Csak EGY meccs!

NEGYVENHETEDIK FEJEZET

Logan

Az nem lehet. Lehetetlen, mondogattam magamnak. Neki kurvára nem kellene itt lenni-e. Ennyi lett volna a börtönben töltött ideje ? Én meg már azt hittem soha többet nem fogom látni, és most ? Most pedig négy nővel az oldalán, méreg drága öltönyben üldögél és kortyolgatja a pezsgőt. Mi a fasz történt itt ? Beszélnem kell az anyámmal.
-Haver minden rendben? -Tellegetett Daniel az arcom előtt.
-Mi? -Zökkentett vissza.
-Már vagy öt perce beszéltem hozzád, mire egyszer csak úgy elsápadtál, hogy azt hittem itt szédülsz le a székről.
-Az apám. -Nyögtem ki.
-Mivan vele? -Nézett rám értetlenül.
-Az a férfi az apám. Már ha lehet annak nevezni.
-Baszki Logan. Akit én mondtam?
-Igen. -Bólintottam újra apám felé pillantva.
-Ez mégis, hogy lehetséges? -Nézett hátra Danel a háta mögött, hogy jobban szemügyre vegye.
-Én is ezt kérdeztem magamtól. -Hajtottam le a fejem.
-Felénk néz.
-Hogy mi ? -Kaptam fel a fejem és az apám vénülő, sötét szemeivel találtam szembe magam. A picsába. Vajon fel ismert? Tudja egyáltalán, hogy én vagyok az ?
-Szerinted fel ismert?
-Nem tudom, de igen csak méreget.
-Hát haver nem akarom, hogy magadra vedd és megsérteni sem akarlak, de kiköpött apád vagy.
-Erről inkább ne is halljak többet. -Válaszoltam a kelleténél kicsit eréjesebben.
-Bocs haver tényleg.
Danielnek igaza volt. Sőt akár kivel találkoztunk mindig megkaptam, hogy tiszta apád vagy. Külsőleg! Belsőleg SOHA nem leszek olyan mint ő. Lehet, hogy tőle örököltem a testi adotságaim, a sötét szemeim, a hajam, az arcszerkezetem, tökéletes izomzatom, mivel apám mindig is jól tartotta magát. Magasságán éppen, hogy túl tudtam szárnyalni, de sikerült és mostmár ő az akinek fel kell nézni-e rám, de belsőleg mintha teljesen más emberek lennénk. Egy test, de két lélek. Mindig arra törekedtem, hogy ne legyek olyan mint ő, ezért is volt bennem mindig a megfelelési kényszer és az, hogy semmit ne úgy csináljak mint ő. Látom rajta, ahogy lassan mintha fejbe vágná a látvány és a tudat ki is vagyok én. Rá jött. Lassú pillantással mér végig és leteszi a kezében tartott poharat. Óvatosan letessékeli magáról a nőket és feláll. Ide fog jönni én pedig még mindig itt ülök, ahelyett, hogy elhúztam volna a csíkot. Nem akarom megvárni még ide ér, de a testem nem mozdul. Nagy és kimért léptekkel halad felém. Nem akarom, hogy ide jöjjön, de ez a pillanat elérkezik. Több mint tíz éve nem beszéltem vele még csak nem is láttam. Olyan jól el voltam nélküle. Miért pont most?
-Fiam? -Ért mellém és elcsukló hangon csak ennyit mondott. -Te vagy az ?
-Én. -Böktem oda neki. -Mit keresel te itt?
-Itt lakom.
-Latom jól mennek a dolgaid. -Mondtam még mindig rá sem nézve.
-Nem panaszkodom.
-Kurvára nem ezt érdemelnéd. -Jöttek ki a szavak szinte magától a számból.
-Hogy mondod? -Csuklik el megint a hangja.
-Jól hallottad. -Pattantam fel a székről. -Kurvára nem ezt érdemelnéd.
-Leültem a büntetésem, megváltoztam és bánom amit annó tettem. -Nézett végig a szemembe.
El nevettem magam, még mindig ugyan olyan pöcs, amilyen volt.
-Hogy tessék? Te és a mégbánás? Te semmit sem bánsz. Ugyan olyan vagy amilyen voltál, nem fogsz változni csak el akarod hitetni másokkal, de legfőképpen magaddal, hogy nem olyan vagy amilyen voltál.
-Fiam. Komolyan mindent bánok. -Hunyta le a szemét, majd újra rám nézett. -Már keresni akartalak, hogy megbeszéljük a dolgokat.
-Keresni akartál? Akkor eddig miért nem tetted? -Tettem karba a kezem és vártam az újabb hazugságát.
-Mert láttam, hogy nem tenne jót a karrierednek, ha belépek a képbe.
-Régen kurvára nem érdekelt a karrierem. -Fújtattam az arcába, és kezdtem egyre ingerültebb lenni.
-Uram. -Állt fel a helyéről Daniel. -Inkább jobb lenne, ha most el menne. A fia már így is elég ideges és ne akarja tudni, milyen ha valakinek behúz eggyet.
-Igen. Igazad van. Jobb lesz ha megyek, de szeretném ha valamikor beszélnénk még.
-Én nem. -Vágtam rá egyből.
-Itt van a névjegyem ha mégis úgy döntenél, hogy adsz még egy esélyt.
-Menj már el végre. -Sziszegtem összepréselt ajkaim közül.
-Rendben. Akkor további szép estét nektek. -Ment el mellölem és nagy örömömre az étteremből is.
-Nyugodj meg. -Veregetett vállon Daniel,majd mind ketten helyet foglaltunk. -Nem ér annyit, hogy ezen agyalj.
-Igazad van, de anyámmal beszélnem kell, hogy ő tudott-e erről.
-Jólvan, de most ne ezzel foglalkozz.
-Így lesz. -Vettem egy mély levegőt.
-Uraim. A két steak és a két pohár bor. -Tette le elénk a pincér a rendelésünket.
-Köszönjük.
Az este hátralévő részében próbáltam eleget tenni Daniel kérésének, hogy ne gondoljak arra ami történt, de nem nagyon ment. Miért pont most történt meg ez a találkozás ? Volt ennek valami oka ? Talán mégis megváltozott? Neeeem. Az emberek soha nem változnak főleg azok akik ilyen emberek mint ő, mindig ismétli önmagát a múlt. Ha megtette azt amit tett régen később úgyis újra megfogja, bármennyire is próbálják leküzdeni magukban ezeket a démonokat. A bizalmam felé már tinidzser koromban megszűnt létezni.
-Jól vagy ? -Jött ki a fürdőszobából Daniel.
-Aha. Asszem. -Tettem tarkóra a kezem.
-Beszélj Natalieval ő biztos megtud nyugtatni.
-Az biztos. Tudod mit fel is hívom. -Kerestem elő a mobilom.
-Magadra hagyjalak addig ?
-Csak ha neked nem gond.
-Dehogy is. -Pattant fel az ágyról. -A bárban leszek, ha végeztél gyere le.
-Okés.
Miután Daniel elhagyta a szobát, egyből Natalie nevére nyomtam a képernyőn és vártam még kincsengett.
-Sziaaaa. -Üdvözölt boldog hanggal.
-Szia bébi. -Mosolyodtam el.
-Hiányzol. -Vett egy mély levegőt.
-Te is nekem. Holnap amint haza érünk már megyek is érted.
-Alig várom.
-Én is, hidd el. Másra sem vágyom csak rád. -Öntöttem ki a szívemet még így a telefonon keresztül is. -Mit csinálsz?
-Most éppen fekszem az ágyban és pihenek.
-Ha ott lennék nem pihennél.
-Valahogy sejtettem, hogy ezt mondod. -Nevette el magát.
-Szexchatelnünk kellene. -Csúszott ki a számon.
-Logaaan.
-Miaz?
-Majd fogunk ne aggódj. Csak nem így, hanem Chat nélkül.
-Ez is jól hangzik. -Törődtem bele, abba amit mondott és nagy sajnálkozások közepette elengedtem a szexchat gondolatát.
-Logan, most viszont le kell raknom, mert Madison neki állt vacsorát készíteni és nem akarom, hogy felgyújtsa a konyhát. -Kezdett el megint nevetni, és az édes hangja újra csodálatos hang volt a fülemnek.
-Jólvan bébi, menj csak. Holnap találkozunk. Jó éjszakát.
-Jó éjszakát. Szia.
-Szia. -Köszöntünk el egymástól, majd egy nagy levegőt véve nyomtam ki a telefont.
-Őrülten szerelmes vagyok belé. -Mondtam ki hangosan magamnak a szavakat, majd hátradőltem az ágyon.