𝕆ℕ𝕃𝕐 𝕐𝕆𝕌 | 𝗘𝗡⁃ 𝖭.𝖱. 𝖿𝖿. | 𝘀𝘇𝘂̈𝗻𝗲𝘁𝗲𝗹

21 - A koncert

Másnap reggel az ébresztőm hangjára keltem fel. Szemeim lassan kinyitva, néztem körül a szobában. Fejemhez kaptam, ami szinte csak úgy lángolt. A hideg is eléggé rázott és a torkom is kapart egy kicsit. Nagy nehezen kimásztam az ágyamból, majd a sminkes tükör elé ültem le egy kis székre. A szemeim táskásak voltak, és az arcom is elég sápadt volt. Mondhatni nem valami jól éreztem magam. Lassan lebattyogtam a konyhába egy fájdalom csillapítóért, hogy kicsit enyhítsem azzal a fájdalmam.

A többiek már javában lent falatoztak. Elcsoszogtam mellettük, majd szó nélkül befordultam a konyhába. Előbányásztam a gyógyszert, majd miután bevettem azt, visszaindultam a szobám felé. De arra nem számítottam, hogy út közben meg fog állítani valaki.

- Zoa! Azt hittem már sosem kelsz fel... Nem jössz reggelizni? -szólított meg elsőként Soojin.

- Most inkább nem... -motyogtam neki egy ásítás kíséretében.

- Van valami baj? -kérdezett rá Sunoo mert, hogy a fiúk is ott reggeliztek a lányokkal együtt.

- Kicsit rosszul vagyok de semmiség... Valahogy csak meg leszek. -legyintettem egyet, majd felmentem a szobámba. Úgy látszik, hogy már nem kell megjátszanom a rosszullétet mint tegnap... Visszafeküdtem az ágyamba, majd a telefonom képernyőjét kezdtem el bámulni. Nem nagyon volt kedvem semmihez. Egyszer csak az ajtómon való kopogásra lettem figyelmes, mire rögtön oda kaptam a fejem. Sunoo lépett be rajta, kezében egy bögre forró teával.

- Hogy vagy? Jihan kért meg, hogy hozzam fel ezt neked... vagyis nem pont engem hanem Nikit, de én kikaptam a kezéből és felrohantam hozzád... viszont a lényeg, hogy most itt vagyok és tudunk beszélni. -hadarta el aranyosan, s a végén elnevette magát.

- Köszi! Most kicsit jobban vagyok, de a fejem még mindig hasogat. -vettem ki a kezéből a gőzölgő folyadékot, majd óvatosan belekortyoltam.
- Na és miről szeretnél beszélni? -néztem rá kíváncsian.

- Tudod.. lesz a koncertünk... -kezdett bele.

- Igen? -a rosszullétem ellenére kiváncsisággal teli tekintettel figyeltem őt, és vártam, hogy folytassa a mondandóját.

- Amíg te aludtál, azt találtuk ki a többiekkel, hogy utána tarthatnák közösen egy bulit. És csak annyit akartam kérdezni, hogy te benne lennél e?

- Hát..nem tudom... Nem vagyok valami bulizós típus... A lányok benne vannak? Jaeheet nem is kell mondanod!! Ő biztos. -nevettem el magam.

- Igen, mind. Szóval? Legalább az én kedvemért gyere el... -nézett rám kiskutya szemekkel.
- Jihan is ott lesz, és fogalmam sincs mit csináljak majd. És ha nem jössz, nem lesz kitől tanácsot kérnem. -magyarázta mire elkezdtem nevetni.

- Jól van. Ha addigra meggyógyulok, akkor elmegyek. -mosolyogtam rá bíztatóan, pont úgy mint aki mindent megpróbál megtenni egy barátért cserébe.

- Akkor elintézem, hogy gyógyulj meg minél hamarabb. -nevetett.

*1 héttel később*

- Zoa siess már! -kiáltott nekem Jaehee.
- Soojin és Jihan már lent van a kocsiba!

- Jó már kész vagyok nyugi! Gyere nézz meg! -kiabáltam vissza neki.