𝗘𝗡𝗛𝗬𝗣𝗘𝗡:: 𝖭𝗂𝗌𝗁𝗂𝗆𝗎𝗋𝖺 𝖱𝗂𝗄𝗂 | 𝖭𝖨-𝖪𝖨 𝖿𝖿.
⤷ ᴇɴʜʏᴘᴇɴ × ᴡᴇᴇᴇᴋʟʏ
- -
Az élet, elég sok helyzetben új emberekkel hoz össze.. Az esetek többségében olyan személyekkel, akikről még életedben egyszer sem hallottál, de az sem kizárt, ho...
Éjjel szinte egy szemhunyásnyit sem aludtam, mert egész végig Nikin járt az eszem. Vagyis nem pont rajta... hanem inkább azokon amiket mondott. Egyszerűen nem bírtam másra se gondolni. Hajnali egy óra körül úgy döntöttem, hogy nézek valami dramat, hátha az majd elálmosít és utána el tudok aludni és nem fog megállás nélkül kattogni az agyam a történteken. Így meg is néztem egymás után két részt belőle. Kisebb, nagyobb sikerrel de végül utána sikerült elaludnom.
***
Kómásan ültem fel az ágyamon és néztem a falon ékeskedő órára, ami hat órát mutatott. Ekkor realizálódott bennem, hogy kemény három órát aludtam. Pár perc szenvedés után végre kikeltem az ágyamból és lassan elindultam a ruhásszekrényem felé, hogy kiválasszak egy szettet mára. Mivel már a lányokkal elég sok egyen ruhát tönkre tettünk, úgy döntöttünk, hogy maradunk a saját ruháinknál. Soojin nem szeretett volna magyarázkodni a szüleinek, hogy miért nem maradt egy se, így ez volt a legjobb megoldás.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután felöltöztem, lementem készíteni magamnak egy csésze teát, majd mikor készen lett, a hűvös idő ellenére kimentem a teraszra és ott fogyasztottam el. Furcsáltam, hogy még a lányok nincsenek fent, mert ők mindig hamarabb kelnek fel mint én.
Egy kis idővel később a szél egyre erősebben kezdett el fújni, ezért úgy döntöttem, hogy a maradék teát bent iszom meg. Kócos hajjal léptem be a terasz ajtaján, így a bögrémet letettem az asztalra, hogy gyorsan fel rohanjak a szobámba és megigazítsam a frizurám mielőtt még meglátna így valaki.
Arra viszont nem számítottam, hogy mire vissza érek, lesz egy váratlan vendégem...
Gyors léptekkel siettem vissza egészen a recepcióig. Egy idős néni várakozott ott, de mivel Jaehee még nem kelt fel, ezért nem volt ott rajtam, és rajta kívül senki.
- Elnézést! Van itt valaki? -szólalt meg kedves, és rettentő ismerős hangján. Mintha már hallottam volna valahol...
- Jó regge... -akadt el a szavam, amikor szembe fordult velem az idős hölgy. - Mama?! Te? -vontam azonnal szoros ölelésbe a nagymamámat.
- Zoa drágám, kis unokám! Te mit keresel itt? -nézett rám kíváncsian.
- Hát igazából itt lakok és itt is dolgozok. -mondtam neki mosolyogva. - Na de ne álljunk itt egy helyben! Gyere menjünk fel a szobámba, és ott mindent elmesélek. -mondtam, majd elindultam vele a lift felé. A folyosón szép lassan haladtunk, mire egyszer csak egy ajtó nyílásra lettem figyelmes. Soojin lépett ki a szobából.
- Hyewol néni? -nézett rá csodálkozva Soojin is, csak úgy mint kis idővel később én. - Micsoda meglepetés! -jött hozzánk közelebb.
- Soojin! De nagyot nőttél amióta utoljára láttalak. A másik két kislány is itt van? -érdeklődött Jaehee és Jihan után.
