Szitkozódás üti fel a fejét a sötétben.
Éjszaka közepe van, a teliholdat sötét, tömör és baljóslatú felhők takarják. Látó és hallótávon belül kis gömbök fekszenek a fűben, amik fehér fényt bocsátanak ki magukból. Körülöttük egy-egy csapat ül, és komoran szemlélik a túloldalt.
Csend van, túlzottan is nagy a csend. Semmi sem mozdul. Bár lehet, csak nem látják, mert tíz lépésnél messzebbre is alig látnak.
Az egyik férfi feláll, és a fákhoz lép, hogy elintézze a dolgát. A pálcája a kezében, és idegesen erőlteti a szemét, hogy lásson, akármit.
Reccsenés, egészen közel hozzá. Megdermed, minden belé fagy. Aztán egyet szitkozódva rángatja fel a nadrágját, és fordul a hang irányába.
A csapata, és a kétoldalukon lévő másik csapat is megdermed a hangokra. Ez semmi jót nem jelenthet.
- Ki van ott?! - hangzik fel a kiáltás. A férfi elszántan mered a sötétbe, maga előtt a pálcáját kitartva. Felkiált, ahogy valami oldalról elsodorja. Nagyot puffan a földön, majd valami hegyes mélyed a nyakába. Hegyes és jéghideg. Kiáltana, de nem tud. Amint eltávolodik a tárgy a nyakából, odakap. Fulldoklik. Néhány pillanat, és a szeme már üvegesen mered a semmibe.
A többiek nem hallanak mást, csak a kiáltást, a puffanást, majd egy kis hörgést. Aztán furcsa csend lesz.
- Ha fényt gyújtunk, ugyan látunk mindent, de ők is - súgja az egyik nő, miközben felpattan.
- Ők ígyis látnak. Éjjellátó varázst alkalmazhatnak - morogja egy másik nő. - Lumos Maxima! - kiáltja el magát, a pálcáját az ég felé fordítva. A varázslat kilő a magasba, fényes gömbként ragyog az égen. Sötét embertömeget fed fel, ami elszántan és csendesen nyomul feléjük.
- Halálfalók! Itt vannak! - kiáltja el magát teli torokból az egyik férfi. Mozgás hallatszódik körülöttük.
- Fejlődtek. Gyorsabbak és csendesebbek - átkozódik a másik férfi.
- Rengetegen vannak - állapítja meg csendesen az egyik nő, ahogy felfejlődnek egy sorba, egymástól három lépésnyire.
Az a dolguk, hogy védjék a határt, és feltartsák a Halálfalókat, ameddig csak tudják. Az életük árán is. Mellettük a másik két csapat is ugyanezt teszi.
- Akkor sem jutnak át, csak a testemen keresztül! - fogadkozik egyikük ádázul vicsorogva előre. - Add le a jelet - néz a mellette állóra.
Az ég felé fordítja a pálcáját, és vörös szikrákat lő fel az égre. Velük egy vonalban sok másik vörös szikra villan fel, és ott is fehér gömbök reppennek fel az égbe. Fényesen bevilágítják a világot. Előttük nem látni a földet, csak a sötét áradatot, aminek úgy tűnik, sehol sincs vége.
- Fegyverbe mindenki! - hangzik az első csapatoktól a kiáltás élesen és sürgetően.
Bár nem látják, mögöttük elszórva ugyanolyan vörös szikrák villannak, és fehér gömbök kezdenek odafent világítani, ezzel felfedve a többi csapatot, akik rétegesen, egymástól húsz méterre sorakoznak, csapatonként. Összesen tíz sor van, végig a határ mentén.
A Halálfalók ezt látják. Korábban sosem látták ezt a sok embert, a szemükben égő ádáz csillogásról viszont tudnának mondani néhány dolgot. Ez megakasztja a kegyetlen előre nyomulásukat. De csak alig néhány pillanatra.
Mikor a védvonalhoz érnek, ostromolni kezdik. Tíz lépésre van az első vonaltól. Hosszú percekig, feszülten állnak és várnak, hogy lássák, mire jutnak.
ESTÁS LEYENDO
Fate is in our hands - What if...
FanficKezünkben a sors - Mi lenne, ha... J.K.Rowling teljes egészre megírta a történetét. A kitalált világát, amelyben felépített egy olyan komplex történetet, hogy néha még mi magunk is elhisszük, akiknek több a képzelőerejük. Valósnak érezzük az egés...