I'll never be good enough for you // calum hood >2<

19.

A nászéjszaka utáni reggelen kipihenten ébredtem meg. Calum mellkasán feküdtem. Mosolyogva aludt, kezei pedig védelmezően karoltak át. Szája résnyire szétnyílt, szaporán vette a levegőt. De még aludt.

Fölé hajoltam, ajkaimat pedig az övére tapasztottam. Szemei azonnal kipattantak, ajkaival pedig hevesen csókolni kezdett.

Maga alá gyűrt, kezével belemarkolt a párnába, majd tovább csókolt. Perzselő csókokkal hintette be nyakam és mellkasom minden egyes pontját.

Mindeközben ágyékát - ehm... amit nem fedett semmi - az enyémnek nyomta. Halk nyögés hagyta el ajkaim, ahogyan merevedése testem gyenge pontjához ért.

Csókokkal borította be testem, s már épp kényeztetni akart volna, amikor is dörömbölni kezdtek az ajtón.

— Gyerekek, majd máskor huncutkodtok! Gyertek le, mert van egy kis megbeszélnivalónk — Calum édesanyja volt az.

Cal morgolódott magában, elmotyogott egy 'mindjárt megyünk, anya'-t, majd mellém feküdt. Kezével beletúrt sötét tincseibe, majd idegesen kifújta a levegőt.

Ezután ismét fölém kerekedett, s ajkait az ajkaimra nyomta.

— Ezt még be fogjuk pótolni. Ígérem — morogta ajkaimra.

Ezután felállt, elvette a mai napra szánt ruháit, majd bement a fürdőbe.

Néhány másodperc múlva én is kikecmeregtem az ágyból, magamra kaptam egy farmert és egy pólót, kócos hajam kontyba fogtam, majd lementem a konyhába.

Hemmings-ék foglalatoskodtak a konyhában, Hood-ék pedig az asztalt terítették. Mosolyogva léptem melléjük és segítettem Lyn-nek az étel tálalásában. Nemsokára Cal is csatlakozott hozzánk, így nekifogtunk a reg... az ebédnek.

— Hogy lehet ennyit aludni? — kérdezte Lyn kissé idegesen.

Valószínűleg az miatt volt ingerült, mert kihagytuk a reggelit, amire biztosan készültek.

— Drágám, mi is délig aludtunk, amikor éjszaka más dolgunk akadt — Luke kijelentése nem csak az állapotos feleségét hozta zavarba, hanem engem is.

Felidéztem a tegnap este történteket...

A parkban...

A kádban...

És most a reggel...

Arcom vörösbe burkolódzott, torkom kaparni kezdett, ajkaikat harapdáltam.

— Na de gyerekek! Ez nem asztaltéma — förmedt ránk Mr. Hood.

Volt benne valami... mármint igazság abban, amit mondott.

Az ebéd elfogyasztása és a mosogatás után a nappaliban foglaltunk helyet, és beszélgettünk.

— Lindy, mikorra vagy kiírva? — kérdezte mosolyogva Mrs. Hood.

— Téli gyerek lesz, valószínűleg Januári — mosolyodott el a lány, s Luke-ra nézett.

— Oh, hát ez fantasztikus.

Calum a karjaiba vont, kezével átölelt, majd a hajamba puszilt.

— És ti, drágáim? Tervezitek már az unokámat? — fordult felénk Cal édesanyja.

— Á, nem. Az még túl korai lenne — ráztam meg fejem, s kínos mosolyra húztam ajkaim.

— Pedig már jól jönne ebbe a házba egy kis gyermekzsivaj — szólt közbe Mr. Hood.

— Ha Luke-on és Lindy-n múlik, akkor a gyerek sokat lesz nálunk — Calum hangja kissé dörmögősre váltott.

— Ebben igazad van — helyeselte a szöszke, s egy puszit nyomott felesége arcára.

A téma a munkára terelődött, ami engem nem igazán eérdekelt. Persze, tiszteletben tartottam Cal és családjának munkáját, nem igazán értettem hozzá.

A beszélgetést a csengő zavarta meg. Mindenki zavartan pillantott ránk.

— Vártok valakit? — kérdezte Lyn.

Nemlegesen megráztam a fejem, feltápászkodtam a kanapéról, s az ajtóhoz siettem.

Elfordítottam a kulcsot a zárban, majd kinyitottam az ajtót.

A meglepettség pedig nem is kicsit volt.

Az ajtóban az apám állt.

Fekete öltönyt viselt, oldalán pedig a szőke ribancot.

— Igen? Tessék! Mit szeretnétek? — vontam fel szemöldököm, s összefontam magam előtt a kezeim.

— Hisz most mentél férjhez. Az örömapának illene...

— ... megjelenni az esküvőmön? — vágtam a szavába. — Hmm. Különös. Éj, mintha nem láttalak volna. Furcsa, nem? Pedig általában az ember lányát az apja kíséri az oltárhoz, s nem az egyik barátja. S te mit gondolsz erről, Sarah? — pillantottam a nőre.

— Sasha — javított ki. Oh. A kis  kedves.

— TÖK MINDEGY — feleltem, kicsit sem kedvesen.

— Ne merészelj így beszélni vele! — förmedt rám apám...

— Szóval, hogy én ne beszéljek így vele? Hát már megbocsáss, de a lányod vagyok, s egy cafkával, aki csak ki akar forgatni a vagyonodból, úgy beszélek, ahogy akarok — szorítottam ökölbe kezeim.

— Valami baj van, kedvesem? — lépett mellém a megmentőm, azaz Mrs. Hood. Hál'Istennek.

— Dehogy. Apáék épp távozni szerettek volna — bájos mosolyt varázsoltam ajkaimra.

— Helló ,Richard. Rossz újra látni téged. Eszedbe jutott, hogy van egy lányod? Gondolom a sok munkától alig vetted észre őt — ironizált, nekem pedig kevés kellett, hogy el nem röhögöm magam.

— Neked ehhez semmi közöd — mordult rá apám.

— Oh, már dehogynem van! Most már ő a fiam felesége, szóval nagyon is van közöm hozzá! Most pedig takarodj innen, vagy hívom a rendőröket — intett a kapu felé.

— Nekem te ne...

— Azt mondtam, hogy takarodj! Melyik részét nem érted ennek? — szorította össze ajkait.

Apám pedig sarkon fordult, s elment.

Idegesen csuktam be magunk után az ajtót, a levegőt lassan fújtam ki.

— Ne aggódj. Egyszer minden rendbe jön — mosolyodott rám, majd átölelt.

— Én is ebben reménykedem.

Grrr
Ez borzalmas lett
Nos
Van egy rossz hírem
Nem lesz harmadik évad ( kinek jó, kinek nem)
Az első ok minderre az, hogy nemsokára vizsgázom, s nem lenne rá időm.
De a valósabb magyarázat az, hogy semmi ötletem sincs. Ma egész nap ezen filóztam, s rájöttem, hogy semmi értelme a harmadik évadnak, mivel nem tôrténne benne semmi érdekfeszitő
Sajnálom
Tudom
Volt
Aki várta
Én is azt terveztem hogy lesz
Mégegyszer sajnálom
Kov. Rész holnap. Talán az epilógus is. <3