𝕆ℕ𝕃𝕐 𝕐𝕆𝕌 | 𝗘𝗡⁃ 𝖭.𝖱. 𝖿𝖿. | 𝘀𝘇𝘂̈𝗻𝗲𝘁𝗲𝗹

8 - Ne segíts!

*Niki POV.*

A liftben állva gondolkodtam tovább a történteken. Egyszerűen nem fért a fejemben mit akarhatnak Zoával megbeszélni. Nem mintha annyira érdekelne... de akkor is meg kell tudnom mi az. Miután ki léptem a liftből, egyenesen a konyha felé vettem az irányt. Ahogy egyre jobban közeledtem a helység felé, jobbnál jobb illatok kúsztak az orromba.

- Hölgyeim! Mik ezek a jó illatok? -mosolyogtam rájuk, s megálltam egy helyben neki támaszkodva az ajtófélfának.

- Na ne játszd itt az úri embert. -forgatta meg egyből a szemét Zoa.
- Amúgy meg te is tudod minek az illata. -válaszolta nekem flegmán.

- Mit mondtak a lányok? Kérnek ők is? -tért rá a lényegre Soojin.

- Igen, azt mondták, hogy ha Zoa főz azt nem hagynák ki. De nem nagyon értettem... Talán ilyen jól főzöl? -néztem rá az említett lányra.

- Nem szokott főzni. -válaszolt nekem helyette Jihan.
- Biztos azért szeretnének annyira enni belőle. -magyarázta.

- Nos kettőből egy pipa... -mondtam elégedetten.

- Mi? -nézett rám értetlenül a két lány.

- Jaaa.. csak annyit mondtam, hogy... -nevettem el kínosan magam, miközben a tarkómat vakartam.
- ...hogy segítek főzni!

- Igazából már nem kell segíteni. De esetleg addig meg teríthetsz Zoával. -javasolta Jihan, én pedig bólintottam egyet. Elindultam az egyik szekrény felé és kivettem pár tányért, majd át vittem azokat az étkezőbe. Amikor indultam vissza a konyhába, hogy hozzak még pár tányért, épp szembe jött le velem a lépcsőn Zoa, kezében pár üveg pohárral.

- Most meg mié... -kezdett el motyogni valamit, amit helyette a poharak csörgő hangja váltott fel.

- Nyisd ki a szemed.. elkaptalak... -mondtam a kezeim közt pihenő lánynak, miközben a lépcsőröl le néztem egy pillanatra a földön heverő összetört poharakra.

- A poharakat viszont nem! -nyitotta ki azonnal a szemét és lökött el magától azonnal.
- Nem kellett volna elkapnod! -mondta majd elindult gyors léptekkel a lépcsőn a poharak felé.

- Te bolond vagy? Akkor már a kórházban lennél. -nyúltam utána mikor már mind ketten a földön voltunk.

- És? Kit érdekelne, hogy mi történik velem? -mondta flegmán miközben az üveg darabokat kezdte el felkapkodni a földről.

- Engem érdekelne... -suttogtam halkan, mire a lány teljesen ledermedt egy pillanatra és nem szedte tovább az üveg darabokat. Mivel mögötte álltam ezért nem láthattam az arcát, így nem tudtam eldönteni, hogy most mit gondolhat.

- Ez meg mi a franc volt?! -rontott ki a szobájából Jaehee meg zavarva az érzelgős pillanatot.

- Se-semmi! Állt fel azonnal Zoa, Jaehee felé fordulva.

- Én voltam. -mondtam a lánynak.
- Véletlen kiütöttem Zoa kezéből a poharakat, és össze törtek. -válalltam magamra a felelőséget, a lány helyett

- De Niki... -szólalt meg mellőlem halkan az említett.

- Sajnálom, majd kifizetem a poharak árát. -folytattam meg se hallva a mellettem állót.

- Itt meg mi folyik? -jött ki Jihan is a konyhából és vele párhuzamosan Soojin a szobájából.

- Ezt én is meg szeretném tudni. -lépett ki egy mérges anyuka az egyik szobából.
- Tudtommal nem szórakozó helyre jöttem, hanem egy hotelbe! Fél órája aludt el a gyerek és ti sikeresen felkeltettétek! Ezt még meg fogjátok bánni!! -kiabálta majd becsapta az ajtót maga után.