13.

6.4K 316 20
                                    

Calum idegesen csapta le a telefont. Ebben a városban miért nincs olyan ember, aki tényleg megbízható? A pap lemondta a következő szombatot. Mintha onnan fentről nem szeretnék, ha ő meg Yv egybekelne. De...még az sem biztos, hogy Yv igent mondd. Pedig azt kell mondjon. Hisz szereti Yv-et. Yv is szereti őt. Sőt, a közös multjuk még inkább összeköti őket. Bár, ez még semmit sem jelent. Yv nemet is mondhat neki. Abban viszont kételkedik, hogy túl is élné a visszautasítást.

Telefonja ismét csörgött, ezuttal a cukrásza hívta. Egy gyönyörű, fehér marcipánnal fedett emeletes tortát választott ki, amely kísértetiesen hasonlított ahhoz a tortához, amit kölyökkorukban ettek egy eljegyzési partyn. Yn-nek már akkor megtetszettek az ilyesfajta torták, ezért ott elhatározta, hogy az ô esküvői tortája is olyasmi kell legyen.

Vőlegénytortának pedig egy egyszerű, egyemeletes tortát választott, amely ugyanolyan hófehér volt, csupán néhány színes marcipán díszítette azt.

- Uram, értem én, hogy maga intézi az ilyesfajta dolgokat, de azért meg szeretném beszélni a menyasszonnyal is a torta részleteit - szólt ismét a cukrásznő.

- Miss. Bradford, már elmondtam önnek, hogy a barátnőm mit sem sejt az egészből, és szeretném, ha mindez így is maradna.

- Argh. Rendben. Megpróbálom összerakni egyedül. A részleteket valamikor a hétvégén kellene beszélnünk - ezzel a nő bontotta a vonalat.

Calum lecsapta a telefonját, felállt a bőrszékéből, nekidőlt a fűtőtestnek, majd kifele tekintett. Nem is sejtette, hogy fél óra mulva milyen meglepetésben lesz része.

Yv mit sem sejtve ment el Lindy munkahelyére, aki azzal a szándékkal hivatta magához, hogy segítségre van szüksége. Yv arra számított, hogy valamit a munkahelyén kell besegítsen, ám a számításaiba hiba csúszott, ugyanis Lindynek egy őrült ötlete támadt.

- Ahj, Yv, kérlek. Megígértem Calumnak, hogy viszek neki kaját, de hála Jamie-nek, nem tudom elvinni. Tudtam, hogy te a héten délelőttös vagy, és arra gondoltam, hogy te elvihetnéd neki - magyarázta izgatottan a lány.

Persze ennek csak egyik része volt igaz. Ugyan tényleg megígérte Calumnak, hogy visz neki ebédet, nem adódott semmi probléma Jamie-vel — ugyanis nincs olyan munkatársa, hogy Jamie —, és ideje is akadt volna bőven, mivel nem volt nagy forgalom. De már túlzottan is benne volt a kerítőnő szerepében, és már lehetetlennek bizonyult a leállás.

- Egyszer még a sírba viszel, Lyn. Add ide a kaját, essünk túl rajta.

Elvállalta, s nem csak azért, mert így láthatja Calumot. Nem akart Lindynek csalódást okozni az miatt, mert cserben hagyja őt. Ő sokszor számíthatott Lindy segítségére, és nem utasíthatta vissza. Ám ezt Lindy is nagyon jól tudta, ezért ment biztosra mindenben.

- Jó napot, Mr. Hood-ot keresem - állt meg az iroda recepciójánál.

- Családtag, esetleg be van jelentkezve? - kérdezte a vörös hajzuhataggal rendelkező nő.

- Az első - egy kis hazugság nem árt, nem igaz?

- Mr. Hood tudja, hogy ma meglátogatja?

- Nem, meglepetésnek szántam - harapott ajkaiba. Ha így folytatja, ősztől elmehetne a színművészetire.

- Tizenötödik emelet - válaszolta a nő, s már a kezébe is vette az épp csengő vezetékes telefont.

Yv elmotyogott egy köszönöm-félét, majd beszállt a liftbe, s felment az említett emeletre.

Rettegett. Valósággal remegett a térde. Ez ellen pedig nem tudott semmit sem tenni. Miért válik ilyen gyengévé, ha Calum közelében van? Valószínűleg erre a kérdésre sosem fog tudni választ adni.

Már az iroda előtt, mély levegőt vett, majd kopogott.

Calum hangja kicsit érces volt, ámbár ugyanannyira 'bugyiba élvezős' volt, mint a reggeli rekedtes, dörmögős hangja.

Yv benyitott.

Calum lába pedig a földbe gyökerezett. Ott állt előtte élete szerelme, csupán csak egy karnyújtásnyira, mégsem foghatta meg őt, s nem csókolhatta meg őt indokolatlanul. Pedig megtette volna. Itt és most.

- Hoztam... hoztam neked ebédet - makogta a lány, s a fiú felé nyújtotta a zacskót, benne két műanyagdobozzal.

Ám Calum nem csak a zacskót fogta meg, hanem Yv kezét is. Lassan magához húzta, s ajkait az övére nyomta.

Amit a legfurcsábbnak talált, az az volt, hogy Yv most is visszacsókolta. Úgy tapadtak egymásra, mintha így jöttek volna a világra. Ajkaik tökéletesen kiegészítették egymást.

- Cal... - morogta a lány, s egy kicsit eltávolodott a fiútól. - Mit művelünk már megint? - kérdése utalt a nemrég történt fürdőszobás jelenetre — amely egyiküknek sem volt ellenére.

- Yv, én... én őrülten szeretlek. És... ha azt akarod, hogy itt és most térden állva könyörögjek annak érdekében, hogy vissza gyere hozzám, akkor én esküszöm, hogy megteszem. Csak kérlek... engedd... hogy egy kicsit veled lehessek. Csak egy kicsit maradj itt velem.

- Csak kérned kell, és én örökre veled maradok - hunyta le szemeit Yv, ezzel meggátolta azt, hogy könnyei végigfolyjanak arcán.

- Gyere hozzám - Calum ujjaival felemelte a lány fejét az állánál fogva, majd lecsókolta arcáról  könnycseppeket. - Nem most akartalak megkérni, hanem később, de már nem bírom tovább, Yv - morogta, majd apró puszikat hintett a lány ajkaira.

- Calum én... én nem tudom - húzta el száját. Tudta, hogy Calum nem fogja észre venni az ajkain lévő apró mosolyt, amely elárulta volna őt, ezért is volt olyan határozott.

- Yv... könyörgöm mondj már valamit - túrt dús, barna hajába a fiú.

- Inkább mondd te. Te mit szeretnél?

- Azt szeretném, hogy légy a feleségem. Hogy légy mellettem jóban is és rosszban is. Segíts, ha problémám van, vagy ha épp egyéb más történik is velem. Azt akarom, hogy örökké mellettem legyél, hogy ha majd ötven év múlva visszagondolunk erre, akkor gondjuk azt, hogy helyesen döntöttünk.

Calum szavai mintha kést döftek volna a lány szívébe. De most mintha más érzés lenne.

Azért fogta el a szomorúság, mert arra gondolt, hogy mi lenne, ha nemet mondana. Bele sem mert gondolni, mégis egy kép lejátszódott a fejében. Nem. Abban az életben sosem lenne boldog. Calum nélkül sosem lehetne olyan boldog és szabad. Calum kell neki. Mindig is Calum kellett neki.

- Calum leszek a feleséged - ezzel pedig ajkaik csókba forrtak össze.

Éssss

Itt a vége

Nem.

Amugy még nem.

Még hét részt és egy epilógust el kell viseljetek tőlem.

Tudom, már alíg várjátok, hogy vége legyen.

Ezzel a résszel pedig befejeződnek a gondok, s csak az esküvőre fognak koncentrálni. Dá-dám-dádám. Dá-dám-dádám trallallLala stb.

Még terveztem néhány fordulatot a végére, szóval nem kell búslakosni annyira.

Uhm.. új blogot nyitottam.

Tattooed girl.
Ez egy Mikey-es könyv, amit júliusban nyitok meg. De már íródnak a fejezetek. Illetve mar megvan az első...

Remélem majd oda is benéztek és az a történetem is olyan kedvelt lesz, mint amilyen ez volt.

Szép napot továbbra is


I'll never be good enough for you // calum hood >2<Where stories live. Discover now