I'll never be good enough for you // calum hood >2<

10.

| ppls. Mostantól a részek E|3- ban fognak íródni, Tinaa×× |

Ahogy megpillantotta az épp szétrebbenő párt elfogta a hányinger. És nem, nem az miatt, mert látott két férfit csókolózni, hanem azért, mert rájött: Andrew-nak a kettejük kapcsolata semmit sem jelentett. Pedig megpróbálta szeretni a fiút. Igenis törekedett arra, hogy az érzelmei felerősödjenek, hogy iránta többet érezzen, mint Calum iránt. Lehet, hogy nem törekedett eléggé. Lehet, hogy ez miatt válnak el itt és most útjaik. Pedig már olyan szépen és zökkenőmentesen alakult minden.

- Várj, kislány, meg tudjuk ezt magyarázni - emelte fel a kezét Alvin védekezésképp, s egy lépést tett a lány felé.

- Ne - lépet egyet hátra. - Maradjatok ott. Nekem most... Most mennem kell - hangja elfullott, azonnal hátatfordított a két srácnak, s elhagyta lakását.

Annyira hihetetlennek tűnt. Mindig is azt hitte, hogy megtalálta magának a tökéletes férfit, aki mellett lehet önmaga, s aki mindig vele lesz. Azt hitte, megtalálta a tökéletes testvért, aki néha úgy viselkedik, mint egy bátyj, néha úgy, mint egy apa, néhs pedig úgy, mint egy öt éves kissrác, aki nem kapta meg a napi csokiadagját, vagy úgy, mint egy kanos disznó, aki mellett nem hagyhatja el az ember száját egy kétértelmű mondat, mert biztosra lehet vélni, hogy a perverzebbik értelmét képzeli el a dolognak.

Azt viszont sosem gondolta hogy ez a két ember egyszer egymásra talál.

Persze örül ta dolognak, hisz ha így boldogak, akkor nem ő lesz a gonosz harmadik, aki közéjük áll. Eléggé szerette mindkettőt, és tudta: itt az ideje, hogy elengedje Andrew-t. Legbelül viszont fájt neki. Tagadta, illetve csak próbálta tagadni, de kedvelte a fiút. Többször is elképzelte vele a jövőjét, és biztosra állította, hogy nagyszerű apa lenne belőle. Talán ha majd Alvinnal rászánják magukat arra, hogy örökbe fogadnak egy porontyot...

Hova menjen? Itt áll egy téren, s úgy néz ki, mint egy eltévedt turista. Haza nem mehet. Túl friss neki még a dolog, és a két fiú is csak magyarázkodna neki.

Két név lebegett a feje felett. Míg az egyiket utálta is, tudta, hogy ő szívesen befogadná. Már csak az a kérdés, hogy meddig. Abban is biztos volt, hogy ha Calumon múlna, akkor odakötözné a lányt egy székhez, ezzel elérve azt, hogy soha többé ne hagyja el a házat. Ha jobban belegondolt, nem is hagyná el szívesen. Szerette azt a háza, még akkor is, ha kevésbé jó emlékek is fűzik oda. Mi tagadás, a Calum iránti érzelmei nehezen csillapodnak, néha pedig azon kapja magát, hogy akaratán kívül is a fiúról ábrándozik, nem épp sok öltözetben.

Elég már! Ismét csak őrá tud gondolni! Mások már rég elvonóra küldték volna. Vajon van olyan rehabilitációs intézet, hogy Segítsünk az összetört szíveken? Nincs? Hát akkor biztos, hogy Yvonne Charsról fogják elnevezni.

Lesütött szemmel baktatott tovább a macskaköves úton. Hófehér arca egyre csak pirosabbá vált a csípős szélnek köszönhetően, ajkai is cserepesedni kezdtek. Az már csak rátett egy lapáttal, hogy sós könnyei is égették az arcát.

Telefonjához kapott, s begépelte a következő sorokat: Hemmo, ma nálad alszok, ha nem gond. Yv.

A válasz azonnal érkezett, miszerint nyugodtan jöhet.

Yyonne nem is gondolt arra, hogy talán az időzítese rossz. És nem, nem azért mert Luke és Lindy hiányos öltözetben nyomtak le egy menetet, hanem azért, mert Calum is a Hemmings rezidencián tartózkodott.

Luke kapkodta a fejét, nem tudta, hogy hova rejtse haverját, tekintettel arra, hogy a beszélgetés felén sem voltak túl.

Végül Calum az egyik vendégszobában bújt meg.

Yvonne kilenc fele lépett be a lakásba. Szemei vörösek voltak a sok sírástól, ajkai remegtek.

Luke átölelte a reszkető lányt, majd beinvitálta a konyhába.

- Mi történt? - kérdezte, miután odatette a vizet főni.

- Andrew... Andrew... Meleg - az utóbbi szót kissé halkabban ejtette ki - Esetleg biszexuális. Nem tértem ki a részletekre, mert eljöttem otthonról.

- Várj, várj, várj! Elsőnek is: mi van? Andrew meleg? Hogy jöttél rá? - Luke szemei elkerekedtek, a döbbenettől alíg kapott levegőt és a szavak sem jöttek olyan gyorsan ajkaira, mint máskor.

- Láttam őt... Őket. Andrew-t és Alvint... a... a konyhámban... nyálat cserélni - bökte ki végül.

- Tudtam, hogy egyszer ráfázok arra, hogy nagy a képzelőerőm - ingatta meg fejét. - Gyere. Megágyaztam neked az emeleten.

Ezzel karonragadta a lányt, s felvitte a vendégszobába. Ezután eltűnt, a Lindy cuccai közül előhalászott egy kapucnis pólót és egy rövidnadrágot, majd egy törölközőt is. Mindezeket a kezébe nyomta, s a fürdő felé tolta. A biztonság kedvéért Yv magára zárta az ajtót. Pedig nem is sejtette, hogy Calum a lakásban tartózkodik. Amikor Yv a fürdőben volt, Calum kisurrant rejtekéről és a lány szobájába ment. Annyira szeretett volna ittmaradni. Megakarta lepni a lányt. Át akarta ölelni és megvigasztalni. Tudta, hogy most csak egy védelmező karra volt szüksége. Igen. Mindezt szívesen megadta volna a lánynak, csak kérnie kellene. De nem kérte, egyenlőre még nem. És Calum ki fogja várni a megfelelő időt akkor is, ha mindebbe belegebed.

Miután Yv végzett a fürdéssel és Luke is a vacsorával, a szobában ültek és beszélgettek.

- Luke, meddig maradhatok? Nem akarok a terhetekre lenni - húzta el ajkait kedvtelenül.

- Yv, nem vagy a terhünkre. Meg amúgy is, Lindy holnap érkezik, és szívesen összebarátkozna veled, tekintettel arra, hogy tudja, hogy mennyi mindent segítettél nekem. És mert mindezekből tudja, hogy Calum és te összetartoztok, és azt a dolgot vette a fejébe, hogy ismét összehoz titeket - utóbbit inkább csak gondolta, mert ha elmondta volna, Yvonne fejvesztve menekülne el innen.

- Rendben, de akkor is. Nem hagyok nektek magánszférát, ez miatt pedig nem tudtok normálisan együtt lenni.

- Yv, ne aggód. Minden meg fog változni.

- És ha rossz irányba alakulnak a dolgok?

- Akkor majd kapsz egy szőke, vagy barna, herceget, aki kihúz téged a szakadékból, segít átvészelni a zűrt, aztán meg összehoztok kis Yvonne-okat meg kis... Kissrácokat - még véletlenül sem kis Calumokat -, akik boldoggá teszik az életedet.

- Remélem igazad lesz.

- Biztos lehetsz benne, hogy így fog történni.

Miután Yv elaludt, Luke elhagyta a szobát és a nappaliba ment, ahol is Calum már várta őt.

- Elaludt? - hangjából áradt a törődés. Talán ez a szerelem jele? Meglehet.

- El. De nagyon nehezen. Öcsém, amit ez a lány átél napról-napra, az nem semmi. Tudod, Hood, mindezt te csak nehezíted.

- Ezt meg mire érted?

- Arra, hogy még mindig beléd van esve, de minden követ megmozgat annak érdekében, hogy ez ne legyen így. Eddig még nem járt sikerrel, de ezután biztos beveti minden szabad kártyáját. Azután pedig már nincs menekvés. Ha végleg kiszeret belőled, akkor nincs több esélyed - kortyolt bele a poharában lévő borba.

Igaza lehet. Sőt, biztos, hogy igaza van. Calum tudta ezt. Tudta, hogy ha nem lép most, akkor lehet, hogy holnap már késő lesz.

- Mit szólsz ahhoz, hogy már van tervem?