Széjjelb@szarintott szekszunyális kéjpáp sztoríz

Dongi rémálma

Dongira lesújtott a hjongok bárdja. Megint.

Hiába tiltakozott, döntöttek, és kész, fogadjon szót, ha egyszer apja helyett apjai és anyjai. Már csak annyiért könyörgött, hogy valaki legalább kísérje el. Bezzeg a hjongok rögtön találtak kibúvókat. Emez énekórára ment, amaz fotózásra, valakire rásózott az SM egy station-t.

-Nekünk holnap randink van-jelentette be Ten, miközben Taeyongot masszírozta, jól megnyomva a "nekünk" és a "randi" szavakat, illetve Taeyong vállait.

-Ó, öh, igen... Ott, kedves, ott...-nyögte Teayong csukott szemmel, mire Ten önelégülten elvigyorodott.

"Fuj."-Gondolta Dongi, és elkeseredetten vánszorgott el a Markkal közös szobájukba. (Megjegyzés: nincsenek egy szobában, tudom.) Ledobta magát az ágyra, és a lehető legVEJKMIAPINSZAJDosabb arcát vágva bámult maga elé. 

Szobatársa, aki a szomszédos ágyban addig a telóját nyomkodta, felfigyelt erre, és rákérdezett a fiatalabb reményvesztett arckifejezésének okára, mire az csak nagyot sóhajtva fejelt bele párnájába. Mark értetlenkedve kérdezte meg újra, mi a baja. 

Dongi nagy levegőt vett, és haláli hangon megszólalt:

-Sokat jártam pisilni-hatásszünet-, és ezért fütyidokihoz kell mennem.

Erre Mark is lefagyott. A fütyidoki, no az nem vicc. Természetesen ő se akarta Dongstert a rettegett helyre eltámogatni, de nem tehetett mást. Ezen a rögös úton eljut Dongi szívéig, nem számít, hogy vért kell izzadnia közben. Tehát beleegyezett a dologba, és még ölelgetést is kapott hálából.

Donghyuk nehezen aludt el, álmában az urulógia várótermében ült egyedül, az arcáról lecsurgó veríték valódi patakot formált a földön, amiben Johnny-fejű halak felváltva sikítozták azt, hogy "Ó DEDI" és hogy "FÜTYIDOKI, FÜTYIDOKI".

Felpillantott. A váróterem tévéjében elindult a Tírekszekszpressz, a régi kedvence. Egy pillanatra megkönnyebbült, de megjelent előtte a nővérke-had. Az SNSD. Mind Ko Ko Bop-os EXO-droggal teli fecskendőket tartottak a kezükben, és ördögi mosollyal invitálták őt a rendelőbe.

Észbe se kapott, de a SHINee már le is kötözte őt, hiába ordított teli torokból, senki sem segített rajta. Lassan már sírni kezdett, de amikor meglátta Heechult, egy hatalmas bárddal a kezében, kirobbant belőle a bőgés.

-Ne sírj, kedvesem! Megérkeztem!

Dong nem hitt a szemeinek. Mark pattant le mellette a fehér lóról, és lézerpuskájával naranccsá változtatta az SM-esek fejét, őt pedig szabaddá tette. Felkapta őt menyasszonypózba, és megszólította: 

-Donghyuk...

-Igen, hercegem?-kérdezte a lehető legvonzóbban Dong (már amilyen vonzóan kisrt szemekkel lehet). Mark azonban csak a nevét ismételgette. Aztán elkezdte csapkodni az arcát (?).

-DONG! DONG! ÉBREDJ! HAHÓ! 

Donghyukban ebben a pillanatban omlott össze az álomvilág.

"Fak disz sit am aut"-gondolta, majd nagy nehezen rávette magát a kelésre. 

-Kim Donghyuk!-kukkantott ki az ajtón a nővérke, aki szerencsére nem az SNSD volt, de a babó még így is szívrohammal küszködött. Mark biztatóan megszorította a kezét, és bólintott hozzá egyet.

És túlélte! Maga se hitte el, de a fütyidoki nem fejezte le, nem fojtotta meg, de még körül  se metélte. Markkal futottak is vissza a dormba, ahol a büszke hjongok várták őket dagadó kebellel.

"A kisfiaink sikeresen megjárták a fütyidokit, OMG!"

Dongi ötven évvel később Mark öléből magyarázta unokáiknak: 

-Mint kiderült, csak felfáztam, és nem kellett kiherélni...

Ez így megtörtént. Unnikám, @SugarLover22 szülinapjára. Lehet krindzselni.