Széjjelb@szarintott szekszunyális kéjpáp sztoríz

A kedvenc kpopszámaim

Öhm. Szerbusztok. Izé. Nagyon nem vagyok aktív mostanság, valahogy képtelen vagyok írni az utóbbi hónapokban. 

Szóval csak azért vagyunk itt, hogy ömlengjek a kedvenc zenéimről. Ezektől a számoktól gyakran érzem azt, amit például Petőfitől: hogy nem valódiak, hanem valamilyen mindentől független eszmei rétegben léteznek. Nem vagyok zeneszakértő, tehát ki lehet javítani, egészíteni... Tessék elnézni a szabad fordításaimat angolból, pontatlanok lehetnek. Ja. Ennyi.

Ez nem egy rangsor, csak egy halmaz, nem tudom eldönteni, melyik az abszolút kedvenc.

BTS - I NEED U

A fenti dal számomra a BTS magnum opusa. Őrült, kezdő fan koromban ez volt az egyik legújabb számuk, és valahogy mindig visszarepít abba az időszakba. A főmotívum nagyon egyszerű, mégis azonnal megteremti a szám melankolikus, vágyakozó és kétségbeesett hangulatát. Azt szeretem, hogy az I NEED U szépen felépíti magát a refrénig, aztán visszatér a semmibe, és ez végig ismétlődik. Az MV egyik fontos építőköve a BTS univerzumának, a számnak magának meg szimbolikus jelentése is van számukra: ezzel nyertek először zenei műsoron, talán ez volt az első igazi áttörésük.

MAMAMOO - Piano Man

Készen állok a tökéletességre, Hwasa! A Piano Man egy nagy bemutatkozás a csapattól. A stílus és a hang csak úgy árad ebből a számból, a fekete-fehér és a klip története csak fokozza az epikséget. Amikor elérnek a Hadd mutassam be magunkat: mi vagyunk a Mamamoo! részhez, mindig jön az a nagy érzés, hogy na igen, megérkeztek a dívák.

VIXX - Fantasy

Amikor ez a szám kijött, már benne voltam a kpopban, de még nem ismertem annyira a VIXX-et. Ezt körbe-körbe tudom hallgatni, talán a keretes szerkezete miatt. Valahogy ebben a számban minden olyan jól időzített. Tűnhet túldramatizáltnak, de a my tragedy résznél mindig elképzelem azt a sötét isteni sorsot, amire ítéltetett a lírai alany.

DAY6 - I Need Somebody

Elég nagy dolog, hogy itt lehet ez a szám, hiszen nem is title. Az egyetlen b-side az egész listámon. Kicsit olyan, mintha sírás lenne benne az éneklés. Ez furcsán hangzik, de a fütyülés a második refrén előtt talán a legérzelmesebb része számomra. Young K jegyzi egyébként a dalszöveget, mint a legtöbb Day6-mű esetében.