𝕆ℕ𝕃𝕐 𝕐𝕆𝕌 | 𝗘𝗡⁃ 𝖭.𝖱. 𝖿𝖿. | 𝘀𝘇𝘂̈𝗻𝗲𝘁𝗲𝗹

25 - Most akkor... lebuktunk?

Unottan keltem ki az ágyamból, amint meghallottam az ébresztőm hangját. A szemem azonnal arra a tárgyra tévedt, ami ott ékeskedett az ágyam szélén.

- Hát ez meg? -gondoltam magamban.

Magamhoz kaptam a ruhadarabot, hogy jobban szemügyre vehessem. És igen.. Ez Niki pulcsija volt. Biztos akkor hagyhatta itt, amikor tegnap elment az áram. Felálltam az ágyamról, majd a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan lezuhanyoztam, hogy frissen indulhasson a napom. Belebújtam a ruháimba, ami most csak egy hosszú melegítő nadrág, és egy póló volt. Hajamat pedig csak leengedve hagytam. Mivel ma ismét nem volt valami kellemes idő, odaléptem a szekrényemhez, hogy kutassak magamnak valami normális pulcsit. 10 percig ott álltam a szekrény előtt, mert nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel. Így hát felkaptam az ágyamról Niki pulcsiját és felvettem azt. Mondanám azt, hogy pont jó volt rám, de ez nem igaz. A pulcsi alja majdnem leért a térdemig, a kezeim meg konkrétan ki se sem látszottak az ujjából.

Lementem a recepcióra, hogy megnézzem van e már ott valaki, de még az ég világon senki sem volt ott. Bebizonyosodott újra, hogy megint én keltem fel elsőnek. Amíg egyedül lehettem, összedobtam magamnak egy gyors reggelit, majd a hűvös idő ellenére kiültem a teraszra, és ott fogyasztottam el.

Megunva az egyedüllétet, a konyha után a lányok szobája felé vettem az irányt. Benyitottam mindkét helyre, és miután bekiáltottam egy "Jó reggelt"-tet, elindultam az srácok szobája felé. Nem tudtam, hogy fel kellene e őket keltenem, ezért inkább megtettem, nehogy lemaradjanak valamiről mert elaludtak. Hasonlóan mint a lányokhoz, hozzájuk is csak simán benyitottam és elkiáltottam magam. Ezek után mint aki jól végezte a dolgát, lebattyogtam és helyet foglaltam a kanapén amíg rájuk vártam. Elsőként Jihan és Soojin jött le, majd őket követte Jaehee, aki fejét fogva dőlt le mellém a kanapéra amint leért. Soojin vetett rám egy értetlen pillantást, megrázta a fejét és inkább leült mellém. Jihan meg csak vigyorogva nézett rám szűntelenül.
Hát ezekkel meg mi van??
Egy kicsit később Sunghoon és Jake is megérkezett közénk, és ők is hasonlóan Soojinhoz értetlenül néztek rám. Jay csukott szemmel jött fejét fogva, pont mint Jaehee. Csak szó nélkül leült a földre, mintha az olyan természetes lenne. Majd pár pillanat elteltével már elterülve feküdt a föld kellős közepén. Amint megérkezett Sunoo, ő is egyfolytában vigyorgott rám. Most komolyan.. Mi üthetett beléjük?!
Nevetve lépett be a köreinkbe Jungwon és Heeseung, de amint megpillantottak engem lefagyott az arcukról a mosoly, és pislogni sem tudtak. Ez az egész már kezdett kicsit fura lenni.

- Na jó! Álljon meg mindenki! Kérdeznék valamit! -álltam fel a kanapéról mint a hely házigazdája, hogy minden szempár rám szegeződjön. Körbenéztem a vigyorgó, üres tekintetű és haldokló embereken, akik szempillantás alatt rám szentelték az összes figyelmüket.

- Előbb én.. -szólalt meg Jungwon, elterelve rólam a figyelmet.
- Mégis miért van rajtad Niki pulcsija...? -halkult el a kérdés végére.

- Mi? Rólam van szó? -érkezett meg a történet főszereplője is, és rögtön rám tévedt a tekintete. A többiek hol rám, hol Nikire néztek értetlenül.

Szóval a pulcsi az oka mindennek? Tudhattam volna!! Gondolkodnom kellene mielőtt csinálok valamit! Mert, hogy egy aprócska dolog nagyon ki ment a fejemből. Az, hogy a többiek még nem tudják, hogy köztem és Niki között nem szimpla barátság van...

- Szóval? -hozta fel újból a megszakítás után a pulcsis témát Heeseung.

- Mi-mi van? -kezdtem el össze vissza dadogni. Niki csak közelebb sétált, és szó nélkül megállt mellettem. Értetlenül, tágra nyílt szemekkel figyeltem fel rá egy pillanatra, s utána vissza vezettem a tekintetem a többiekre.
- Jaaaa.. ez itt?? -mutattam a rajtam lévő ruhadarabra profin eljátszott lazasággal.
- Niki pulcsija? Tényleg? Aaaa.. biztos, hogy nem.. Csak összekevertétek!! Ez az enyém! -magyaráztam nekik, de az arckifejezésükkel tájékoztatták velem, hogy mégsem vagyok egy profi színész.