Mr.Seggfej testőröm!

《16.fejezet》

2022.11.05 (Spanyolország, Barcelona)

*20:04*

Végre itt vagyunk a régi lakásomban. Amint beléptem, egy csomó emlék jutott eszembe. Még mindig vágyom az ölelésére, a csókjaira, amikkel folyton meglepett. Miért nem tudtam még mindig túllépni rajta?!

Gondolataim közül a kis lányom rángatott vissza a valóságba.

-Anya, kérlek, ma te aludj el! - Mászott fel nehezen a kanapéra.

-Ahogy szeretnéd, drágám! - Felemeltem, majd bevitettem a hálószobába, és elaltattam. Utána még lementem zuhanyozni.

Csak úgy gyűltek a régi emlékek. Egyre több és több. Nem kellett volna visszajönnöm! Fáj. Egyre jobban szorít a mellkasom. Mi van, ha még mindig meg akar ölni? Meg kell nyugodnom. Holnap első dolgom meglátogatni anyámék. Valamit közölni akarnak, ami nem lehet semmi jó.

2022.11.13 (Spanyolország, Barcelona)

*21:03*

Itt vagyunk már egy hete, és sikeresen nem találkoztam Johnnyval. Apám úgy döntött, hogy a ma esti partin bejelenti az eljegyzésemet Rodneyval. Nem ellenkeztem a döntésén. Johnny is élvezi az életét, nekem is azt kell tennem. A kis lányomnak szüksége van egy apára, és nekem csak ő az első. Meg az ő boldogsága. Úgy tervezem, hogy nem sokára beavatom a családomat a titokba.

-Jaj, kisasszony, gyönyörű vagy! - Állt meg az ajtóban Hanna a kis lányommal a kezében.

-Köszönöm szépen. - Indultam feléjük, majd a kis kincsemet megpusziltam.

-Ígérem, nem leszek sokáig!

-Jenben anya! - Mosolygott rám a kis tündér. Annyira szeretem őt. Betölti a hatalmas űrt az életemben.

*21:45*

Már a partin voltam. Mindenki csodásan nézett ki.

-Heidi! - Szinte már futva átölelt Kayla.

-Miért nem szóltál, hogy Barcelonába jössz?! - Kérdően nézett rám.

-Nem akartalak zavarni. - Hiszen te is gyerekes anyuka vagy! - Kayla odament Kaylenhez, Johnny legjobb barátjához. Van egy két éves kisfiújuk már.

-Jaj, néha el is felejtem. - Nevetett fel.

-Ugye, tudod, hogy itt van? - Súgta nekem.

-Hol? - Kezdtem el keresni.

-Kint láttam őt és a feleségét! - Szóval már el is vette. Egyszer csak belém hasított a fájdalom.

Johnny úgy néz ki, leborotválta a borostáját, és a haja is hosszabb lett. Bár arra nem emlékeztem, hogy szemüveget is hordott volna. Bár a szem bármikor elromolhat. A szívembe olyan fájdalom hasított. Rossz volt őket látni. Boldogan nevetgéltek.

-Na, jó, megyek, mert Kay nem boldogul nélkülem a gyerekkel! - Később találkozunk! - Kayla így elment. Én pedig ott álltam egyedül. Mikor Rodney mellém jött.

-Jön a te jövőd. - Apád most akarja bejelenteni az eljegyzést! - Mondta, én pedig megpróbáltam a legjobb mosolyomat hozni, és átöleltem. Apám szokás szerint hosszú beszédet tartott.

-És most örömmel jelentem be! - Hogy a Torres és Woods család egyesül! - Intett nekünk, hogy menjünk fel. Nagy levegőt véve, felmentünk a színpadra, és Rodney felhúzta a gyűrűt az ujjamra. Utána lementünk, és fogadtuk a gratulációkat.

Végre sikerült félre vonulnom a tömegtől, egy kis kerek asztal mögé, amin egy szobor volt. Ott iszogattam a pezsgőmet. Keresem az ő tekintetét, de ő rám sem néz, mintha nem ismerné. Szívesen odamennék hozzá, és felráznám.

Ekkor hirtelen valaki nekem rontott, és az asztalra dőltem. Megijedtem, és becsuktam a szemem. Éreztem, hogy valaki derekamnál fogva magához ránt. A földre érkeztünk, vagyis én ráestem.

-Jól vagy? - Egy ismerős hangot hallottam a fülembe. Rögtön rápillantottam a férfira, aki alattam volt. Ez... ez Johnny? Vagy mi történik? Nem tudtam mit mondani. Ez a férfi pont úgy néz ki, mint Johnny! Szemüveg nélkül és rövid hajjal. Szomorúan nézett rám.

-Matthew?! - Jött oda Mr. Harrison. Én pedig lehúztam magam róla. Amikor felállt, levetette a zakóját, és vállamra terítette. Majd Mr. Harrison felé fordult.

-Szia, apa! - Testvérem. Johnny is odajött, amikor odaért.

-Mit keresel itt, Matt? - Johnny tekintete dühös volt.

Matthew szemszöge:

-Még mindig ezt gondolod, Matthew? - Johnny szavai visszhangzanak a fejemben, ahogy azon töröm a fejem, hogy mit tegyek. Nem szabadna itt maradnom. Nem szabadna közéjük lépnem, de valami belül hajt, hogy megvédjem Heidi boldogságát. De hogyan?

*7:00*

Megálltam a cég parkolójában, készen álltam végrehajtani a tervem. Ez a projekt sok pénzt emésztett fel a cégemből, és nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen. Megálltam a recepció előtt.

-Jó napot, uram! - "Kihez jött?" - kérdezte a recepciós nő csillogó szemekkel.

-Michel Torreshez jöttem! - válaszoltam ridegen.

-És kit jelentsek be?

-Matthew Harrison! - Jött oda hozzám kezet fogni Michel.

-Örvendek! - Fogtunk kezet.

-Maguk nagyon hasonlítanak a testvérével! - mondta, miközben a tárgyaló felé sétáltunk.

-Nem hiába vagyunk ikrek. - Próbáltam mosolyt erőltetni arcomra. Amint beléptünk a tárgyalóba, ott volt már Woods is.

-Részt kíván venni a tárgyaláson? - kérdeztem Rodney-t.

-Mr. Woods, nem sokára úgyis családtag lesz! - "Szóval joga van itt lenni!" - világosított fel engem Michel.

-Kérem, érthetőbben, ha lehet. - mondtam.

-Nem sokára elveszem Michel bácsi lányát! Heidit?! - Ez nem történhet meg! - Közbe kell lépnem! De hogyan?! Nem állhatok elé, kitéve neki az igazságot.

-Gratulálok. - Ridegen gratuláltam. Szívesebben tekerném ki a nyakát ennek a pojácának. Hogy lehet ezt hozzám hasonlítani?

*12:23*

Elindult a projekt átbeszélése és a változtatások.

-Rendben, akkor ezzel meg vagyunk. - Álltam fel. Amikor nyílt az ajtó, és Heidi jött be.

-Elnézést, zavarok?

-Nem, már éppen befejeztük. - Mosolygott rá Rodney. Úgy kiszúrnám a szemét! Hogy mer rá nézni a nőmre?! Meghal! Eltörom a kezét.

-Ebédelünk együtt? - Kérdezte Heidi Rodney-t.

-Jó ötlet! - "Mr. Harrison nem tart velünk?" - Kérdezte Rodney.

-Mr. Harrisonnak biztos sok dolga van! - Vágta rá Heidi helyettem.

-Pont ráérek! - Mosolyogtam rá. Visszaszerzem. El fogom érni, hogy beleessen a teljes, igazi Matthew Harrisonba. Többet nem hagylak el!