Mr.Seggfej testőröm!

《5.fejezet》

-Kisasszony, jól van? - Néztem a szemébe, kék szemeinek mélysége elragadó volt.

- Nem. - Szólalt meg, elfordítva fejét, kerülve a szemkontaktust. Nem tétováztam tovább, felkaptam, és elindultam a kijárat felé.

- M-mit csinál? - Ki volt pirulva az arca. Olyan aranyos! Várjunk, nem, nem és nem. Nem gondolhatok rá, nem szabad.

- Beviszem a kórházba, hogy megvizsgálják! - Feleltem semlegesen.

*15:46*

Ott álltam, és vártam, mint mondja az orvos, aki Torres kisasszony lábát vizsgálta.

- Úgy néz ki, kicsit túl sok már neki ez, egy nagyon enyhe ficam. - Egy kis pihenés, és helyrejön! - Mondta megnyugtatóan.

- Köszönöm, doktor úr! - Mosolygott rá Torres kisasszony, majd rám nézett, de ahogy a szemembe nézett, elkapta más irányba a tekintetét.

- Akkor megyek hozom a papírokat és a gyógyszert, amit szednie kell. - Mondta az orvos, majd el is ment.

Nyílt az ajtó, és Mrs. Torres lépett be rajta, meg egy fiatal srác.

- Kincsem, mi történt?! - Szinte odafutott az ágy mellé. Én pedig csak álltam ott, a fiatal srác szúrós tekintetét végig. Majd elé lépett, és pofonvágott.

- TE, AZ VOLT A DOLGOD, HOGY FIGYELJ Heidire! - Kiabált rám, elöntötte a harag és a düh. Nyugi, Matt! Most Johnny vagy! Nem üthetted volna vissza! Nem! Faszt, nem, nem vagyok Johnny! Megfogtam, és pofonvágtam.

- Elnézést, tudja, rángatózó görcseim vannak! - Mosolyogtam rá, majd megint pofonvágtam.

- Bocsánat, tényleg véletlen!

- Johnny Harrison! - Hallottam meg nevem, majd az ajtó felé néztem.

- Na hát, nyomozó, mi szél hozta? - Léptem rögtön felé, ő karba tett kézzel szokás szerint átszúrta a szemével.

- Csak a papírt hoztam Mr. Woods-nak! - Kérem, adja át az apjának! - Lépett oda a sráchoz, majd a papírt átnyújtotta neki.

- Rendben, átadom! - Szólalt meg a srác.

- És megjöttem! - Csapódott ki az ajtó, majd Kay lépett be.

- Mi a fasz?! - Ti ketten egy helyen? - Mutatót felváltva rám és a nővérére, Lucára. Ha tudná, hogy nem is nekem van közöm hozzá.

- Miért mondod ezt? - Van valami, amiről tudnunk kell? - Nézett rá Mrs. Torres, majd összeráncolta a homlokát.

- Tudják, Johnny és az én nővérem mindig elválaszthatatlanok voltak a rendőrakadémián, majd egymásba szerettek, és majd nem, össze is házasodtak, mígnem, tudom miért, de valaki visszautasította a nővéremet! - Szóval röviden ennyi.

- Kay, te fasza, ahol jársz, muszáj elmondanod mindenkinek!? - Közelebb léptem hozzá, de Luca megállított.

- Ne most fiúk! - Beszéljünk négy szemközt! - Indult az ajtó felé, mi pedig Kay-al utána indultunk.

- Kay, te nem jössz, csak Johnny! - Parancsolt rá testvérére. Ahogy kiléptem az ajtón, magam után becsuktam.

- Na, mond mi van? - Talán Johnnyval történt valami, amiről tudnom kell? - Kérdeztem Lucát, vagy is inkább faggattam.

- Nem, semmi! - Csak ezt szeretném neked átadni! - Nyújtotta át egy naplót.

- Miért nekem adod? - Összeráncoltam homlokom, és úgy néztem rá.

- Ez Johnny naplója, és ami benne van, az téged is érint! - Ha úgy érzed, készen állsz, akkor olvasd el! - Na, én megyek! - Ütögette meg a vállam, majd elment. Én csak a naplót bámultam, hirtelen felindulásból kinyitottam valahol.

„Apánk kegyetlen velem! Tudja, hogy nem vagyok olyan, mint Matt, de mégis azt akarja, hogy olyan legyek, mint a fivérem.”

Ezt a sort elolvasva hirtelen összecsaptam. Valamiért nem akartam látni sem ezt, sem tudni, mit írt le. Nem akartam szembesülni az igazsággal, talán ez a helyes kifejezés.

Heidi szemszöge:

A kocsiba ültünk, és éppen hazafelé tartottunk, szokás szerint hátul ültem. Szóval azok az olyan nők az esetei? Tettem fel a kérdést, amit már régóta meg akartam kérdezni.

- Mint már többször is elmondtam, úgy látszik, maga nem ért a szép szóhoz, szóval elmondom másképp! - Mérges lehetett, hangja és szavai ridegek voltak. Milyen egy seggfej már, nem bírom az ilyen férfiakat.

- Tudja, magánál seggfejebb ember sincs a földön. Egy ilyen bunkó, faragatlan emberrel nem csoda, hogy ott hagy egy nőt! - Nem tudtam szó nélkül elengedni ezt, hiszen nem olyan nő vagyok. Hirtelen rálépett a fékre.

- Mit csinál, maga tuskó?! - Kiáltottam rá, ő csak hátrafordult, majd láttam a rideg tekintetét.

- Egy olyan lábtörlő soha nem kéne nekem, amibe minden férfi bele törölheti a cipőjét! - Ezt az ocsmány mondatot mondta, mikor elhagyta. Nem tudtam mit mondani.

- Na, mi az, Torres kisasszony? Fáj az igazság? - Nézte arcomat továbbra is, de nem tudtam rá nézni, bántottak szavai. Valamiért fájdalmat éreztem belül, inkább az ablakon kezdtem kibámulni.

- Csak vigyen haza! - Rá se néztem. Miért fájnak ezek a szavak jobban az ő szájából, mint másétól? Miért érzem úgy, hogy a mellkasom majd széthasad a fájdalomtól? Miért?

2019.08.12 (Spanyolország, Barcelona)

*8:00*

Legalább egy hét telt el azóta, hogy beszéltünk. Azóta csak akkor szólunk egymáshoz, ha nagyon muszáj, és ez nekem rendben van így. Úgy döntöttem, nem foglalkozom vele, és inkább tovább élem az életem, hiszen mi rossz történhet? Egyedülálló, független nő vagyok, aki magát tartja el! Éppen a TV-t néztem, amikor a folyosóról zajok jöttek, biztos az új szomszéd költözik ide. Kimenve meg is néztem. Egyszer csak Mr. Seggfej jött, az ujjai közt egy kulcsot tekergetett. Majd megállt a szemközti 402-es lakás ajtajánál, és kinyitotta.

- Hó, hó, na várjunk, maga mit csinál?! - Kérdeztem tőle közelebb lépve.

- Minek látszik? - Éppen be akarok menni a lakásomba! - Nézett rám, majd válaszára töprengtem.

- Ez nem lehet, ez egy luxus lakópark, itt nem kap csak úgy egy senki házicsőrő rendőr lakást! - Akadtam ki.

- Törődjön bele, most már többet fog ilyet látni, ez van! - Örültem a beszélgetésnek. "Kedves szomszéd, viszlát!" - Mosolygott rám, majd bement a lakásába, és becsapta az ajtót. Én a telefon felé siettem, majd tárcsáztam az épület tulaját.