogy ettél erre haza jövök és mit látok megint eszel. -Dobtam le a táskám a fotelba és neki álltam az edzés utáni shakem készítésének.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.
-Jó volt. Találkoztam Logannal.
-Ohhoho...komolyan ? -Ugrott fel a kanapéról majd fel térdelt, és neki támaszkodott a kanapé háttámlájának, hogy lásson. Már gondolkodtam rajta hogy át rendezem a nappalit. A kanapét, ami a konyhának háttal van a fotel helyére teszem, így ha Madisonnak mesélni valóm van nem kell hátra fordulnia mindig. A fotelt úgyis mindig csak én használom.
-Találkoztam Logannal...
-Ezt már mondtad. -Vágott a szavamba.
-És Erickel.
-Kivel? -Vágott értelmetlen fejet, és egy újabb kanál nutellát tett a szájába.
-Az a srác, aki el akart hívni randizni.
-Nem tudom.
-Az edzőtermes. -Magyaráztam tovább, és vártam mikor esik le neki, hogy kiről is beszélek.
-A szőke srác, kék szemmel, jó testel.
-Áhhh megvan. Miért nem ezzel kezdted?
-Istenem te lány. -Csóváltam a fejem.
-Na de mi történt?
-Röviden és tömören. Pont egyszerre jöttek oda, Logan azt adta be a srácnak, hogy a csaja vagyok.
-Szóval akkor most a csaja vagy? -Húzogatta a szemöldökét és egy újabb kanál nutella tűnt el a szájába.
-Cukor mérgezésbe fogsz meghalni. -Jöttem ki a konyhából.
-Nem baj az, valamibe meg kell. -Vont vállat.
-Így van.
-Na válaszolj. Ne tereld a témát. A csaja vagy? -Ugrott vissza most ülő helyzetbe a kanapéra.
-Még nem, de majd leszek. -Kacsintottam Madisonra.
-Ajajajj, te kis rafinált. -Tellegetett.
-Megyek tanulni. Szobában leszek ha kellek.
-Jólvan menjél csak. Tanulj helyettem is.
-Azt magadnak kell.
-Picsába. -Hallottam még halk káromkodását és el is mosolyodtam rajta.

Logan: Jó volt ma veled az edzés. Holnap akkor enyém vagy! Jó éjszakát.

Natalie: JÓ ÉJSZAKÁT LOGAN!

Logan: Jobb válaszra számítottam.

Jót mosolyogtam, de nem írtam neki vissza, mert tényleg a tanulásra kellett koncentrálnom. Mindent amit kellet megtanultam és amikor úgy éreztem tudom, mentem fürdeni, mivel már csak az maradt hátra és végre az alvás. Fürdés közben mindent leborotváltam, mert kitudja mit fog művelni velem Logan. Így inkább a biztosa mentem. Meg szárítottam a hajam, ki néztem még a nappaliba, de már Madison is a szobájában aludt. Le kapcsoltam a villanyt és egy perc alatt bealudtam.

~

-Most, hogy te is jössz a meccsre olyan izgatott vagyok. -Ugrándozott Madison miközben sétáltunk hazafelé.
-Nyugodj le.
-De nem tudok. -Ugrált tovább.
-Te tényleg nem vagy normális. Egyébként közölni akarok veled valamit, de most félek ezt is elmondani, mert ha most nem bírsz magaddal akkor ezután a hír után félek, hogy valami olyat teszel, hogy megbánom, hogy elmondtam.
-Mond csak. Vissza fogom magam. -Vált egyből komollyá.
-Meccs után nem megyek haza. Logannál alszok.
-Hadartam a barátnőmre sem nézve.
-Áááá...-Sikította el magát. Mire az összes körülöttünk lévő ember minket kezdett nézni.
-Baszki Madison.
-Elnését, jól van a hölgy? Nem esett baja? Csak a sikításra lettem figyelmes. -Futott oda hozzánk egy kicsit idősebb férfi.
-Igen, minden rendben csak a barátnőm ma picsipacsizni fog, ha esetleg nem értené szexelni fog annak örültem ennyire, tudja nagyon régóta nem volt....
Tátva maradt a szám, azt sem tudtam hová kerültem. A barátnőm komolyan egy vadidegen faszinak mondja, hogy én ma dugni fogok?
-MADISON-Fogtam meg a kezét és elrántottam a férfi mellől.
-Nem volt senkivel. -Kiabálta utána.
-Na nem tudtam befejezni a mondandómat. -Nézett rám dühös arccal.
-Legszívesebben most vaginán rúgnálak. -Vonszoltam még mindig magam után a járdán, és csak a koli ajtóban engedtem el.
-A vaginámat hagyd békén, az öröm szerzésre van, nem pedig rugdosásra. Szent és sérthetetlen.-Simított végig a nemiszervén.
-Az ? Minden csak nem Szent.
-Hát...-Gondolkozott el.
-Lehet igazad van.
-Én inkább azt mondanám, hogy biztos igazam van.
-Te mindig ezt mondanád. Én megyek készülődni, szerintem neked is kellene. Ma kurva jól kell kinézned.
-Mutatott végig rajtam, és csettintett egyet.
-Három óra.
-Öt-kor lesz a meccs.
-Baszki tényleg, jó akkor megyek készülődni.
-Én is.
Csapódtak be a hálószoba ajtók.
Első dolgom volt indulás előtt, hogy megnézzem a táskámat mindent el tettem-e ami az ott alváshoz szükséges. Csak reménykedni tudtam, hogy így van és nem az Arénában jut majd eszembe mit felejtettem itthon. Halk kopogás jelezte lassan mennünk kell. Madison már nem bírt magával, pedig még 1 óra volt a meccsig. Persze én is tudtam, hogy időbe oda kell érnünk, mert még Logan oda vezet minket a helyünkhöz, de akkor is.
-Natalie, siess már. Nem lesz időnk oda érni. Nem akarok kapkodni. Légyszíves gyere már. -Nyöszörgött a bejárat előtt Madison.
-Jövök már, ne aggodalmaskodj. -Vettem gyorsabbra a tempót.
-Nah végre. -Ütötte össze a tenyerét. -Indulhatunk?
-Aha. -Fogtam meg a két táskámat, és aprót bólintva jeleztem, hogy bezárhatja az ajtót utánam.
Bevallom őszintén kicsit sietni kellett az úton. Azt hittem bőven oda érünk, de azzal nem számoltam, hogy nagy lesz a tömeg mindenhol. Megint mindenki a meccsre ment és totálisan tömve voltak a tömeg közlekedési eszközök.
-Kurva életbe.-Szólaltunk meg egyszerre a nagy sor láttán.
-Most, hogy a picsába megyünk be időbe? -Nézett rá Madison idegesen, és ahogy láttam már dühös is volt.
-Tudom, tudom az én hibám. -Vágtam bocsánat kérő arcot. -Helyre hozom. -Vettem elő a telefonom és Logan számát kezdtem keresni.
-Te most felhívod Logant.
-Aha, mást nem tudok csinálni. Vagy itt akarsz várni, mert addigra már tuti elkezdik a meccset.
-Igaz. Hívd. -Utasított.
-Kössz az engedélyt. -Forgattam meg a szemem.

-Szia. Logan van egy kis probléma.
-Helo. Történt valami?
-Itt vagyunk, de nagyon nagy a sor és nem tudom mikor jutunk be.
-Maradjatok ott ahol vagytok. Megyek.

A válasza után pedig egyből ki is nyomta a telefont. Ő aztán biztosra megy.
Madisonnal kiélezetten néztük az ajtókat, melyiket bukkan fel Logan, de a nagy tömeg miatt alig lehetett kiszúrni. Csak az miatt tudtam, hogy Ő jön velünk szemben, hogy már rajta volt a felszerelés. A sisakot, és a korcsolyát kivéve. Persze nem csak mi szúrtuk, ki hanem mindenki más is rajtunk kívül. Ez pedig valamiért nagyon nem tetszett nekem. Nem akartam, hogy mindenkinek a tekintete rajta legyen.
-Sziasztok. -Pillantott Madisonra, majd utána csak rám koncentrált.
-Szia. -Öleltem meg. -Meg kell, hogy csókoljalak.
-Súgtam a fülébe.
-Miért?
-Mert, mindenki téged néz, és akarom, hogy tudják az enyém vagy. -Mondtam ezt már teljesen komolyan a szemébe nézve.
-Akkor ne tétlenkedj. -Mosolyodott el, és tenyerét a tarkómra csúsztatva húzott közelebb magához. Nem is tétlenkedtem egy percnél sem tovább. Szenvedélyes csókot nyomtam ajkaira. Ma valahogy a kelleténél jobban kívántam Logant. Lehet a felszerelés teszi.
-Ez a csók fog ma szerencsét hozni nekem. -Döntötte homlokát az enyémnek.
-Gondolj arra, hogy mi vár rád a meccs után. -Cukkoltam tovább és nem tudtam, hogy jól jön neki majd, vagy inkább ellenkezőleg sül el a dolog és nem fog tudni koncentrálni.
-Mi vár rám a meccs után? -Húzta perverz mosolyra száját.
-Én, és a hálószoba.-Kacsintottam rá.
-Azt a kurva életbe. -Káromkodta el magát, és egy pillanatra le csukta a szemét, hogy újra észhez térjen.
-Menjünk be, hogy minél előbb nyerjünk és utána minél előbb tegyelek magamévá.
Logan oda kísért minket az ígért VIP részhez, és utána vissza sietett az öltözőbe a többi csapattársához. Pontban öt órakor pedig elkezdődött a mérkőzés. Az én irtó jóképű hokistámmal az élen.