𝕆ℕ𝕃𝕐 𝕐𝕆𝕌 | 𝗘𝗡⁃ 𝖭.𝖱. 𝖿𝖿. | 𝘀𝘇𝘂̈𝗻𝗲𝘁𝗲𝗹

1 - Váratlan utas

- Kedves utasok! A Londonba induló gép, 5 perc múlva felszállásra kész! -hallottam meg a felszállást jelző nő, monoton hangját.

- Hát itt az idő! -fújtam ki szaggatottan a bennem ragadt levegőt, majd szüleimhez fordultam és elbúcsúztam tőlük.

- Vigyázzatok magatokra! -szólított meg anyu, könnyeivel küszködve. Erősen magához szorítva ölelt meg, amitől majd nem megfulladtam.

- Ti is! -mondtam nekik, próbálva nem könnyet ereszteni.

- Zoa! Gyere már! Le fogjuk késni a gépet! -hallottam meg Jihan hangját a tömegből. Még egy utolsó pillantást vetettem a szüleimre és Szöulra, majd gyors léptekkel elindultam a lányok után. Miután felszálltam a gépre, helyet foglaltam Soojin mellett, és rögtön az ablakra tapadtam, s a tekintetemet a szüleimre szegeztem, akik alig látszottak ki a nagy tömegből.

- Zoa? Van valami baj? Olyan szótlan vagy. -szólalt meg a mellőlem Soojin pár perccel később, de én még akkor is az ablakon át tekintettem ki.

- Nincs semmi. -kaptam felé a fejem hirtelen és válaszoltam neki, s villantottam neki egy hamiskás mosolyt, hogy ne aggódjon értem.

- Jól van, de remélem tudod, hogy engem nem verhetsz át. Ne felejtsd el, hogy már elég régóta ismerlek.. Pontosan jól tudom, hogy mikor hazudsz, vagy éppen mikor mondasz igazat.. -mondta, rám se nézve, mire bólintottam egyet, jelezve neki, hogy vettem amit mondott. Ezt követően a gép fel is szállt, és már úton is voltunk London felé. Nem tagadom, volt bennem egy kis gyomorgörcs a repüléssel kapcsolatban, hisz tériszonyom van, nem is kicsit, és most ülök repülőn életemben először. A táskámban kezdtem el kutatni a fülhallgatóm után, hogy hallgassak zenét és, hogy kicsit eltereljem a magasságról a figyelmem. Na meg, hogy elüssem az időt is. Végül is hosszú lesz még az út. Egy idejig még kutattam a táskámban. De a fülesemnek se híre, se hamva nem volt.

- Soojin! Nincs nálad a fülhallgatóm? -böktem meg a vállát a mellettem ülőnek.

- Megnézem! -mondta, s a táskájában kezdett el kutatni.
- Nincs. -válaszolta kis idővel később.

- Jihan! Jaehee! Nálatok van a fülesem? -suttogtam át a másik sorba nekik, nehogy megzavarjak más utasokat a hangoskodásommal.

- Nálam nincs! -jelentette ki elsőnek Jaehee.

- Nálam sincs! -suttogta vissza Jihan is.

- Hát ez szuper! -szólaltam meg mérgesen.
- Eljövök én, pont ÉN --hangsúlyoztam ki az 'én' szót elég rendesen-- mint tériszonyos lány, egy több órás útra, és még zenét sem tudok hallgatni, mert nem találom a fülesem!! -puffogtam elég feltűnően, ami egy-két utasnak is szemet szúrt, mire egyszer csak hátulról egy kéz kopogtatta meg a vállamat.

- Hölgyem! Khmm.. -szólított meg egy mögöttem ülő srác megköszörülve a torkát. Felálltam a helyemről, majd megfordulva rá térdeltem az ülésemre, hogy megpillantsam az illetőt.
- Azt hiszem ez a tiéd! -szólalt meg újból, majd megfogta az egyik kezem a csuklómnál és a tenyerembe helyezte a fülhallgatómat.
- Le volt esve az ülés mögé. -mondta, majd ezzel helyet is foglalt a mögöttem lévő ülésen. Mivel nem tudtam semmi választ se kifacsarni magamból, ezért inkább jobbnak találtam, hogy vissza fordulok és leülök mint, hogy őt bámuljam órákon át.

- Uuu.. Zoa ismerkedik a repülőn? Végre igazi felnőtt nő lett? Lesz egy igazi kapcsolata? Ez elég szokatlan még tőled. Eddig a tipikus anti-socként ismert téged a fél világ. -szólalt meg Jaehee mosolyogva, miközben szemöldökét húzogatta, mire Jihan rá csapott egyet, hogy fejezze be a gúnyolódást.