𝕆ℕ𝕃𝕐 𝕐𝕆𝕌 | 𝗘𝗡⁃ 𝖭.𝖱. 𝖿𝖿. | 𝘀𝘇𝘂̈𝗻𝗲𝘁𝗲𝗹

- Prologue -

A szellő lágyan kapott bele tincseimbe, majd fújta őket szerte szét, miközben gőzölgő teámat kortyolgattam a teraszon. Semmi másra se vágytam volna jobban mint akkor, erre... Nyugalom, friss levegő és egy bögre tea. Legjobb kombináció az egyszer fix. Ezt a nyugodt hangulatot, az asztalon pihenő telefonom rezgése zavarta meg.

- Miért nem tudnak békén hagyni még most se? Vasárnap van, hagyjanak már legalább ilyenkor! -bosszankodtam egy sort, majd megfordítottam a rezgő készüléket, és megpillantottam barátnőm nevét a kijelzőn.

- Szia Zoaaa! -nyújtotta el a nevem végét.
- Lenne egy nagyon fontos dolog! Át tudnál jönni? -mondta, s a hangján hallani lehetett, hogy mennyire izgatott.

- Persze, ha a drága Soojin hív, én már megyek is! -mondtam neki szarkasztikusan, s megkoronáztam még egy szem forgatással. Bár ő ezt a cselekedetemet nem láthatta, de a hanglejtésemből rá jöhetett, hogy mennyire nem örülök most ennek.

- Ahj.. ne izélj már! Siess! -mondta, majd ezzel bontotta a hívást, meg se várva a válaszom.

- Jól van, 10 perc és ott vagyok. -mondtam még a telefonba, de ő ebből már semmit sem hallott. Gyorsan megittam az utolsó korty teámat, majd magamra kaptam egy időjárásnak megfelelő szettet.

- Anyu, apu! Elmentem! -kiabáltam be a házba, s utána becsuktam magam mögött a bejáratiajtót.
- Ez a lány valami borzalmas. Azt hiszi, hogy amikor csak akar ugráltathat? Csak azért mert ő az idősebb? Hát ez nem így van. Remélem legalább valami értelmes dolog miatt hívott... -tartottam magammal egy egész megbeszélést, miközben szedtem a lábam a lány házához. Amint odaértem a takaros kis ház elé, becsengettem, majd vártam, hogy valaki nyisson nekem ajtót. De ez nem történt meg. Percekig csak álltam ott, de semmi életjelet nem kaptam bentről. Nyomtam a csengőt továbbra is, de választ még mindig nem kaptam. Telefonom után nyúlva tárcsáztam Soojin számát, hogy megmondhassam neki a magamét.
- Figyelj! Ha idehívsz, legalább az ajtót illene kinyitni! Már 5 perce itt állok és nyomom a csengőt! -hadartam el neki egy szusszra, kicsit idegesen.

- Jajj.. nem is mondtam, elromlott a csengőnk. -nevetett fel kínosan a telefonba.
- De nyugi van, megyek már! -mondta, majd ki is tárta az előttem álló ajtó. Azonnal beléptem a házba, és a tekintetem egyből a kanapéra tévedt ahol volt még rajtunk kívül 2 váratlan vendég.

- Jihan? Jaehee? Ti mit kerestek itt? -néztem rá a két mosolygó lányra meglepettségemben.

- Ők is jöttek a megbeszélésre. -szólalt meg közülünk a legidősebb, Soojin.