Fate is in our hands - What if...

December elseje

Kedden reggel leesik az első hó. December elseje van. Mindenki mosolyog. Fehér karácsony várható, és az első hó leestével indul meg az ellentámadás északon. Ez még a legkomorabb embereket is felderíti, ha csak egy kicsit is.

A kis hatost annyira nem hatja meg a dolog. Ők csak a havat látják, és azt, hogy nem tudnak edzeni. Vad hóesésben legalábbis biztosan nem. Délelőtt egyfolytában az eget szuggerálják az ablakokon keresztül, de semmi hatása nincs. A felhők inkább csak még nagyobbaknak és tömöttebbeknek tűnnek, mint előtte. Az ebédlőre egy hópehely sem esik, mivel egy burok védi az időjárás szeszélyeitől, minden más viszont már vagy húsz centi hóban áll.

Melegen felöltözve, morcosan nézik a kiképzőpályát, ahol ugyanannyi a hó, mint máshol.

- Ebből nem lesz edzés - állapítja meg Harry letörten.

- Ki mondta, hogy nem lesz edzés? - jelenik meg Juliet szinte a semmiből, oldalán az egyik tanárral. - Ruhát le, melegítőbűbáj, és csapassátok. Többet ésszel, mint erővel. Lássuk, mennyire vagytok egy csapat - fonja össze maga előtt provokálóan a karjait.

Draco összehúzott szemekkel, bosszúsan méri végig, majd fújtatva fordul el tőle. Trikóig vetkőzik, amit Juliet szemrebbenés nélkül néz végig. Van annyi kontrollja, hogy az érzései ne üljenek ki az arcára, de egy hatalmas nyelést már képtelen elrejteni. Mellette a tanár köhögésnek álcázza a nevetését.

A fiú példáját követve a többiek is nekivetkőznek, majd a felesleges és zavaró rétegek után egy-egy melegítőbűbájt szórnak magukra. Máris jobban érzik magukat a bőrükben. Várakozóan, kíváncsian néznek Julietre, várva az ítéletet.

- Végig az akadálypályán. Aztán fel a falon, a tetejéig. Nem használhattok pálcát - közli a fehér hajú lány önelégülten.

Ron, Blaise és Theo szitkozódnak egyet, de engedelmesen elteszik a pálcájukat. Draco, Hermione és Harry ellenben gyakorlott szemmel mérik végig a pályát, taktikákat és lehetőségeket véve számba. Aztán csak összenéznek, bólintanak kettőt egymásnak, illetve rázzak kicsit a fejüket, majd már be is állnak a vonalhoz.

- Mérni fogjuk - figyelmezteti őket a tanár, egy stopperrel a kezében.

- Harry megy elöl, elég nagy darab már, ő tisztítja az utat a hótól. Blaise, tiéd a sor vége. Mögé rendeződünk. Tartjuk a tempóját, egyszerre mozdulunk tovább, és a lábnyomába lépünk. A falnál pedig feldobáljuk egymást, és segítünk felhúzni a másikat. Minden tiszta? - hadarja Draco gyorsan.

- Minden - vágják rá egyszerre. Juliet a mormogást hallva elmosolyodik. Ő már érzi a pozitív végkimenetelt.

A pálya köré felsorakozva, összetömörülve várakozik szinte az egész iskola. Kíváncsian lesik, mit hoznak ki a havas edzésből úgy, hogy ez az első ilyen gyakorlatuk, plusz most először fognak tényleges csapatként dolgozni. Már ha Juliet reményei valóra válnak, és az erőfeszítései nem voltak hiábavalóak.

Éles sípszó hangzik fel, a stopper elindul, a hatos pedig elstartol. Ahogy Draco megmondta, Harry mögé rendeződnek, tőle, majd egymástól is két méternyire lemaradva, és gyors tempóban kezdenek neki a pályának. Az első száz méter futás, sík terepen, majd gumiabroncsokba kell beleugrálni, aztán át kell futni az akadályokon, utána pedig kikerülni a bólyákat. Ezeknek szinte egyike sem látszódik a hó alatt.

Harry érzésből, a megérzéseire hallgatva vág neki az útnak, illetve az emlékeit követve. Álmában is ezen a pályán megy már végig, kizárt, hogy elvétse. A futásnál nem habozik, csak rohan, a gumiabroncsok előtt kettőt pislog, majd már ugrál is bele váltott lábbal. A többiek pontosan ugyanoda lépnek, ahová ő tette, alig egy pillanattal korábban. Az akadályoknál hosszú léptekkel fut át rajtuk, amit a többiek két kisebb lépéssel oldanak meg. Harry vagy húsz centivel magasabbra nyúlt mindannyiuknál az edzéseknek köszönhetően, plusz még vagy tíz kiló izmot is magára szedett.