𝕆ℕ𝕃𝕐 𝕐𝕆𝕌 | 𝗘𝗡⁃ 𝖭.𝖱. 𝖿𝖿. | 𝘀𝘇𝘂̈𝗻𝗲𝘁𝗲𝗹

11 - Csak egy félreértés

Miután kiszálltunk a liftből, egyenesen rohantunk a fiúk szobája felé. Amikor beléptünk az ajtón, egy elég vicces látvány fogadott minket, így nem bírtam nem elnevetni magam. Sunoo épp a földön fekve vergődött a többieknek azért, mert a kedvenc pulcsija narancsleves lett. Gyorsan oda mentem Sunoo ágya mellé ahol volt a nagy narancslé tócsa, hogy feltöröljem a földről, mielőtt még bárki belelépett volna. Mit is mondjak, majdnem az egész járólap az italban úszott. Amíg én a takarítással voltam elfoglalva, addig Jihan nagy nehezen lerángatta Sunooról a pulcsiját, azt mondva neki, hogy ő majd kimossa neki. Így miután sikerült elvennie tőle, elment, hogy kimossa. Pár perc elteltével Soojin tört be aggódóan az ajtón, hogy nincs e semmi gond, mert ha a szülei megtudják, hogy tönkretettünk valamit, akkor egy jó darabig nem vezetheti majd a hotelt.
Hál' Istennek azért olyan "ügyesek" voltak a fiúk, hogy csak a földre öntötték ki, nem valami bútorra vagy ami még rosszabb lett volna, ha mondjuk a falra. Miután készen lettem a gyors felmosással, Soojinnal az oldalamon indultam le a szobábából. A hosszú folyosón haladtunk végig egyenesen a liftig, mikor egyszer csak Jaeheevel ütköztünk össze.

- Neked nem a recepción kellene lenned? -kérte számon mellőlem a legidősebb, a velünk szembe ütközőt, mire a lány csak kínosan elnevette magát.

- Hát ami azt illeti de, csak... -kezdett bele zavarában, de megakadt a szava.

- Csak? -néztem rá kíváncsian én is, pont úgy mint a barátnőm.

- Aaaah.. én nem bírom ott... Yeonjun állandóan zavarba hoz és.. és... megőrít.... -hadarta el, majd a végén a tenyerébe temette a fejét.

- Nem ez volt a célod? -húzogattam a szemöldökömet, hogy még jobban az őrületbe kergessem a fiúval .

- Nem! -tagadta le azonnal, s, hogy ezt látványban is hitelesítse, karjait összefűzte maga előtt és úgy állt tovább velünk szembe.

- Jó akkor én most lemegyek veled, úgy sincs jobb dolgom. -mondtam neki, majd csuklójánál megfogtam a kezét..

- Én elmegyek az irodába és elintézek pár dolgot. -mondta Soojin, s már hűlt helye sem volt mellettünk.

- Ooh Soojin nem is mondtam! -kiáltott még gyorsan utána Jaehee, mielőtt olyan messze került volna tőlünk Soojin, hogy már nem hallotta volna.
- Pár család hazament, így lett négy üres szoba.

- Helyesbítek... öt szoba, mert egyszer nekem is adtak egy kulcsot, amikor helyettesítettelek téged. -tettem hozzá.

- A lényeg pedig az lenne, hogy arra gondoltam, hogy mi lenne ha megkérdeznénk az Enhypent, hogy szeretnének e maradni ott, vagy inkább átmennek azokba a szobákba. -mondta el az ötletét Jaehee.
- Biztos jobb lenne nekik is úgy ha kevesebben lennének egy szobába.

- Megkérdezhetitek őket, de egy szobát hagyjatok akkor már nekem is, mert az irodában a kanapé nem valami kényelmes. -nevette el magát Soojin.

- Jó, meg lesz főnök! -mosolyogtam rá szórakozottan.

- Na de most már tényleg megyek. -mondta, majd elindult.

- Soojin várj! -kiáltott utánna újból Jaehee.

- Mivan már? -fordult vissza, sóhajtva egyet.

- Csak egy kérdés, nem több. Utána esküszöm mehetsz! -mondta, mire az idősebb csak beletörődően bólintott egy aprót.
- Yeonjun hol alszik? -tette fel a kérdést, amire oly' kíváncsi volt.

- Otthon, a házába. Hol máshol aludna? Talán azt szeretnéd, hogy melletted az ágyban aludjon? -kezdte el húzogatni a szemöldökét, hogy cukkolja vele a lányt.