𝕆ℕ𝕃𝕐 𝕐𝕆𝕌 | 𝗘𝗡⁃ 𝖭.𝖱. 𝖿𝖿. | 𝘀𝘇𝘂̈𝗻𝗲𝘁𝗲𝗹

14 - Had segítsek

- Esetleg beszélhetnénk valamikor? -kérdeztem tőle zavartan, mire a még mindig fotelben ülő fiú, hirtelen rám kapta tekintetét.
- Természetesen, csak ha neked semm baj, és rám tudsz fordítani egy kis időt. -tettem hozzá zavartan.

- Nem dehogy! Nem baj. Mikor szeretnél beszélni? -nézett rám érdeklődve.

- Igazából nekem mindegy. Amikor neked jó... -dadogtam el neki idegességemben, ezt hallva ő pedig bólintott egyet. Idő közben felállt a fotelből, így egymással szembe álltunk zavartan, s mindketten csak a járólapot bámultuk.
- Amúgy.. miben segítsek? -szólalt meg a kínos csend után elsőként, felhozva a már ismert témát.

- Esetleg ha tudsz főzni beállhatsz Jihan mellé, mert így is panaszkodott, hogy neki nem segít senki. Vagy akár másban is segíhetsz. -haraptam be az ajkam miközben gondolkodtam azon, hogy miben segíthetne.

- Persze, persze úgy nézek én ki mint egy konyhatündér? -szökött a szemöldöke az egekbe.

- Hát végülis... ki tudja, lehet titokban az vagy. -nevettem el magam.

- Na felejtsd is el azt, hogy én valaha főzni fogok. Inkább segítek másban... -panaszkodott, s nem is kényszerítette őt senki arra, hogy főzzön. Ő akart öbszántából segíteni.
- Neked nem segíthetek? -nézett rám kérlelően, mire én meglepetten kaptam rá a tekintetem.

- Hát én most úgy gondoltam, hogy megyek a másodikra és kinyitom a termeket, aztán meg lejövök segíteni Jihannak. De ha annyira szeretnéd jöhetsz velem... -motyogtam el neki. Most legalább lehet csak ketten leszünk és adódna arra alkalom, hogy tudjak vele beszélni...
Erre bólintott egyet, majd az oldalamon, velem együtt indult el a lift felé.

*Jihan POV.*

- Akkor nem is tartalak fel, csak kérdezni akartam valamit, azért jöttem. -szólalt meg a mellettem álló fiú.

- N-nem zavarsz! - dadogtam el Sunoonak, mert a közelsége miatt rettentően izgultam, hogy elszúrok valamit. A kezeim úgy remegtek, mint még soha életemben. Amilyen balszerencsés vagyok, nálam az is elképzelhető lenne, hogy majd rá borítok valamit. De ez nem történhet meg. Akkor egy életre meg utálna. Nem, hogy még az jöjjön szóba, hogy én valaha is a barátnője legyek... Ááhh miket is beszélek én...?! -merültem el a gondolataimban.
- Kérdezz csak nyugodtan. -szólaltam meg miután kizökkentem a gondolkodásból.

- A pulcsimat már kimostad? -nézett rám érdeklődve.

- Már készen van. Csak felvittem a szobámba mert nem tudtam, hogy hol vagy. Nyugodtan felmehetsz, és kihozhatod. Az ajtó nyitva van. -tördeltem az ujjaimat.
- Bár miért is lenne zárva... hisz eltűnt a kulcs. -nevettem fel kínos zavaromban.

- Akkor majd később lehozom. Viszont az előzőre visszatérve.. tényleg eltűnt a kulcs?

- Nagyon valószínű, hogy igen. Még tegnap vettük észre Jaeheevel, hogy nincs sehol.

- És nincs hozzá pót kulcs?

- Nincs, de igazából ne is foglalkozz vele. Majd kitalálunk rá valami megoldást. Jut eszembe.. nem szeretnétek valamit reggelizni a srácokkal? Pont most lettem készen a rendelt kajákkal, szóval akár most tudnék nektek csinálni valamit. Persze csak ha éhesek vagytok.

- Elmegyek megkérdezni őket. -válaszolta Sunoo s kiment a konyhából.

*Niki POV.*

Zoával együtt álltam meg a lift előtt, várva arra, hogy az kinyíljon. Miután beszálltunk, mindketten néma csendben álltunk meg egymás mellett. Mivel ő sem szólalt meg, ezért inkább én sem erőltettem a beszélgetést. Jobbnak láttam, ha most befogom a szám. Így is ki tudja mit akar majd valamikor beszélni velem. Lehet valami rosszat csináltam? De hisz egy napja vagyok itt, mit tettem volna? -Zoa ekkor hirtelen felém fordult.