Fate is in our hands - What if...

Aztán... tedd, amit kell...

- HARRY! AZONNAL ADD VISSZA A PÁLCÁMAT, MERT THESZTRÁLELEDELT CSINÁLOK BELŐLED! - hallatszódik a süvítés, reggeli előtt nem sokkal.

Ezzel párhuzamosan két fiú ront ki az egyik barakk ajtaján. Az egyik jókedvűen nevetve menekül elöl, a másik dühösen, szitkokat, sértéseket és átkokat szórva üldözi minden erejéből az elsőt. Harry szalad elöl, Draco meg utána.

Mindenki nevetve nézi a kergetőzésüket. Senkinek eszébe sem jut, hogy véget vessen a játéknak. Miért tennék, mikor olyan jó nézni a Mardekáros szenvedését, és hallgatni a viccesebbnél viccesebb fenyegetéseit? Mi jó származna nekik abból, ha véget vetnének neki?

A helyzet az, hogy mindenkire ráfér már ez a kis reménysugár. Minden ötödévesnél kisebb diák átért már a határon túlra, a biztonságos részre. Az utolsó csapatokat kísérő tanárok előző este értek vissza, kimerülten, de teljesítve a feladatukat.

- ÁLLJ MEG, TE VILÁG SZÉGYENE, MERT FASÍRTTÁ ÁTKOZLAK!

- Ahhoz előbb el kéne kapnod, és visszaszerezned a pálcádat!

Harry szinte trillázza a szemtelen választ. Provokatívan fordul hátra, és mosolyog a másik fiúra, hogy aztán nevetve fusson még gyorsabban, mivel a Mardekáros is igencsak begyorsít, ahogy a düh erőt vesz rajta.

- KERÜLJ CSAK A KEZEIM KÖZÉ! ELBÚCSÚZHATSZ A LÁBAID KÖZÖTTI BÜSZKESÉGEDTŐL, TE MERLIN CSAPÁSA!

Draco továbbra sem hagy fel a fenyegetések és sértések ordításával. Ami csak a tüdején kifér, azt ki is préseli. Harry lassan már nem kap levegőt a futás és a röhögőgörcs kettősétől, amit a fiú szavai okoznak. Megállni azonban eszében sincs. Nem olyan hülye, nem akar még meghalni.

- Fiúk, elég volt! - szól rájuk az igazgató, és elkapja mindkettőjük kezét. Meglepetten néznek fel a férfira, majd a tekintete láttán mindketten bűnbánóan hajtják le a fejüket. - Elég ebből a komédiából - ismétli önmagát mérgesen. - Add vissza a pálcáját! Te meg kérj bocsánatot az összes sértésért!

- Bocs - veti oda Draco, miután Harry engedelmesen a kezébe helyezi a fiú pálcáját.

- Tinédzserek - morogja az igazgató, miközben elengedi és otthagyja őket. Reggelizni indul, az asztalok felé. A két fiú összenez, és míg Harry provokatívan vigyorodik el, addig Draco ádázul vicsorog rá.

- Ezért még meg fogsz halni, Potter - ígéri fenyegetően, az utolsó szót halkabban ejtve ki.

- Sok sikert hozzá, Malfoy - vágja rá Harry lelkesen, és ugyanúgy halkabban mondja az utolsó szót, mint Draco.

A reggelinél is ugyanúgy, nevetgélve nézik a két fiút. Az asztalok erősen üresnek tűnnek, a két harmadik teljesen szabad. A kis csapat ugyanúgy ül össze, mint minden reggel. Hermione Blaise mellé, velük szemben Theo és Ron. Mellettük, a lehető legmesszebb egymástól pedig Draco és Harry.

Kuncognak a két fiún, de azért biztonságos távolba helyezik őket egymástól, hogyha kell, be tudjanak avatkozni egy vérre menő összecsapásba, még a legelején. Juliet a Mardekáros mellé ül, próbálva nyugtatóan hatni az igen zabos fiúra. Egy apró szikra, és robban a bomba, aminek meggyújtatlannak kellene maradnia.

Jó hangulatban telik a reggeli, hosszú hetek óta most először nevetnek és beszélgetnek felszabadultan, ha nem is vidáman. Ezt a viszonylagos békét töri össze egy éles hang. Mintha üvegtörés lenne. Mindenki elhallgat és megdermed.

- Mi volt ez? - kérdezi Ron rosszat sejtve.

- Ez a kapu volt. Valaki nappal próbált bejutni ide, ami csakis akkor lehetséges, ha császari vér folyik az ereiben, vagy külön engedélye van a bátyámtól - darálja Juliet. A mondat közepén már áll fel, és mire a végére ér, már futóléptekkel indul a kapu irányába.