I'll never be good enough for you // calum hood >2<

20.

Három hónap elteltével minden a normális kerékvágásban zajlott. Lindy-vel már voltunk az első ultrahangon, és vásárolni is voltunk kismama ruhákat. Calum minden nap mellettem ébred, néha pedig reggelit is készít. Cal szüleivel nagyon jól kijövök, hétvégente nálunk vacsoráznak. Apa azóta sem keresett, ám én sem érdeklődtem felőle. Brie hetente háromszor felhív, rendszerint órákat beszélgetünk, mivel New Orleansban lakik. Andrew-al is megvolt a kávé, s rengeteget mesélt arról, hogy mit miért tett.

Viszont volt egy pár fura dolog is. Egy ideje nem jött meg, amit furcsának találtam. Orvoshoz ugyan még nem mentem, de már tervezem. Magamat azzal nyugtattam, hogy lehet, hogy nekem is az a bajom, ami anyának volt. Eléggé kicsi voltam, amikor mesélte, hogy volt egy olyan időszaka, pontosabban egy éve, amikor egyáltalán nem jött meg neki. Valószínűleg ez van velem is.

Lindy-vel épp a kisbabáról beszélünk, aki már nemsokára látszani is fog. Néhány ruhát hozott át nekem, olyanokat, amelyek már nem jók rá, és ragaszkodott ahhoz, hogy próbáljam fel őket.

Levettem magamról a pólót, s már épp magamra kaptam volna egyet, amikor Lindy felállt a helyéről, s mellém lépett.

— Yv, a hasad... — mutatott a tükörre.

Nos... a hasam. Picit megnőtt.

— Híztam egy keveset. Amióta a te főztödön élek, folyamatosan hízok — magyaráztam.

— Biztos vagy te ebben? Már nem azért, de te is mondtad, hogy késik...

— Egészen biztos vagyok ben...

Ám nem tudtam folytatni. A mai napi reggeli kikívánkozott. A fürdőbe szaladtam, s felemeltem a wc-ülőkét.

Pár perc múlva, mikor abbahagytam a reggelim kirakását, Lindy lépett be a fürdőbe, kezében egy törölközővel.

— Kislány, védekeztetek? — nyomta kezembe az említett darabot, miután megmostam az arcom.

— Az utóbbi időben mindig használtunk óvszert... basszus — túrtam hajamba, s nekidőltem a csempének.

— Yv, rosszul vagy? Hozzak gyógyszert? Vagy víz kell? — Lindy rémült arccal vizslatott.

— Nem... jól vagyok. Illetve nem... a francba is — temettem arcom kezembe.

— Mi van már, az istenit neki! — toporzékolt a lány.

— A... a nászéjszakán. Nem... nem emlékszem, hogy védekeztünk-e — túrtam ismét hajamba.

— Menj le a boltba és vegyél egy tesztet. Én itthon megvárlak — adta ki az utasítást, s kivonszolt a fürdőből.

A kezembe nyomta a táskám, én pedig azonnal rohanni kezdtem a legközelebbi bevásárlóközponthoz.

Az út forgalmas volt, egyik utcában dugó is volt. Ennek ellenére én végigszáguldottam az autók között, s berohantam az egyik üzletbe.

Azonnal a gyógyászati termékek közé mentem, s a teszteket kezdtem vizslatni. Kismillió féle teszt volt...

— Segíthetek? — kérdezte egy női hang.

Felé fordultam, s aprót bólintottam.

A sok teszt közül végül a kezembe nyomott hármat.

— Ezek a legjobbak — mosolygott rám.

Megköszöntem, s azonnal rohantam a kasszához. Kifizettem a kért összeget, majd mindhárom dobozt a táskámba süllyesztettem.

Ismét rohanni kezdtem, az utcán lévők valószínűleg őrültnek hittek. Néhány autós életét is megkeserítettem, mivel üdvözölték anyát is.

Őrült módjára estem be a lakásba. Lindy-t a konyhában találtam. Leültem egy székre, mély levegőt vettem, majd kifújtam azt.

Lindy a kezembe nyomott egy csésze teát.

— Ezt idd meg.

Aprót bólintottam, majd kortyolni kezdtem a forró italt, közben pedig magamat nyugtattam azzal, hogy minden rendben lesz. Nem lehetek várandós. Túl korai, és nem is szeretnénk még gyereket.

Miután az üres csészét a mosogatókagylóba helyeztem, felmentünk a szobába.

Ledobtam magam az ágyra, s elterültem azon. Megdörzsöltem szemeimet, s sóhajtottam.

— Lyn, én félek — néztem barátnőmre.

— Nincs semmi baj — nyugtatott, bár látszott rajta, hogy még magának sem hisz. — Menj, és csináld meg a tesztet.

Ismét egy sóhaj hagyta el számat, majd bementem a fürdőbe. Felbontottam a tasakot, majd végigmértem a kis szerkentyűt. Okosnak tűnt. Biztos nem fog tévedni. Biztos...

A teszt elvégzése után nem néztem meg az eredményt. Alaposan megtöröltem, de még véletlenül sem néztem rá a kijelzőre.

Ezután kimentem Lindy-hez.

— Na? Leszek-e keresztanya vagy sem? — fürkésző pillantással vizslatta a tekintetem.

— Nem tudom... megnézni. Nézd... nézd meg te — ezzel a kezébe nyomtam a kis szerkentyűt, én pedig lefeküdtem az ágyra.

Összeszorított szemmel vártam a választ.

— Yv... Yvie... anya leszel.