Jungwonnak a többi tinédzserrel ellentétben nem esett nehezére a kommunikáció a szüleivel. De azt mégis hogy kellene az ősöddel közölni, hogy a haverjaiddal véletlenül kollektívan vámpírrá változtatok, és most azon tűnődtök, hogyan tudnátok minél több vérhez jutni? Lehetőleg legálisan.
Mások szülei nem engednek meg házibulikat, mert azok szinte egyet jelentenek a piálással, Jungwon azonban soha nem szegte volna meg az anyukájával kötött kisujjesküt, és nem is fogja, hiszen a buliban tényleg nem lesz alkohol. Csak vér.
Vagy az számít, ha valaki előtte ivott, és még a szervezetében van? Mindegy, megfújatni az összes vendéget azért túlzás lenne.
Jungwon hanyatt vágódott az ágyán. Az alvás hiányának köszönhetően most már egész éjjel hizlalhatta Pout, olvashatott lopott mangákat az interneten, de ami a legfontosabb, csetelhetett a srácokkal.
Nem mintha ezelőtt nem ez lett volna náluk az általános gyakorlat, csak emberként az átvirrasztott éjjelek után mosott fosként ültek az iskolapadban, amibe valaki még egy csikket is belenyomott.
Jungwon csak hentergett az ágyában, krásán (és annak vérén) gondolkodva. Eszébe jutott a nagyasszonytól kapott kezdőcsomag: a hűtőben már nagyon kevés van a vérrel kevert ribizliléből, amiről azt hazudta a családjának, hogy iskolai kísérlet, és nem iható.
Ekkor arra gondolt, hogy vámpírnak lenni nem is olyan egyszerű, évszázadokkal később viszont errre az időszakra méz... illetve vérnyalásként emlékezett vissza.
Ez csak olyan kis szöszöcske, semmi különös, csak most hirtelen kényszeresen írnom kell. A lezáráson kívül tavaly augusztusból származik.
YOU ARE READING
Széjjelb@szarintott szekszunyális kéjpáp sztoríz
FanfictionEz a saját fejlődésregényem. Bár igazából nem tudom, mi felé fejlődök. Határozottan krindzs, nem arra szántam, hogy komolyan vegye bárki is. 2016-ban kezdődik az út, és ahogy haladunk előre, úgy látható, hogy jóformán már csak a barátnőim szülinapjá...
