Mr.Seggfej testőröm!

《17.fejezet》

Heidi szemszöge:

*12:45*

Vajon miért idegesíti Johnny testvérét ennyire? Jobban hasonlít ő arra a Johnnyra, akit megismertem. Rideg, arrogáns és egy seggfej. Irritál.

- Ön nagyon híres építész, és tiszteltetés önnel dolgozni! - mondta Rodney. Nem nagyon figyeltem, mit beszélnek. Munkaügy volt. Ahogy az a férfi rám nézett, rázott a hideg is. De jó értelemben.

- Ó, nekem el kell mennem! - állt fel hirtelen Roy, mikor rápillantott az órájára. - Találkozunk majd, örültem! Fogni kezet Mr. Harrisonnal és távozott. Kínos csend telepedett közénk.

- Maguk, Harrison-ok, mind ilyen arrogáns seggfejek? - tettem fel a kérdést.

- Nem ismer engem! - kortyolt bele a kávéjába.

- Igaza van. De egy ember sokat elmesél a viselkedése.

- Jaj, maga már csak tudja! - mondta. Kezd felhúzni ez az alak.

- Maga egy pimasz alak! - Nem beszélhet így velem?! - mérges lettem.

- Miért? - Magácska egy elkenyeztetett hercegnő! - Provokált tovább. Ekkor egy hirtelen felindulásból a pohár vizet, ami a kezemben volt, ráöntöttem.

- Seggfej! - kiáltottam rá, majd idegesen elindultam a kijárat felé. Ő utánam jött, és csuklóm után nyúlt.

- Ereszd el! - próbáltam kivágni a kezemből.

- Nem parancsolhat nekem! - Nem vagyok a szolgája! - mondta, majd felkapott a hátára.

- MAGA AKKORA NAGY SEGGFEJ! - BAROM ÁLLAT! - Ütögettem a hátát. Elcipelt az autójáig, majd ott letett. És neki szorított az autónak. Olyan közel jött, hogy valamiért nem kaptam levegőt rendesen a közelében. Miért akarom ennyire megcsókolni?! Miért vonzódom hozzá?

- Holnap muszáj lesz önnek eljönnie velem az építkezésre! - mondta.

- Miért?

- Mert más nem tudja az apját meg ezért bízótmeg! - Úgy pakoljon, hogy messze megyünk és legalább 4 napra. - folytatta.

- De miért nekem kell önnel mennem?! - Kérdőn néztem rá.

- Az apját kérdezze, és ha megengedi, akkor én távozom! - kerülte meg az autót, majd beült és elment. Seggfej! Idegesítő alak. Rögtön fel is hívtam apámat, hogy megkérdezem, mi ez az egész, és miért pont én.

Matthew szemszöge:

2022.11.15

*11:11*

Mielőtt elindulok Heidi után, úgy döntöttem, sétálok egyet. Tegnap lehet, hogy kicsit túlzásba vittem, olyan voltam, amilyen szoktam. A parkba sétálva gondolkodtam. Mondjam el neki vagy ne? Nehéz a döntés. Ekkor hirtelen egy kis gyerek neki futott a lábamnak és felébresztett a gondolataimból.

- Mit csinálsz? Guggoltam le. Nem szeretem annyira a gyerekeket, de szegény ott sírt.

- Vegyél felj! Nyújtotta felém a két kezét.

- Mi, én?! Kérdeztem, ő pedig bólogatott. Sóhajtottam egyet, majd fel emeltem. A kis lány rögtön átölelte a nyakam.

- Mi a neved kislány? Néztem rá. Szemei olyan szép kéknek voltak, mint Heidié.

- Chloe. Hol vagy? Jött egy nő felénk, mikor meglátta a kezemben.

- Hát itt vagy! Elnézést kérek, ha gondot okoztam! Vette el tőlem a nő.