Csak EGY meccs!

HARMINCÖTÖDIK FEJEZET

Natalie

Izgatottan vártam, mikor érünk már oda a meglepetéshez. Izegtem, mozogtam az ülésben, és Logan bámulásával próbáltam elütni az időt. Muszáj volt valamivel lefoglalni magam és ennél jobb elfoglaltság nem is lett volna. Amikor az utolsó kanyar után meg pillantottam a helyet TUDTAM, hogy hova hozott.
-Ez az a hely -Óriási mosollyal pattantam ki a kocsiból. Logan pedig nevetve jött oda hozzám.
-Igen. -Bólogatott.
-Honnan tudtad, hogy ide akarok jönni?-Döntöttem oldalra a fejem és vártam válaszát.
-Az legyen az én titkom. -Kacsintott rám, és egy laza mosoly még mindig ott ült a szája szegletében.
Biztos vagyok benne, hogy Madison mondta el neki ezt a helyet ahová egyszer mindenképpen el szerettem volna jönni, de soha nem vettem rá magam. Ez a hely igazából csak egy kávézó, de nem akár milyen kávézó. Mondhatni egy könyves kávézó. Csak képeken láttam belülről, de egyből tudtam én ide egyszer el szeretnék jönni, sőt lehet nem csak egyszer. Madison nem szereti az ilyen helyeket más barátnőm pedig nincs, egyedül, hát egyedül pedig nem akartam, mert azért a kolitól másfél órára van. DE most Logan elhozott.
-Azt azért be kell valljam meglepett, hogy pont te hozol el ide. Ezt azért nem gondoltam volna.
-Akkor most kellemes meglepetést okoztam ugye? -Tette karba a kezét és még közelebb jött hozzám.
-Mondhatni igen. -Néztem fel rá.
-Ennek örülök, de most menjünk be, mert minél előbb számon akarlak kérni egy két dologról. -Fogta meg a kezem és húzni kezdett a helyiség felé.
Most jön a rosszabbik rész. Egyáltalán nem gondolkodtam azon mit fogok neki mondani. Gondoltam majd úgyis jön magától, akkor még nem aggódtam ezen, de most ezt nem tudom elmondani magamról. Idegesen szedtem lábaim Logan után, aki már alig várta, hogy kérdőre vonjon, a múlt heti tettem miatt. Lehet ki kellene tépnem a kezem a kezéből és elfutni. Az jó megoldás lenne, de magamból kiindulva tuti pofára esnék a saját lábamban, és azt bárhogy nézzük elég kellemetlen helyzet lenne. A másik variáció pedig, hogy simán utolérne. Lehet még az első sarokig se jutnék. Amúgy esküszöm most komolyan elgondolkodtam ezen az elfutáson. Egy próbát megér nem ? Vontam vállat és egy rántással kirántottam a kezem, majd futni kezdtem. Hátra nézve Logan csak állt, és értetlen arccal bámúlt majd futni kezdett utánam. Ezt látva inkább előre néztem, nehogy neki fussak valaminek, de akkor már késő volt. Egy óriási nagy puffanással ütköztem neki az előttem álló közlekedési táblának.
-Baszki Natalie. -Futott még gyorsabban Logan. -Jól vagy? -Guggolt le hozzám, és vizsgálni kezdett nincs-e valami bajom.
-Azt a kurva. Ezt meg mégis ki a franc tette ide. -Mutattam idegesen a táblára.
-A közútkezelők. -Vágott fancsali képet.
-Faszom a közútkezelőkbe. -Ingattam hevesen a fejem, és gyorsan végig mértem magam, nem-e esett valami komolyabb bajom, de ahogy láttam sérülés nélkül megúsztam, a fejemet kivéve, azon lehet holnapra lesz egy kisebb púp vagy egy lila folt.
-Gyere had segítselek fel. -Kapott az ölébe és mintha súlytalan lennék már a karjában is tartott. -Fáj valamid?
-A szégyenérzetem. -Tettem a fejemre a csukjám, hogy még véletlenül se lásson.
-Azt meg kérdezhetem, hogy mégis mi volt az elképzelés? -Kezdett el vinni a kávézó felé.
-Inkább nem szeretnék erről beszélni, már így is elég ciki szituációba kevertem magam. Nem is értem miért vagy még itt.
-Natalie, engem még ez sem ijeszt el, bár azért őszintén szólva még fel kell dolgoznom a történteket.
-Ahogy akarod, de most már tegyél le. -Kezdtem ficánkolni a karjában.
-Jó, jó. Leteszlek. -Tett eleget egyből a kérésemnek.
Az ajtóban állva Logan rám nézett majd egy pillanatra elgondolkozott.
-Most már be is megyünk ugye? Vagy ha szeretnél még előtte egy, két kört futni, akkor csak nyugodtan, megvárom. Csak a táblákkal vigyázz, ahogy láttam még azon kívül van kettő.-Nézett rám komoly tekintettel.
-Bemegyünk. -Válaszoltam szúrós tekintettel, és inkább ügyet sem vetve elengedtem beszólását.
-Jó napot! -Köszöntünk egyszerre.
-Jó napot! -Üdvözölt minket egy középkorú nő. -Jól van a hölgy? -Kérdezte Logant, majd rajtam állapodott meg tekintetével.
Ez most komoly? Remélem az egész hely látta, hogy mit műveltem oda kint.
-Igen.-Válaszoltam gúnyos mosollyal, majd elsétáltam és helyet foglaltam egy üres asztalnál.
Logan még váltott pár szót a nővel és utána csatlakozott hozzám.-Ha röhögni mersz esküszöm SOHA többet nem beszélek veled.
-Akkor légyszi mondj egyből egy komoly témát, mert elég nehezen bírom vissza fogni magam. -Tette a szája elé a kezét, és tudtam, hogy mosolyogni kezdett.
-Csak úgy ott hagytalak szombaton egy szó nélkül. -Vágtam oda neki.
-Ügyes vagy. Most már tényleg nincs kedvem nevetni. -Kúlcsolta össze kezeit az asztalon. Istenem azok a kezek. Azok a kitüremkedő erek. Koncentrálj Natalie. Nézz a szemébe. Utasítottam magam, majd így is tettem. Istenem azok a szemek...francba.
-Mond csak, miért léptél le szó nélkül? -Billentette enyhén oldalra a fejét.
-Nem tudom.
-Ez nem válasz. -Vágta rá szinte egyből.
-Mert így is nagyon nehezen jöttem el onnan. Még nehezebb lett volna, ha fent vagy. Nem szeretek búcsúzkodni. -Vettem egy mély levegőt. Logan pedig értetlenül nézett engem.
-Mi az, hogy nehezen tudtál el jönni. -Ráncolta össze homlokát.
-Úgy, hogy én szívesen maradtam volna még veled, amit mondtam is, de ugye nem akartam sietni. Most már nagyon bánom, hogy nem maradtam.
-Miért bánod?
-Muszáj mindig vissza kérdezned?-Kezdtem el tépkedni az asztalon lévő szalvétát.
-Igen.
-Nem.
-De, igen. Most pedig válaszolj. -Faggatott tovább.
-Mert kezdelek megkedvelni. -Néztem újra a szemébe.
-Ezt eddig is tudtam. Sőt szerintem te már lassan szerelmes leszel belém. -Virúlt fel az arca.
-Lehet.
-Lehet? Te most nem tiltakoztál? Jól hallottam?-Vonta fel a szemöldökét.
-Lehet.
-Ezt biztosnak veszem.
-Hát persze. -Forgattam meg a szemem.
-Visszatérve a megbánásra, még most is szívesen, sőt nagyon örülnék, ha vissza jönnél hozzám.
-Most kezdtünk randizni nem?
-Szóval akkor ez egy randi? -Dobott egy féloldalas mosolyt, ami megint csak irtó szexin állt neki.
-Hát miért nem az?
-De, de az. Akkor mikor leszel hajlandó megint vissza jönni hozzám? -Fogta meg váratlanul a kezem, amitől egy kicsit megugrottam.
-Még nem tudom, de nem az első randi után az biztos.
-Akkor a második után ?
-Talán igen.
-Jó, akkor holnap ráérsz?
-Miért ?
-Mert randizni megyünk. -Csapott az asztalra és óriási molyos terült szét az arcán.