I'll never be good enough for you // calum hood >2<

11.

Vasárnap volt. Yvonne a vendégszobában volt mindaddig, ameddig Lindy meg nem érkezett. Amikor csengettek, Yv leszaladt az emeletről, s ajtót nyitott. Maga előtt pedig egy vörös hajú, tengerkék szemű, sovány lányt látott, aki egy vöröses kosztümöt viselt, ami tökéletesen illet hajához. Két puszival üdvözölték egymást, majd bementek a nappaliba. Yv még az előző nap elvállalta az ebédet, s meghagyta, hogy az jegyespár együtt töltse a vasárnap reggelt. Luke viszont most nem érkezett meg. Ezért is kérdezett rá.

- Luke elment Calumért - felelte lazán Lindy, majd kiválasztott magának egy üveg bort, amit aztán az asztalra helyezett.

- Calum... Calum itt lesz? - makogta a lány, ezzel leleplezve zavartságát.

- Szívem, hisz ő Lukey tanúja. Persze, hogy itt lesz. Hisz ez egy olyan ebéd, ahol a tanukkal eszünk. És ha már itt tartunk... azt akartam megkérdezni, hogy lennél-e az én tanúm? - Lindy félve tette fel a kérdést, nem hitt abban, hogy újdonsült barátnője igent mondd.

- Persze, hogy leszek a tanúd! - mosolyodott el, majd átölelte a lányt. - Feltéve, ha te is a enyém - ezen már mindketten nevettek.

Megterítették az asztalt, s hozzáláttak az előétel tálalásának. Mindeközben megérkezett Luke és Calum is.
Az utóbbiak elfoglalták a helyüket az asztalnál, míg a két nő az ebéddel bajlódott, pontosabban a tálalással. Percekkel később már mind égyen az asztalnál ültek, s az ebédet fogyasztották. Calum és Yvonne egymás mellett ültek, az ételt épp hogy csak turkálták azt. Kínos volt mindkettejük számára. Hogyan viszonyuljanak egymáshoz? Mint két idegen? Nem, hisz mindenki tudja, hogy köztük volt valami nem hétköznapi.

- Gyerekek, ha ezt csináljátok, én itt szülök meg! - szólalt meg Lindy.

Legelsőnek Yvonnera és Calumra került a figyelem, ám azonnal leesett nekik, hogy Lindy kijelentése kétértelmű volt. Ezért is pillantottak mindhárman a lányra.

- Te... Te terhes vagy? - Lukey arca egy pillanatra lefagyott, ám azonnal egy mosoly került az arcára, amikor Lindy hevesen bólogatni kezdett.

A két fiatal azonnal egymásra tapadt, s nem zavartatták magukat. Mindezzel ellentétben Cal és Yv kellemetlenül érezték magukat, feszengtek, mozgolódtak a helyükön.

- Menjetek szobára - motyogta Cal, majd megitta az utolsó korty vörösborát is.

- Ha... Ha most megbocsájtotok... - Yv eddig bírta. Felállt helyéről, s a fürdőbe vette az irányt.

Megállt a mosdókagyló előtt, mély levegőt vett, majd kifújta azt. Nem. Nem megy ez neki. Az nem megoldás, ha mindketten úgy tesznek, mintha nem történt volna közöttük semmi, mivel mindketten tudták, hogy történt. Mégis olyan nehéznek találja ezt az egész szituációt. Nehéznek és néha megoldhatatlannak. Mintha egy őrült macska-egér játékba csöppent volna, amelyből a kiszállás halálos is lehet, győztesnek pedig csak egyetlen egy ember jöhet ki. Nehéz játék a szerelem, de ki mondta, hogy nem könnyű?

A mosdó ajtaja kinyílt, rajta pedig Calum lépett be. Tekintete ugyanolyan megviselt és nyúzott volt, mint az Yv-é.

Másodpercekig álltak szótlanul, egymást kémlelve a tükörből. Végül Calum Yv mellé lépett, kezét a lány vállára helyezte, majd egy mozdulattal a karjaiba vonta őt. Yv magatehetetlenül rogyott a srác karjaiba, s hagyta, hogy a feltörekvő sós cseppek végigfolyjanak az arcán.

Yv magába szippantotta a fiú illatát, amely a férfi parfüm és tusfürdő keveréke volt. S ahogy a védelmező karok tartották őt, s nem engedték, hogy összeomoljon, az maga volt a mennyország. Ismét boldog akart lenni. Ám be kell, hogy lássa, mindehhez Calum is kell. Nélküle csak egy roncs.

De most... most, hogy Cal itt volt, és ölelte őt, úgy érezte, nincs mitől tartania. Hogy már minden rendben közöttük. Talán ez miatt tette azt, amit tett.

Kicsit eltávolodott a fiútól, szemeibe nézett, majd megcsókolta őt. Calumot mindez váratlanul érte, ám amikor megérezte a lány ajkait az övén, s tudatosult is benne az, hogy Yv lépett először, átvette a vezetést.

Óriási tenyerét a lány derekára tapasztotta, s közelebb húzta magához oly annyira, hogy a csípője a lány ágyékához nyomódjon. Érezni akarta már a lányt, újra meg újra örömöt és gyönyört akart neki okozni. Mit meg nem adott volna mindezért...

Az ajtó ismét kinyílt, s Lindy lépett be rajta. Ahogy megpillantotta az épp szétrebbenő párt, egy bűntudatos mosoly rajzolódott ajkaira, majd tekintetét a földre kapta.

- Srácok, a második fogás az asztalon - szólt, majd kiment.

Az elképzelt jelenet az volt, hogy Cal bezárja az ajtót, majd ajkaival kezelésbe veszi a lány nyakát, s egyéb olyan tájékát, amit szívesen megmutat Cal számára.

De, nem ez történt.

Yv idegesen toporgott, majd a tükör felé fordult, letörölte ajkairól az elkenődött rúzsfoltot, arcáról az elfolyt fekete festéket, majd kiment as fürdőből.

Igen, talán így lesz a legjobb. Ha itt és most abbahagyják, akkor mindenek nem lesz következménye. Akkor nem kell azon morfondírozni, hogy vajon mi lenne, ha újrapróbálnák mindezt. Ha eltekintenének a múlttól, s csak arra koncentrálnának, hogy milyen lesz a jövő.

Mindketten kimentek az ebédlőbe, s helyet foglaltak. A helyzet kínosabbá vált, mint ahogyan azt gondolták volna. Lindy és Luke is sokat sejtető pillantással vizslatták a két ideges fiatalt. Ám hamar rá kellett jönniük, a két tanú még mindig nem jött össze, s a jelek szerint nem is szándékoznak.

- Yv, holnap el tudnál velem jönni a ruhapróbára? - Lindy az említett lányra pillantott, aki fázislemaradással ugyan, de bólogatott. - Neked valami barackszínű ruhát képzeltem, ami tökéletesen passzol a hófehér bőrödhöz. Továbbá... - Lindy pedig csak mondta, mondta és csak mondta, Yv pedig csak maga elé meredt, néhol hümmögött, esetleg bólogatott.

Ám a gondolatai teljesen máshol jártak. A csók, a kezek, az ajkak, a felforrósodott hangulat, a kéjes hangok. Miért nem lehet mindez valódi?