Fate is in our hands - What if...

Fegyverbe mindenki!

Szitkozódás üti fel a fejét a sötétben.

Éjszaka közepe van, a teliholdat sötét, tömör és baljóslatú felhők takarják. Látó és hallótávon belül kis gömbök fekszenek a fűben, amik fehér fényt bocsátanak ki magukból. Körülöttük egy-egy csapat ül, és komoran szemlélik a túloldalt.

Csend van, túlzottan is nagy a csend. Semmi sem mozdul. Bár lehet, csak nem látják, mert tíz lépésnél messzebbre is alig látnak.

Az egyik férfi feláll, és a fákhoz lép, hogy elintézze a dolgát. A pálcája a kezében, és idegesen erőlteti a szemét, hogy lásson, akármit.

Reccsenés, egészen közel hozzá. Megdermed, minden belé fagy. Aztán egyet szitkozódva rángatja fel a nadrágját, és fordul a hang irányába.

A csapata, és a kétoldalukon lévő másik csapat is megdermed a hangokra. Ez semmi jót nem jelenthet.

- Ki van ott?! - hangzik fel a kiáltás. A férfi elszántan mered a sötétbe, maga előtt a pálcáját kitartva. Felkiált, ahogy valami oldalról elsodorja. Nagyot puffan a földön, majd valami hegyes mélyed a nyakába. Hegyes és jéghideg. Kiáltana, de nem tud. Amint eltávolodik a tárgy a nyakából, odakap. Fulldoklik. Néhány pillanat, és a szeme már üvegesen mered a semmibe.

A többiek nem hallanak mást, csak a kiáltást, a puffanást, majd egy kis hörgést. Aztán furcsa csend lesz.

- Ha fényt gyújtunk, ugyan látunk mindent, de ők is - súgja az egyik nő, miközben felpattan.

- Ők ígyis látnak. Éjjellátó varázst alkalmazhatnak - morogja egy másik nő. - Lumos Maxima! - kiáltja el magát, a pálcáját az ég felé fordítva. A varázslat kilő a magasba, fényes gömbként ragyog az égen. Sötét embertömeget fed fel, ami elszántan és csendesen nyomul feléjük.

- Halálfalók! Itt vannak! - kiáltja el magát teli torokból az egyik férfi. Mozgás hallatszódik körülöttük.

- Fejlődtek. Gyorsabbak és csendesebbek - átkozódik a másik férfi.

- Rengetegen vannak - állapítja meg csendesen az egyik nő, ahogy felfejlődnek egy sorba, egymástól három lépésnyire.

Az a dolguk, hogy védjék a határt, és feltartsák a Halálfalókat, ameddig csak tudják. Az életük árán is. Mellettük a másik két csapat is ugyanezt teszi.

- Akkor sem jutnak át, csak a testemen keresztül! - fogadkozik egyikük ádázul vicsorogva előre. - Add le a jelet - néz a mellette állóra.

Az ég felé fordítja a pálcáját, és vörös szikrákat lő fel az égre. Velük egy vonalban sok másik vörös szikra villan fel, és ott is fehér gömbök reppennek fel az égbe. Fényesen bevilágítják a világot. Előttük nem látni a földet, csak a sötét áradatot, aminek úgy tűnik, sehol sincs vége.

- Fegyverbe mindenki! - hangzik az első csapatoktól a kiáltás élesen és sürgetően.

Bár nem látják, mögöttük elszórva ugyanolyan vörös szikrák villannak, és fehér gömbök kezdenek odafent világítani, ezzel felfedve a többi csapatot, akik rétegesen, egymástól húsz méterre sorakoznak, csapatonként. Összesen tíz sor van, végig a határ mentén.

A Halálfalók ezt látják. Korábban sosem látták ezt a sok embert, a szemükben égő ádáz csillogásról viszont tudnának mondani néhány dolgot. Ez megakasztja a kegyetlen előre nyomulásukat. De csak alig néhány pillanatra.

Mikor a védvonalhoz érnek, ostromolni kezdik. Tíz lépésre van az első vonaltól. Hosszú percekig, feszülten állnak és várnak, hogy lássák, mire jutnak.