Mr.Seggfej testőröm!

《1.fejezet》

2019.08.03, Spanyolország, Barcelona

*23:26*

- Állj már meg! - kiáltottam a lépcsőházban a tolvajnak, aki egy emelettel fölöttem volt.

- Hé, a rohadt életbe már! - kiáltottam még mindig utána.

Felértem a tetőre. Ott állt a szélén.

- Ugye nem akarsz leugrani? - néztem rá értetlenül. Mi a fene történik ezzel a nővel? Megőrült?

Hirtelen nekilendült, hogy leugorjon, de elkaptam a karját.

- Komolyan le akarsz ugrani? Megőrültél!? - kiáltottam rá. Még mindig nem mondott egy szót sem. Fekete baseballsapka és fekete maszk takarta az arcát. Csak a gyönyörű szemeit láttam.

Aztán hirtelen a kezét a szemem elé tette, és puha ajkait éreztem az enyémen. Megcsókolt. Mikor elvált tőlem, elvette a kezét, majd hirtelen leugrott.

- Hé, ne! - kiáltottam, és lenéztem. Láttam, hogy egy lakás ablakán mászik be.

- A rohadt életbe! - dühöngtem.

- Na szép, Harrison, megint miattad szúrtuk el! - hallottam az egyik rendőr szavait, mikor felért a tetőre.

2019.08.04, Spanyolország, Barcelona

*6:23*

- Johnny, a kibaszott életbe, már megint elszúrtad! Ez már vagy a harmadik alkalom! - A rendőrkapitány irodájában álltam, és ő dühösen ordibált velem. Mint mindig.

Ahogy egyre dühösebb lett, már alig hallottam, amit mondott. Felemelte a kezét, mintha meg akarna ütni, de elkapom a csuklóját, mielőtt elérné az arcomat.

- Ne próbáld meg, különben eltöröm a karod! - mondtam neki dühösen. Láttam, hogy megijedt.

- Ha mást nem akarsz, megyek. - Jeleztem neki, majd az ajtó felé indultam, és hangosan becsaptam magam mögött.

Talán most kíváncsiak vagytok, hogy mertem így beszélni a főnökömmel. Hát, azért, mert ő az apám, Royan Harrison.

Lassan az asztalomhoz sétáltam, leültem, hátradőltem a székemben, és felraktam a lábam az asztalra. Vajon egy nap felébred? Látni fogom még? Haragudni fog?

- Hé, haver, itt vagy? - zökkentett ki a gondolataimból Kaylen.

- Ja, igen, persze! - válaszoltam, miközben levettem a lábam az asztalról, és nekiálltam az ügyeket átnézni.

- John, már mindenki tudja, hogy megint nem jött össze. - Támaszkodott az asztalom szélére.

- Kay, itt fogsz pofázni, vagy dolgozol? - csaptam az asztalra idegesen.

- Jó, na, itt se vagyok! - válaszolta, majd eltűnt. Én tovább néztem az ügyet, már vagy századszor. Mindig egy balett-táncost raboltak ki. Dühösen dőltem hátra.

- A boksz jobban ment. - motyogtam magam elé.

- Vészhelyzet minden egységnek! - hallottam meg a riasztót.

- A picsába már megint!? - Álltam fel dühösen, majd gyorsan magamhoz vettem a szükséges dolgokat, és elindultam a kocsim felé.

Heidi szemszöge:

*8:06*

- Áúú! Minden testrészem sajog. Rohadt rendőrök, ha nem lettek volna, nem kellett volna leugranom. - ültem fel az ágyon.

- Na, baba, ne kelj még ki! Gyere vissza! - ütögette meg maga mellett a helyet a srác.

- Hagyj a hülyeségeiddel! - kezdtem el öltözni.

- Mi, most ennyi volt!? - pattant fel meglepődve.

- Édesem, mit hittél, hogy pont melletted maradok hűséges? - kérdeztem gúnyosan. - Ez ennyi volt. - Felálltam, majd a táskámért nyúltam, kivettem a pénztárcám, és száz dollárt dobtam mellé.

- Viszlát! - mosolyogtam rá, majd a szálloda kijárata felé indultam.

- Hülye lotyó! - hallottam, ahogy átkoz, de nem érdekelt. Hazamentem, majd rögtön egy jó habos fürdőt vettem.

Az a rendőr milyen szexi és helyes volt. Kár, hogy rendőr, jó szórakozás lett volna. Na mindegy, megint szép pénzt szedtem össze, ez a lényeg. Gyorsan megfürödtem.

Mikor kijöttem, épp a híreket néztem.

- Hé, gyáva alak volt! - álltam meg a tévé előtt.

- Kicsoda? - kérdezte anyám hirtelen, amire összerándultam.

- A-anyu, hogy jutottál be a lakásomba?! - kérdeztem gyorsan, miközben kikapcsoltam a tévét.

- Kincsem, van kulcsom, elfelejtetted? - válaszolta nyugodtan, miközben a konyhába lépett és kipakolta a bevásárolt dolgokat.

- Én is el tudtam volna menni a boltba! - dőltem neki a pultnak.

- Tudom, kincsem, de ami mostanság megy, féltünk apáddal!

- Apa csak a pénzt félti! - nyögtem oda, miközben felültem a pultra.

- Apád lehet, hogy nem az a szeretetét kinyilvánító ember, de ő csak jót akar neked! - Jött oda, és megsimította az arcom.

- Ezért döntöttünk úgy, hogy testőrt fogadunk melléd!

- HOGY MIT!? - akadtam ki.