Fate is in our hands - What if...

Az a hülye madár...

Sötétedés után néhány perccel síri csend uralkodik a környéken. A boltíves kőkapuig néma sorfal áll, egyenes háttal, egyenruhában, büszke tekintetekkel. A tanárok és a diákok egy emberként tisztelegnek a három csoport előtt, pálcájukat maguk mellé emelve, apró fényt gyújtva, a fejüket pedig félig lehajtják.

A kis hatos oldalról, kicsit messzebbről nézi az eseményeket. Bár nem értenek mindent, nem ismerik a szokásokat, azt pontosan tudják, mi történik: tiszteletet adnak azoknak, akik az életüket mennek kockáztatni, hogy megvédjék a hazájukat, és megbosszulják az elvesztett életeket.

Nem hajtanak fejet, egyenesen előre néznek, a pálcájukat azonban ugyanúgy felemelik, mint a többiek, apró fényt gyújtva a végén. A kőkapu mellől figyelik, ahogy a három csoport egyenletes tempóban közeledik.

A sort Juliet, és a mellette lépkedő igazgató vezeti, mindkettőjükön egyenruha van, ugyanúgy, ahogy az összes többi diákon és tanáron. Mögöttük, egy lépéssel lemaradva az első csoport, kettes sorban, a második csoport ugyanúgy megtartja a távolságot, és a harmadik sem véti el a lépést.

Mind a hatuknak elakad egy pillanatra a lélegzete, mikor meglátják, mit is viselnek. Szó sincs talárról, dehogy, nem is egyenruha. A három csoport a holdfényben furcsán csillogó páncélt hord, legalábbis a felsőtestükön. Az anyag bőrnek tűnik, alatta egy vékony, csuklóig leérő felsőt viselnek. Ez már lényegesen könnyebbnek tűnik, és nem is csillog úgy, mint a páncél. A hosszú hajak fel vannak kötve, így teljesen szabaddá téve a páncélok nyakánál végigfutó vastag, színes csíkokat. Mindegyikük a saját házának színét viseli. A nadrág, ami ugyanolyan barna színben tündököl, mint a páncél és a felső, teljesen a lábukra simul, hogy ne akadályozza őket a mozgásban. Az anyag ugyanolyannak tűnik, mint a felső, de hasonlóan csillog a holdfényben, mint a páncél. Nem ugyanúgy, de nagyon hasonlóan. A lábukon lévő cipő is barna, és strapabírónak tűnik. Mintha arra találták volna ki, hogy beolvadjanak a környezetükbe.

- Védővarázslatok - súgja Ron halkan, ahogy meglepő felfedezésre jut. - A csillogás a ruhájukon, azok speciális védővarázslatok - kerekedik el a szeme még jobban. - Honnan a francból tudom ezt? - kérdezi Hermionéra nézve, de a lány csak oldalba böki, hogy elhallgasson. A tekintete nem sok jót ígér, így Ron bölcsen hallgat rá. Harryre pillantva kissé megnyugszik, mikor barátja tekintetében néma ígéretet lát arra, hogy később majd foglalkoznak vele.

A kőkapuhoz érve Juliet és az igazgató megállnak, mögöttük a csoportok szintén, de előbb egymás mellé rendeződnek. Juliet és az igazgató is hátrafordulnak hozzájuk, az arcukon egy büszke, de szomorkás mosoly tűnik fel. Mindketten tudják, hogy a Halálfalók nem adnak kegyelmet, így nagyon valószínű, hogy néhányan nem fognak visszatérni, hiába kapták a legjobb kiképzést.

- Úgy tartják, hogy a történelmet a győztesek írják - kezdi az igazgató elég hangosan ahhoz, hogy mindenki hallja. Mégsem kiabál. A néma csend és a mögötte lévő hegyek minden hangot felerősítenek, mintha csak egy gyengébb Sonorusszal beszélne. - Én úgy vélem, hogy a történelmet valójában azok írják, akik odakint vannak, és harcolnak. Bármilyen módon. Így azokat, akik ma felfegyverkezve, elszántan kilépnek a kapun, hősöknek nevezhetjük. Jutalmuk csak a megbecsülés lesz, ami övezi majd nevüket és életüket, egészen az utolsó lélegzetükig. De nem is vágyunk ennél többre - jelenti ki teljes meggyőződéssel, büszkeséggel a hangjában, és mintha mindenki tudná, mi fog következni, feszesre húzzák a hátukat. - Hiszen magyarok vagyunk.

Az igazgató pedig elhallgat, láthatóan ő maga csak ennyit akar mondani, egy szóval sem többet. De az a csillogás a szemekben, amit mindenki lát és érez, ami a kis hatost megdöbbenti, teljesen biztosan tudatja, hogy az a néhány mondat elérte a kívánt hatást. Mind a három csoport, de még a sorfalat állók is büszkén, kissé áhítatosan pislognak. Semmi kétség: mindannyian büszkék arra, hogy kicsodák, arra, hogy magyarok.
Most Juliet szólal meg, komolyan és ünnepélyesen. Latinul beszél, így pedig a kis hatos is pontosan ért minden egyes szót.