Fate is in our hands - What if...

Extremum periculum

A tanárok, Juliet és a kis hatos is ugyanarra a helyre hoppanálnak előzetes egyeztetés után, utóbbiakat egy-egy tanár viszi magával.

- Ahogy tanultuk. Keresőbűbájjal elmegyünk minden házba, és kiürítjük az összes varázslót a területről. Kettesével közlekedjen mindenki, ha Halálfalókat láttok, patrónust küldtök mindannyiunknak. Nincs hősködés - köti ki Juliet szigorúan.

Viszonylag gyorsan haladnak, az elején még könnyen találják meg a házakat, és könnyebben is veszik rá az embereket arra, hogy a román határhoz menjenek a Katakombákon át. A lejárathoz hoppanálnak velük, majd visszatérnek, és folytatják a keresést.

Az idő azonban telik, ezzel párhuzamosan pedig egyre makacsabb emberekkel akad össze mindenki. Ők harcolni akarnak, hiába idősek. Dicsően akarnak meghalni, nem pedig elmenekülni. A legtöbbet sikerül meggyőzniük, akit viszont nem, annál bevetik a császárnői parancs kártyát. Ez már hat mindenkinél, és sikeresen a Katakombákba tudják vinni őket.

Csak futólag látják egymást, ahogy lerakják az embereket a lejáratnál. Sietnek, ahogy csak tudnak. Ahogy közelednek a határhoz, egyre hangosabbá válik a fegyverek ropogása, az ágyúk dörgése. Ijesztő, ahogy a hegyekről visszaverődnek és enyhe visszhangot vernek a hangok.

Az emberek fogynak, mígnem az utolsó városhoz is elérnek. Néhány kicsi gyerek, akivel összetalálkoznak, egyenesen remeg. Az emberek mind a házaikba zárkóznak, úgy vélve, hogy ott nem érheti őket baj. Rosszul hiszik. Azonban nincs idejük arra, hogy erről felvilágosítsák őket. Látják már a csata porát-füstjét, és túl közel van hozzájuk. Csipkedik magukat, sokkal gyorsabban szedik össze az utolsó néhány embert.

Délután négyre jár az idő, amikor az utolsó családot is kimenekítik. Egy ikerpár, öt évesek, és egy huszonéves fiatal. A szüleik odakint voltak a védvonalnál. Juliet, és három tanár menekíti őket. Az utcára lépnek, és hoppanálni készülnek, mikor gúnyos kacaj hangzik fel, egészen közelről.

Egy nő lépked feléjük a csata felől. A ruhája fekete, az arcát Halálfaló-maszk takarja, de csak néhány pillanatig, ugyanis levarázsolja magáról, hogy mindenki felismerje. A cipője kopogós, a hang kicsit visszhangzik az üres utcán. Mögötte még két, megtermett férfi lép ki a házfalak közül.

- Bellatrix Lestrange - sziszegi Juliet, és a pálcájára szorít. - Menjetek - int a fejével a mögötte álló három tanárnak, akik megragadják a két gyereket és a fiatal férfit, majd három pukkanás kíséretében eltűnnek.

- Milyen bátor lett valaki - jegyzi meg a nő kárörvendően, gúnyosan.

- Most nem érek rá cseverészni. Majd holnap nézz be teaidőben. Bár nem vagyok benne biztos, hogy ribancokra lesz-e időm valaha is - vigyorog Juliet lenézően. Direkt hergeli a Halálfalót, ezt nem tudja, és nem is akarja tagadni. Mielőtt a nő kiakadhatna, elhoppanál, egyenesen a lejárathoz.

- Az isteneknek hála. Már azt hittük, leáll velük harcolni - nyugszik meg az egyik tanár, amint meglátja.

- Azért az eszem még nem ment el - jegyzi meg Juliet szárazon. - Elég dühösen hagytam ott - néz körbe nyomatékosan. - Zárjuk le a lejáratokat. Hermione, menj és nézd meg a térképet. Ha van ott valaki, mond meg nekik, hogy várjanak meg minket. Az összes lejáratot le kell zárnunk. Küldj patrónust, hogy melyikre van még szükség, azt egyenlőre nyitva hagyjuk - utasítja a lányt.

Hermione bólint, majd hoppanál. Hosszú percek telnek el, miközben lezárják a Kisalföld és az Alpokalja összes lejáratát a Katakombákba. Ezután érkezik meg Hermione griff alakú patrónusa.