I'll never be good enough for you // calum hood >2<

15.

Még fél óra volt a szertartás kezdetéig, én pedig egyedül ültem az öltözőben. Próbáltam nem elbőgni magam, de ez sikertelennek bizonyult, mivel arra gondoltam, mi lett volna, ha nemet mondok neki. Bár, ez eszemben sem volt. Kölyökkorunkban is úgy terveztük, hogy ha felnövünk, akkor Calum lesz az, aki megkéri a kezem.

A tükör elé álltam, s ismét végignéztem magamon. A ruha, a cipő, és a hajam is tökéletes volt. Sőt, az arcom is máshogy festett. Boldogabb voltam, sokkal de sokkal boldogabb. De... mintha valami hiányzott volna. Azt viszont nem tudom, hogy micsoda.

Egy hónappal ezelőtt még gondolni sem mertem arra, hogy egyszer az oltár elé fogok menni, ahol is Calum fog várni.

Egy hónappal ezelőtt minden vágyam az volt, hogy elkerüljem Őt. Azt, aki pár napja megkérte a kezem. Akinek igent mondtam.

És aki ott állt az ajtóban.

Smokingot viselt, talán ugyanazt, mint néhány órával ezelőtt, nyakában egy nyakkendő volt, amelyet még nem kötöttek meg, haja pedig ziláltan állt fején.

— Tudod, hogy az balszerencse, ha meglátsz a szertartás előtt - nem volt ellenemre, hogy itt volt. Nem is igazán hittem ebben a babonában, de jóleső érzés volt kicsit idegesíteni.

— Tudod, hogy engem egyáltalán nem érdekelnek az ilyesfajta tévhitek - harapott duzzadt, vörös ajkaiba, majd a hátamhoz lépett.

— Igazi úriember, Mr. Hood, ám a nyakkendője kicsit furcsán van bekötve. A násznép idős nőtagjai nem hagynák szó nélkül - kuncogtam fel.

Kezeit a derekamra vezette, s magához húzott. Nedves ajkait végighúzta a fülem mögötti érzékeny bőrön, s beleharapott fülcimpámba.

— Annyira gyönyörű vagy - mormogta rekedtes hangján, s apró csókokat hintett a nyakamra.

— Maga meg sármos. Netalántán esküvőre készül? - fordultam vele szembe.

— Igen. Ó, és képzelje - szállt bele a játékba. -, a világ legszebb menyasszonyát veszem el.

— Most legyek féltékeny? - haraptam ajkaimba, s közel hajoltam hozzá.

Ajkainkat csupán néhány milliméter választotta el, ám nem csókoltam meg. Hideg, kissé mentolos leheletét érezni kezdtem egyre csak vörösödő arcomon.

— Semmi oka az aggodalomra. Mindig kegyed lesz számomra az első - susogta, majd ajkait az enyémre nyomta.

Annyira közel volt hozzám, hogy mellkasaink összeértek, s lélegzetet sem mertem venni. Nem akartam tönkretenni ezt a pillanatot. Minden annyira tökéletes volt.

— Calum, hol a pokolban vagy? - Mali ideges sipákolása törte meg ezt az érzéki pillanatot.

— Azt hiszem, most megyek. Ha a sárkány itt talál...

Ám Cal nem tudta befejezni, mivel a sárkány közbevágott.

— ... akkor le fog cseszni. Nos. A sárkány megtalált, szóval most szépen elhúzod a valagod innen - Mali egyik kezével az ajtó felé mutatott, a másikat pedig a csípőjére helyezte.

— Oké, főnök. Nincs pánik. De, egy utolsó csókot kaphatok az én Mrs. Hood-omtól? - kettőt is adok, ha kell.

Mali megforgatta szemeit, s megfordult.

Calum ismét magához húzott, és egy szenvedélyes csókkal jutalmazott.

Ezután pedig kimentek, én pedig ismét egyedül maradtam.

Brie lépett be a szobába, majd mosolyogva mellém lépett.

— Remélem Hood nem tőled jött ki. Bár, ahogy Mali puffogott, van egy sejtésem, hogy mégis.

Ezen már csak nevetni tudtunk.

Táskájához kapott, s kivett belőle egy kis üveget.

— Ez honnan van? - biccentettem a kezében lévő dologra.

— Emlékszel, hogy anya mindig is az esküvőnket tervezte? Nos, a te esküvődre ezt hagyta - s a kezembe nyomta az üveget, valamint egy levelet is. - Igyekezz majd, negyed óra, és már az oltár előtt fogsz állni - mosolygott, majd kiment.

Legelsőnek magamra fújtam az illatos permetet, amelynek gyöngyvirág illata volt. Anya mesélte, hogy az ő esküvőjén is ilyen parfümmel fújta be őt az édesanyja, állítása szerint, szerencsét fog hozni.

Ezután vettem kezembe a levelet. Kissé sárgás volt a boríték, a hátsó oldalán pedig a nevem állt, anya által.

Azonnal felbontottam, s olvasni kezdtem.

Drága Yv-em!

Eljött a te Nagy napod is, amin én sajnos nem vehetek részt. De, kincsem, ne búsulj! Mindig veled leszek, remélem ezt tudod.
Sokat gondolkodtam azon, hogy neked mit adhatok erre a napra, hisz ilyenkor az anyák mindig a lányukkal vannak, biztatják őket, hogy minden rendben lesz.
Tudom, hogy helyesen döntöttél, amikor igent mondtál. Te mindig is helyes döntéseket hoztál, ebben sem kell kételkedned. Megtaláltad azt az embert, aki elvisel téged jóban is, és rosszban is.
Kincsem, én onnan fentről azt szeretném, hogy a házatok gyerekzsivajtól legyen hangos, és ne a veszekedésektől. Sosem jó, ha egy házaspár veszekedik. 

Valószínűleg, én ezzel zárom a soraimat.

A kis üveget, amit most kaptál, gondosan tegyél el. Nagyon, de nagyon régi már és értékes. Majd te is add tovább a lányodnak, úgy, ahogy én is tettem. Rendben?

[U.i.  remélem a kiválasztottad egy bizonyos Calum Hood, akivel olyan sokat játszottál gyermekkorodban]
Szeretlek.

Brie meg fog bolondulni, ha meglátja a sírástól elmosódott szemfestékemet.

Anya mindig is tudta, hogyan kell egy embert rendesen megríkatni és megnevettetni. Fején találta a szöget, úgy, mint mindig. Ezek szerint ő is úgy gondolta, hogy Calum mellett a helyem.

Egy zsebkendőért nyúltam, s óvatosan letöröltem az arcomat.

Ismét tükörbe néztem, aztán a levélre. Anya mellettem van. Igen. Így már férjhez mehetek.