Mr.Seggfej testőröm!

《4.fejezet》

Heidi szemszöge:

2019.08.05. (Spanyolország, Barcelona)

*9:36*

- Ennyi volt mára, gyerekek! - csengettek ki végre. Gyorsan elkezdtem összepakolni.

Sok lány csillogó szemekkel ment ki az ajtón. Vajon kit láthattak? Talán megint az a seggfej Rodney, apám ötödik férje-jelöltje? Undor fogott el, amikor rá gondoltam. Az ajtó felé indultam, hogy megnézzem, kit néztek ennyire a lányok. Nagy meglepetésemre John, a drága testőröm várt rám. Oda is sétáltam hozzá, élvezve a lányok irigy tekintetét.

- Azt hittem, már elaludtál! - viccelődtem, miközben keresztbe tettem a kezemet a mellkasom előtt.

- Kisasszony, a napirend szerint most haza kell vinnem - válaszolta ridegen. Határozottan nem egy kedves figura.

- Rendben, menjünk - adtam oda neki a táskámat, de ő azonnal visszanyomta a kezembe.

- A testőre vagyok, nem a szolgája. Induljunk! - mondta, bunkó módon. Seggfej!

- Ki mondta, hogy magával megyek? - torpantam meg, és kihívóan néztem rá. Ő csak hátrafordult, és a szemembe nézett.

- Ez nem kérdés volt, kisasszony. Ha nem akar jönni, megoldom magamtól is - mondta, közelebb lépve.

- És hogyan... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert rögtön a vállára kapott, és elkezdett kivinni a kocsihoz.

- Hé, tegyen le! - ütöttem a hátát.

- Ha ezt csinálja, csak magát égeti le vele! - mondta, mire abbahagytam az ütlegelést. A kocsihoz cipelt, majd letett, kinyitotta a Mercedes hátsó ajtaját, és szinte belökött. Becsukta az ajtót, majd beszállt.

- Kösz, de egyedül is be tudtam volna ülni! - mondtam, miközben felültem, de ő már nem szólt hozzám. Én viszont nem maradtam csendben.

- Na, és hogy áll a nőkkel? - kérdeztem, kíváncsian bámulva az arcát.

- Semmi köze hozzá! - válaszolt semlegesen.

- Ez nem szép öntől. És milyen nők tetszenek önnek? - próbáltam tovább faggatni.

- Semmi köze hozzá! - felelte, mire én csak megforgattam a szemem. Nem is tudom, miért érdekel ez engem. Talán azért, mert azon az estén megcsókoltam őt. Érdekes fickó.

*14:02*

Épp táncpróbán voltam, és ő egész nap rám tapadva követett. Kezdett idegesíteni, hogy nem szól hozzám egy szót sem, csak ha muszáj. A lányok olvadoztak érte, amit élveztem, mert tudtam, hogy az enyém. De valami furcsa érzés is elfogott... féltékenység? Én, aki soha nem voltam szerelmes, féltékeny lennék? Abszurd.

---

Matthew szemszöge:

*15:00*

Ültem ezen a nyamvadt próbán, és azon töprengtem, mikor lesz ennek vége. Nem vagyok rendőr, bokszoló vagyok! És esküszöm, az jobban ment.

- Hé, Heidi, sok sikert a főszerephez, bár úgysem lesz meg! - hallottam valakit, erre felkaptam a fejem. Torres kisasszony a földön ült, és a lábát fájlalta. Azonnal odasiettem hozzá.

- Jól van, kisasszony? - guggoltam le mellé, és elkezdtem vizsgálni a lábát.