Széjjelb@szarintott szekszunyális kéjpáp sztoríz

Dear Santa... EXPLAIN YOURSELF!

Egy kis utókarácsony!
Jeee!

@SugarLover22 karácsonyi ajándéka X3

Mark sohasem hitt a Mikulásban. Kiskorában szülei hamar kész tények elé állították, és ő is előszeretettel hangoztatta a vélt igazságot, ezzel összetörve sok kis osztálytársa szívét.

Egyedül töltötte ezt a szentestét: másnapra jelentkezett be a szülőkhöz, mivel semmi kedve sem volt aznap találkozni az egész idegesítő rokonsággal, anyja pedig érdekes módon nem ragaszkodott ahhoz, hogy azonnal hazamenjen. Ja tényleg, azért, mert ő abban a hitben élt, hogy fia barátnője társaságában karácsonyozik.

És hát a barátnője létezése finoman szólva kérdéses, vagyis igazság szerint nem létezik.

Az első magányos karácsonya nem is volt olyan borzalmas, mint ahogy azt elképzelte. Inkább végtelen nyugalmat érzett, ahogy végignyúlt a kanapén, kezébe vette forró csokiját, és indulhatott a relax.

Donghyucknak nagy nap volt a karácsony, különösen abban az évben. Első küldetését kellett teljesítenie, ami szimbolikusan egy ház meglátogatásából állt.

- Én azon gondolkodtam - kezdte a szintén újonc Jeno -, hogy ha egy hajléktalanhoz kell elmennem, akkor az hogyan lesz a papírra írva? Aluljáró 3.?

- Ne butáskodj, biztos megtalálod az illetőt! Nem ismerek olyat, akinek nem sikerült az első bevetése - jegyezte meg Yeri.

Ahogy ott álltak néhányan a terem közepén, vicces piros ruhákba öltözve, úgy festettek, mintha egy kólareklám forgatásán lennének.

Nos, igazság szerint fiatal Mikulások voltak, akik csak arra vártak, hogy megkapják az áldást, és... mai szavakkal élve, profi betörőket megszégyenítve módszeresen betörjenek random emberek házaiba.

Mark köszöni, rohadt jól szórakozott, igen. A tévében Kevin, az otthon felejtett gyerek éppen szadistábbnál szadistább dolgokat művelt, ténykedésein Mark ezredszerre is szétröhögte az agyát. Közben az elfuserált, sütinek titulált konyhai művét próbálta mind megenni, mert hát kidobni sajnálta. Azért mégiscsak dolgozott vele!

A kisasztalon égett a gyertya hangulatcsináló gyanánt, az apró műanyag karácsonyfa a sarokban szintén produkált némi fényt, egyébként már besötétedett. Így történt, hogy Mark ott helyben, kis kanapéján megkoronázta fantasztikus karácsonyát egy még fantasztikusabb szunyával.

Vagyis úgy tervezte.

Donghyuck széthajtogatta a kis papírfecnit. Szerencsére ismerősen hangzott a városrész és az utca neve, ahová beosztották életében először. Kifújta a levegőt. Na akkor vágjunk a szarvasok közé! Természetesen képletesen.

Tehát Donghyuck útnak eredt. Nem kellett attól tartania, hogy meglátják őt az utcákon az emberek a munkatársain kívül, ilyenkor a legtöbben otthon vannak a családjukkal. Ha valaki mégis látná, valami elvetemült nagybácsinak simán elmegy, aki beöltözött, hogy unokaöccseinek és unokahúgainak bohóckodjon egyet.

Azt nem mondták meg nekik pontosan, milyen technikával kell behatolniuk a számukra kijelölt lakhelyére. Megtanítottak nekik többféle, betörők által alkalmazott trükköt, hogy ne kelljen fölöslegesen természetfeletti metódusokhoz folyamodni, és ezzel kockáztatni a lebukást.