Fate is in our hands - What if...

Egy Griffendéles legaljasabb terve

A kis csapat lassan andalog a barakkok felé. Jelenleg egyikük sem tudja, mit kellene tenniük, mondaniuk. Túl sok minden érte őket egyszerre.

- Beszélhetnénk? - áll meg Blaise hirtelen, a barakkjuktól két lépésnyire. A szemeit egyértelműen Hermionéra szegezi.

- Persze - bólint rá a lány, a többiek pedig bemennek. - Valami baj van? - kérdezi aggódóan, és közelebb lép a fiúhoz.

Blaise nem tudja, mit mondjon. Valahogy... nem igazodik ki a lányon. Pedig akárhányszor ránéz egy emberre, a viselkedéséből, a mozdulataiból és az arcvonásaiból meg tudja állapítani a számára lényeges dolgokat. De Hermione... mintha fejjel menne a falnak, mintha az, hogy másokat nyitott könyvként tud olvasni, nála csukott könyv maradna. Nem mindig, de elég sokszor ütközik bele ebbe.

- Kelemen... - kezdi bizonytalanul, mire a lány hatalmasat sóhajt, egy kissé bosszúsan, azonnal megértve a helyzetet.

- Egy remek férfi - bólint rá a lány. - Védi a hazáját, amiért képes bármit feláldozni. Szinte bármit - javítja ki magát. Blaise szíve kissé elszorul. Lehet, hogy hiba volt engednie, és hagyni, hogy Hermione kíváncsisága kibontakozzon a férfival kapcsolatban? - Ő még mindig engem szeret. Legalábbis úgy hiszi - rázza meg a fejét. A fiú erre értetlenül ráncolja a homlokát. - Mikor ő először találkozott velem, sokkal idősebb voltam. Velem együtt nőtt fel, és abba szeretett bele, akit elvesztett. Külsőre talán ugyanaz vagyok, és a belsőm egy része is ugyanaz. De ő már nem ismer engem. Ez az utazás megváltoztatott mindent. Itt bent is sokat - mutat a mellkasára. - Ő már választott egyszer, és most is egyértelműen közölte az állását: első az otthona és a családja, amiért képes még a múltbéli szerelmét is feláldozni - magyarázza szomorkásan. - Én is választottam - néz fel egyenesen, őszintén Blaise szemeibe. A fiú csak döbbenten pislog. - Ne vágj ilyen bamba képet, én... - kezdi Hermione nevetve, de a mondata többi része még a gondolatai között elveszik.

Blaise átkarolja, szorosan tartja, és lágyan csókolja. Nem tévedett: a lány okos, gyönyörű, hűséges, és őt választotta. Jól választott. Már csak tudnia kell, hogyan ne veszítse el. Hermione nem tiltakozik, csak elmerül az édes érzésben. Már amíg meg nem hallja a füttyögést a háta mögül.

Blaise elszakad tőle, mire hátranéz, majd azonnal el is fordul, és az arcát a fiú mellkasába temeti. Pipacsvörös a bőre, a fiú azonban csak felkuncog, és magához ölelve kezdi befelé vezetgetni a lányt. A nyitott ajtóban pedig összevigyorog a kaján arcot vágó fiúkkal. Csak azt sajnálja, hogy megzavarták őket.

- Jól van, gerlepár. Tisztáztátok a dolgokat? - érdeklődik Draco a szemöldökét vonogatva.

- Te csak dugulj el, Romeo! - vág vissza Hermione felháborodottan. A fiúk erre felnevetnek, míg Draco csak mérges fintort vág. Szinte fel sem tűnik nekik, hogy a barakkban lévő összes többi lakó őket figyeli, és hogy ösztönösen magyarul beszélnek.

- Nem vagyok Romeo! - morogja Draco, miközben az ágyára huppan.

- Tehát te nem próbálsz közeledni Juliethez - állapítja meg Theo félvállról.

- Biztosan egy másik Draco az - jegyzi meg Harry gonoszkásan.

- Aki tökéletesen ugyanúgy néz ki, mint te - bólogat Ron hevesen. Draco gyilkos arcát meglátva mind felnevetnek.

- Rám szabadítottad a sakálokat - morogja bosszúsan, Hermionera szegezve a szemeit. A lány csak megvonja a vállát.

- Ki másnak vermet ás... - kezdi szerényen. A mondat bosszús morgással és kuncogásokkal egészül ki.