Fate is in our hands - What if...

Mi ez a hely?

Ijedt és fájdalmas kiáltások hallatszódnak a semmiből, egy látszólag nyugodt délutánon. Két elsőéves diák azonnal felugrik a hangokra, majd a számukra teljesen idegen nyelv hallatán riadtan menekülnek, és az első útjukba eső tanárt figyelmeztetik a bajra. Végül hatan indulnak a feltételezett veszély felé, kivont pálcával, magukra öltve a páncéljukat, minden eshetőségre felkészülve.

A kert hátsó részében, a fák mögötti tisztáson azonban csak hat diákot találnak. Hat elég megviselt, dühös és ijedt diákot, akik azonnal pálcát fognak rájuk.

- Ha ez a ti művetek, Potter... - kezdi Draco vészjóslóan, miközben szemét és pálcáját le sem veszi az egyik idegenről.

- Dugulj el, Malfoy! Én sem kértem ilyesmire azt a madarat! - mordul vissza Harry, ahogy a fiúhoz hasonlóan cselekedik. Barátaik ugyanezt teszik. A nevek hallatára a páncélosok összenéznek, és idegen nyelven váltanak néhány szót.

- Nem tetszik ez nekem - jegyzi meg Theodore vészjóslóan.

- Kik vagytok, és mit akartok? Hogy kerültetek ide? - kérdezi végül az egyik páncélos, kissé törve a nyelvet, de angolul. Ettől egyikőjük sem könnyebbül meg.

- Hová kerültünk? A főnixtojás csak lepottyant közénk, és be is szippantott magába - feleli Hermione kissé távolságtartóan, némileg lejjebb eresztve a pálcáját.

- Ez itt Magyarország - feleli megfontoltan a korábbi kérdező. - A mi hazánk. És az iskolánk területén vagytok, holott kizárólagosan egy bejárat van, hacsak nem az igazgató által engedélyezett zsupszkulccsal rendelkeztek, bár arról tudnánk - magyarázza elgondolkodva.

Az egyik varázsló hirtelen felkiált, és a pálcáját leeresztve hátrál néhány lépést, a szemeit rémülten szegezve Harryre.

- A sebhely... - súgja döbbenten, és a fiú felé mutat. Követik a tekintetét, és a szemek sorban elkerekednek.

- Milyen évet írunk? - kérdezi hirtelen az egyik boszorkány.

- 1995-öt - feleli Hermione nyugodtan, az arcokat szemlélve. - De gyanítom, hogy itt a legkevésbé sem ez az évszám - jegyzi meg borúsan.

- Nem - ad neki igazat az első kérdező. - Itt 2020-at írunk - engedi le a pálcáját, mire a többiek követik a példáját. - Harry Potter, ha nem tévedek - néz a kissé fagyott fiúra. - Ronald Weasley és Hermione Granger - pillant a két vörös hajúra, majd a tekintete a három fiúra siklik. Kissé összehúzza a szemét, majd egy aprót felhúzza a vállát, és ugyanúgy folytatja. - Draco Malfoy, Blaise Zabini és Theodore... Nott. Igen, biztosan ők - bólint egy nagyot, majd a tőle balra álló boszorkányhoz fordul. - Menj, és keresd meg Julietet, és az igazgatót is. Kérd mindkettőjüket a tanáriba, és mindenki mást küldj el - utasítja. A boszorkány bólint egyet, majd a pálcáját eltéve őrült sebességgel távozik. Közben a férfi visszafordul feléjük. - A nevem Márk Siczky, Sötét Varázslatok Kivédését tanítok az iskolánkban. A kollégáim pedig Evelin Licky, Gábor Kerekes, Zsófia Nagy, és Tamás Zsinszky - sorolja, az említettek pedig sorban biccentenek. Értetlenül pislognak rájuk, de nem kapnak magyarázatot, kérdezni pedig nem mernek, ahhoz túl nagy a sokk.

- Hogy lehetünk 2020-ban? - értetlenkedik Ron.

- Úgy, te tökkelütött, hogy az egy főnixtojás volt! - fakad ki Hermione dühösen, és élesen pördül a barátja felé. A felnőttek meglepetten, de szórakozottan veszik a kirohanást, míg a diákok már kevésbé örülnek neki. - A főnixtojást ember nem látja, hacsak egy főnix oda nem adja neki. Azt pedig céllal teszi, mivelhogy a tojás, ha a célszemély, vagy esetünkben személyek mellé érkezik, téren és időn át viszi őket oda, ahova csak akarja. Ugyanígy visz majd minket vissza is: egy váratlan pillanatban, mikor kedve tartja - magyarázza kissé visszaszerezve a türelmét és a nyugalmát.