Mr.Seggfej testőröm!

《20.fejezet》

*16:30*

Az öltözőmben ültem, Heidi mellettem, és a kezét fogtam, majd rádőlt a vállamra.

Az orvos már megvizsgált. Jó, hogy nem tört el egy bordám sem, csak kicsi repedés helyre jön.

- Szeretlek. Nem tudom elégszer mondani neki. Most nem akarom elrontani. Azt akarom, hogy érezze, hogy szeretem.

- Azt mondod, hogy szeretsz? Fürkészte az arcom. Én pedig bólintottam. Ekkor hirtelen az ölembe ült, szembe velem.

- Szeretsz? Karjait a nyakamba pihentette.

- Szeretlek! Fogtam meg a csípőjét. Heidi elmosolyodott, majd megcsókolt. Kezem a pólója alá nyúlt, mikor hirtelen bevágódott az ajtó.

- Szép kör volt, haver! Jött be Kay. Heidi rögtön a vállamra hajtotta a fejét, és elpirult.

- Valamit talán megzavartam? Simogatta meg saját tarkóját Kay.

- Mond meg te buzi, hogy látod? Mordultam rá.

- He, he! Vigyorodott.

- Megyek meg nézem, hol vannak a többiek! Mászott le az ölemből Heidi, majd az ajtó felé vette az irányt.

- Ne. Szóltam utána, mint egy kis gyerek.

- Remélem, fontos, mert ha nem, sírig foglak ütni! Szúrtam át szememmel.

- Igazából, csak annyi...

- Na! Mond már, még dolgom van este!

- Örültök, hogy visszajöttél, haver! - Fura, nem hasonlítasz Johnnyra, és örülök, hogy kiderült, hogy ikrek vagytok, mert kurvára nem bírtam felfogni, hogy válhatsz ennyi idő alatt unalmassá! Hadarta el. A felét nem értettem, mondjuk, nem is akartam, mert csak Heidi volt a fejemben.

- Én is örülök! - Ha ennyi, én megyek! Vettem fel a pólómat, majd elindultam Heidi után.

- Visszavonom, seggfej vagy! Kiáltott utánam.

- Kapd be, Kay! Kiáltottam vissza.

*17:01*

Már az autóba ültünk Heidivel, és nem szóltunk egymáshoz. Zavart ez a csend. Beérve a parkolóházba, akkor hirtelen megszólalt.

- Várjunk, én nem itt lakom! Nézett rám, mikor leparkoltam.

- Tudom, itt én lakom! - Gondoltam, folytathatnánk, amit elkezdtünk! Mosolyogtam rá, ő pedig tiltakozott.

- Nem, biztos nem! - Te perverz áll....

*17:23*

...at! Tette keresztbe a kezét, miközben fejjel lefelé csüngött, mivel vállamra kaptam. Úgy cipeltem fel az emeletre, és a lakásomhoz sétáltam, majd kinyitottam az ajtót.

- Mikor teszel le? Kérdezte mogorván. Én pedig a hálószobába vittem, majd szinte ledobtam az ágyra.

- Óvatosabban! Szólt rám.

- Szeretlek! Csókoltam meg.

*23:03*

A karomon feküdt, és haját babrálta.

- Mire gondolsz, szívem? Fogtam meg a kezét, majd számhoz emeltem, és megpusziltam.

- Mondjuk, Matthew, mit szólnál ahhoz, ha gyerekünk születne? Tette fel a kérdést, amit nem tudtam hová tenni.

- Nem is tudom, nem vagyok az a gyerekbarát, és szerintem még ráérünk! Ketten vagyunk, és ez így volt mindig, és elég vagy nekem! Pusziltam meg a homlokát.