𝕆ℕ𝕃𝕐 𝕐𝕆𝕌 | 𝗘𝗡⁃ 𝖭.𝖱. 𝖿𝖿. | 𝘀𝘇𝘂̈𝗻𝗲𝘁𝗲𝗹

2 - Segítség nélkül

- Jó reggelt! -mondtam rekedtes hangon, mikor leértem a földszintre a többiekhez. Komótosan, ráérősen sétáltam hozzájuk. Még éreztem, hogy számomra nagyon korán van.

- Neked is! Hogy aludtál? -kérdezte tőlem Jihan, aki éppen a kanapén ült egy bögre gőzölgő teával a kezében.

- Egész jól. -válaszoltam neki, majd egy kis időre lehuppantam mellé.

- Ti már reggeliztetek? -kérdeztem tőlük, mivel én voltam az utolsó aki felkelt. Jihan bólintott egyet a kérdésemre, én pedig ezt követően elindultam keresni valamit, amit ehetnék. Nem ettem valami sokat, de az nekem akkor pont elég volt. Kicsit később, miután mindenki elvégezte a reggeli rutinját, mind felvettük az egyenruháinkat. Jaehee szomorkás tekintettel nézett maga elé a recepciós pult mögül, mert a recis srác sajnos lebetegedett, így nem tudott jönni dolgozni.
- Mivan veled Jaehee? Talán hiányolsz valakit magad mellől? -szóltam oda neki szórakozottan.

- Ha-ha-ha! Nagyon vicces vagy Zoa. -forgatta meg a szemét, majd leült a pult mögötti székre.

- Lányok! Baj van! -futtot le a lépcsőn szélsebesen Soojin.

- Megint össze mostad a fehér inged egy piros pólóval? -kérdezte tőle vigyorogva Jihan, kidugva a fejét a konyhából, amint meghallotta Soojin hangos érkezését.

- Annál is rosszabb! -kezdett el körbe-körbe járkálni, a jelenleg még üres hotelben.

- Na akkor bökd már ki, hogy mi van! -nézett rá Jaehee kíváncsi tekintettel a recepciós pult mögül.

- Most hívott anyu, hogy nem tudnak bejönni segíteni ezért nekünk kell eltartanunk a helyet egy ideig! -hadarta el idegességében a gondját..

- Na és? Csak pár napról van szó, nem olyan nagy dolog. Simán elbírunk vele. -legyintettem egyet a levegőben, s dőltem hátra kényelmesen a kanapén önelégülten mosolyogva.

- Nem pár nap! Egy hónap! -mondta, mire mind hárman rá kaptuk a tekintetünket.

- Hogy mennyi? Mégis hol vannak ennyi ideig a szüleid? -akadt ki Jaehee, s felállt a pult mögül és mellém battyogott, majd helyet foglalt a kanapén, hogy jobban tudjon figyelni a barátnőnkre. Jihan sem tett másképp. Ő is csatlakozott a kanapén ülőkhöz.

- Koreában kell papírokat intézniük, meg van még egy pár dolguk... de most ez nem fontos! Van még ennél egy sokkal nagyobb gond is!! -hangja alapján, az előbbinél is idegesebb lett mint eddig.

- Nagyobb? Kivele! -nézett rá kíváncsi tekintettel Jihan.

- Jön hozzánk valami híres banda... A gond pedig az, hogy nem fognak beférni, mert nem foglaltak előre szobákat, és már az összes szoba le lett foglalva. Nincs több hely. Viszont azt se tudom nekik mondani, hogy keressenek másik hotelt mert ez már tele van, mert az anyám már lebeszélte velük, hogy ide jönnek. Fogalmam sincs, hogy most mit csináljunk! -magyarázta feszülten.

- Ilyen népszerű lett ez a hely? -lepődtem meg rajta.

- Hála apám reklámjainak. -forgatta meg szemeit.
- De Zoaaa! -húzta el a nevem végét.
- Ne tereld el a témát! Inkább segíts megoldást találni!

- Jó, értettem! Azt tudod legalább, hogy melyik banda jön hozzánk? -kérdeztem tőle.

- Nem nagyon értettem, mert eléggé akadozott a hívás.. De talán... NeonPunch?? -nevetett fel kínosan.

- Szóval lány banda. Menjünk, és keressünk nekik egy szobát! -szólaltam meg egy kis idő után.

- Hányan is vannak? -érdeklődött utánuk Jaehee.