𝕆ℕ𝕃𝕐 𝕐𝕆𝕌 | 𝗘𝗡⁃ 𝖭.𝖱. 𝖿𝖿. | 𝘀𝘇𝘂̈𝗻𝗲𝘁𝗲𝗹

7 - Ki tudja...?

Miután kisírtam magamból az összes bennem összegyűlt fájdalmat, úgy döntöttünk Jihannal, hogy lemegyünk a konyhába és főzünk valamit együtt. Mivel már este nyolc volt, ezért azt gondoltuk, hogy már úgy is mindenki a szobájában lesz, és nem fog minket meg zavarni senki.
Igen, este nyolc... Na és miért is? Hát mert kicsit elhúzódott a beszélgetés, ami végül sírással fejeződött be.
Nagy nehezen leértünk a konyhába, mivel én útközben véletlen elestem egy felmosó vödörben, ami tele volt vízzel. Hát nem tehettem róla, full sötét volt. Amúgy meg nem kellett volna ott hagynia tudtommal Jaeheenek, és akkor talán nem esek pofára benne.

- Ezt még holnap megbánja Jaehee. -mondtam, miközben magamat néztem egy tükörben.

- Ne is nézz így! Inkább menj és öltözz át. Addig megvárlak itt, és előveszem a hozzávalókat. -mondta, majd elindult az egyik szekrény felé.
- Várj! Mit is akarunk mi főzni ilyen este? -fordult felém hirtelen.

- Bibimbap? -mosolyogtam rá.

- Miért pont kibimbapot akarsz este nyolckor enni? -sóhajtott egyet.

- Hmm.. most azt kívánom... -mosolyogtam rá egyet, majd elindultam, hogy át öltözzek.
- Sietek! Jövök mindjárt! -kiáltott neki, s elindultam.

- Te csak ne siess, mert a végén megint elesel valamiben! -nevetett fel.
Mikor oda értem a lift felé, azt jelezte, hogy van benne valaki. Ezt eléggé furcsáltam mert Jihan azt mondta, hogy szerinte ilyenkor már mindenki a szobájában van. Nagyon nem szeretném ha valaki így meglátna, ezért már csak remélni tudom, hogy Jaehee vagy Soojin lehet. Mikor kinyílt a lift ajtaja, én ott helyben süllyedtem volna el szégyenemben. A liftben ácsorgó illető, csak kikerekedett szemekkel nézett végig rajtam.

- Hát te? -kérdezte tőlem Niki a liftből, mire én csak beálltam a liftbe mellé szó nélkül.

- Ezt inkább én kérdezhetném tőled.
-mondtam neki rá se nézve, mikor a lift elindult.
- Mit keresel itt este nyolckor?

- Na és te? Ráadásul csurom vizesen. Simán megfázhatsz.. -monda sorba, de én még mindig csak szótlanul álltam mellette.
- Még mindig azért vagy mérges? -célzott az alig pár órája történtekre.

- Ki tudja... -mondtam neki sejtelmesen, miközben egy ravasz mosoly is kúszott ajkaimra.

- Hát te. -mondta válaszul, mire muszáj volt sóhajtanom egyet, mert egyszerűen nem fért a fejemben amit válaszolt.
- Na de ha eléggé ki dühöngted magad, akkor talán el is mondhatnád, hogy miért állsz itt mellettem a liftben, csurom vizes ruhában. -mért végig ismét.

- Miért mondanám el? Hisz semmi közöd nincs hozzá. Sőt, hozzám sincs semmi közöd! -köptem felé a szavakat miközben kinyílt a lift ajtaja, és őt ott hagyva léptem ki rajta.

- Jó ebben igazad van. De attól még elmondhatnád! -nézett rám, miután ő is kilépett a liftből.

- Elestem. -mondtam majd indultam volna el a szobám felé, hogy átöltözhessek, de ő a kezem után nyúlt és vissza húzott magával szembe.

- És attól, hogy lettél vizes? -nézett rám értetlenül.

- Úgy, hogy egy felmosó vödörben estem el. -mondtam neki, de választ nem kaptam, hanem helyette elkezdett röhögni.
- Most meg mit nevetsz?! -rántottam ki kezei közül a kezem, és ismét faképnél hagytam.
- Nevess csak! -mondtam majd becsaptam a szobám ajtaját.
Nem kellett volna elmondanom... Tudtam, hogy ez lesz. Holnapra meg már biztos tudni fogja az egész Enhypen, mert ez a rohadék 100%, hogy elmondja nekik. -gondoltam, miközben mérgesen elő rángattam a ruhám a szekrényből. Miután nagy nehezem levettem magamról a vizes ruhát, felvettem azt amit kiválasztottam. Egy egyszerű ruha mellett döntöttem, hisz este volt, és már oly mindegy volt, hogy mi van rajtam.